Kisújlak (Horvátország)
| Kisújlak (Vuka) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Kisújlak |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Damir Maričić (HDSSB) |
| Irányítószám | 31403 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 984 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 86 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 48″, k. h. 18° 30′ 36″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 48″, k. h. 18° 30′ 36″ | |
| Kisújlak weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisújlak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kisújlak (horvátul: Vuka) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. A községhez Hrastovac, Kisújlak és Lipovac Hrastinski települések tartoznak.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 19, közúton 24 km-re délnyugatra, Diakovártól 16 km-re északkeletre, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Vuka völgyében, a Diakovárról Eszékre menő főút mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A települést 1283-ban „villa seu possessio Wylak” alakban említik először.[2] 1422-ben „Kyswylak” néven szerepel.[2] A 14. század közepén „civitas”, azaz város volt, Csáki Ugrin fia Miklós volt a birtokosa. 1356-ban a Garaiaké, 1395-ben a Horvátiaké volt. 1506-ban „Kis-Ujlak” néven vámszedőhely is volt.[2] Dénes József szerint vára is volt, melyet a második katonai felmérés térképén a Vuka jobb partján azonosított.
1536-ban elfoglalta a török, a középkori város valószínűleg ekkor pusztult el. A török kiűzése után területe a diakovár-boszniai püspökség birtoka lett. A kihalt területre 1751 és 1773 között Josip Antun Ćolnić püspök Derventáról és közelében található plenahi ferences kolostor környékéről 36 katolikus horvát családot telepített ide. Az új település nem a régi helyén, hanem az Eszék-Diakovár út mellett erdőirtással jött létre és az alapító püspökről először a Josipovac nevet kapta. Az áttelepítéskor a családok engedélyt kaptak házak felépítésére és az erdő szántófölddé és rétekké alakítására, egyúttal megszabadultak a kor feudális kötelezettségeitől. A falu nevét 1773-ban Josip Čolnić püspök halála után megváltoztatták és Josipovac helyett a falu területét körülölelő Vuka-folyóról nevezték el. Mivel a plébániatemplomot is Ćolnić püspök alapította és ezért Szent Józsefnek szentelték fel a mai napig nem tisztázott a Josipovac-Vuka helynévváltoztatásának az oka.
Az első katonai felmérés térképén „Vuka” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Vuka” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Vuka” néven 80 házzal, 496 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]
A településnek 1857-ben 122, 1910-ben 269 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 71%-a horvát, 20%-a német, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 86%-a horvát, 7%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 945, a községnek összesen 1200 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 546 | 606 | 485 | 639 | 684 | 787 | 772 | 845 | 856 | 927 | 1.047 | 1.326 | 1.289 | 1.290 | 1.059 | 945 |
Gazdaság[szerkesztés]
A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattartás.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent József tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1770-ben építették. A plébániát 1942-ben alapították, Beketinci, Hrastovac, Lipovac és Široko Polje falvak hívei tartoznak hozzá. A plébánia a régi iskola épületében működik.
Kultúra[szerkesztés]
A KUD „Milko Cepelić” kulturális és művészeti egyesületet 2017-ben alapították.
Oktatás[szerkesztés]
A település első iskolája 1858-ban nyílt meg. Az oktatást először egy bérelt házban tartották. Az első tanító Roko Tunuković volt. A hely a tanulói létszámhoz hamar szűknek bizonyult, ezért Strossmayer püspök adományából 1869-ben a templom közelében felépítették az első iskolát. A következő iskolaépület építése 1939-ben kezdődött és 1942-től zajlott benne a tanítás. Ma az épületben egészségközpont és az önkormányzat működik. A mai épületben 1980-ban kezdődött az oktatás. Az intézmény 1993-ig Ivo Lola Ribar nevét viselte, majd Vuka általános iskola lett a neve. 1995-től a híres helyi születésű író, történész és etnográfus Milko Cepelić kanonok nevét viseli.
Sport[szerkesztés]
- az NK Šubić Vuka labdarúgóklubot 1930-ban alapították, a csapat a megyei 2. ligában szerepel
- BK „Veteran” Vuka bocsaklub
Egyesületek[szerkesztés]
- DVD Vuka önkéntes tűzoltóegyesület
- LD „Kuna” Vuka vadásztársaság
- Vuka nyugdíjas egyesület
- „Hrastovi” Vuka természetvédő egyesület
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...747. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 69. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Dénes József naplója – Kisújlak, azaz Vuka
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Irodalom[szerkesztés]
Milko Cepelić: Povijest sela Vuke Zbornik Muzeja Đakovštine, Vol. 1 No. 1, 1978.(horvátul)
