Vukosavci (Lopare)
| Vukosavci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Boszniai Szerb Köztársaság |
| Régió | Bijeljinai régió |
| község | Lopare |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 55 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 384 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 68,6 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 5,60 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 37′ 57″, k. h. 18° 52′ 38″44.632500°N 18.877200°EKoordináták: é. sz. 44° 37′ 57″, k. h. 18° 52′ 38″44.632500°N 18.877200°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vukosavci témájú médiaállományokat. | |
Vukosvaci (szerbül: Вукосавци) település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése
[szerkesztés]Vukosavci, vagy Vukasovci (mindkét nevet használják, a Piperiben és a környező falvakban élő szerbek pedig Ukasovcinak ejtik) Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 29, közúton 35 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re keletre, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 300-444 méteres magasságban fekszik.[3] A település határa nagyon tágas, és a házcsoportok szétszórva helyezkednek el a Kameni Brijeg alatti lejtőkön, és főként a Točakból eredő és a Gnjicába ömlő patak körül. A falu Gornje, Srednje és Donje Vukasovci településekre oszlik. A falu fő forrásai: a Točak, a Kovačevića Voda és a Kaurska Voda, valamint számos kút is található itt. A Točakból eredő patakot alsó folyásánál, a Rusova kucától kezdve Rusov potoknak nevezik (egy bizonyos Neđo nevű ember a faluból hadifogoly volt Oroszországban az első világháború alatt, ezért Rusnak hívták). Vukasovciban a következő dombok találhatók: a Svetljika, a Kameniti brijeg, a Đusića brdo és a Paulje. A Đusića brdo a Đusići (ma Stevići) családról kapta a nevét, és korábban Karića vinogradnak hívták. A „Paulje” a „pra(h)-ulja” helyi kiejtése, egyfajta talajt jelent.[4]
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[5] |
Népesség 2013[5] |
|---|---|---|
| Szerb | 473 | 383 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 0 | 1 |
| Összesen | 473 | 384 |
Története
[szerkesztés]Mára csak a Svetlinján maradt meg egy régi temető, amit „magyarnak” (mađarsko groblje) tartanak.[4] Több stećak sírkő is volt ott, de most már csak egy van, az is feldöntve. Több is volt a faluban, mint például Spasoje Šakotić házánál. A falut a 18. század második felében pestis sújtotta, és amikor a Pajkan család a faluba érkezett, csak két házat talált. Pajkan családján kívül mindenki más jobbágy volt a faluban. A Zajednica helység neve a helyiek magyarázata szerint onnan ered, hogy négy falu határa találkozik itt: Vukasovci, Lopare, Labudska és Tobut. A Vignján állítólag a magyarok egykor faszenet égettek. A hagyomány szerint régen csak 12 ház volt a faluban, 1860 körül pedig csak 7. Bosznia 1878-as megszállása előtt mindössze 6 ház volt a faluban. (1953-ban 92 volt a házak száma.)[4]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1934 óta iskola, 1937 óta templom működik a faluban. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1941-ben az usztasák teljesen felégették a falut.[6] 1942 telén a faluban partizánparancsnokság működött, amely 1942. február 20-án pusztult el. Abban a házban ma egy kis emlékmúzeum található.[4] A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Strana – középkori temető maradványai, egykor 33 stećak állt itt, közülük több kereszt díszítéssel ellátva, kettő pedig feliratos volt.[7]
- Svjetlica - középkori temető maradványai, egykor 4 stećak állt itt, közülük több rozetta és csigavonal díszítéssel ellátva.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20320
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20320
- ↑ Topografska karta Tuzla 426-4-2
- ↑ a b c d Lopare i okolna sela. poreklo.rs. (Hozzáférés: 2025. október 16.)
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Lopare (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. október 12.)
- ↑ Устанак народа Југославије 1941., зборник, књига прва, Војноиздавачки завод ЈНА "Војно дело", Београд, 1962., 680. o.
- ↑ a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
További információk
[szerkesztés]
