Vujity Tvrtko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vujity Tvrtko
Születési név Balogh Szilárd
Született 1972szeptember 24. (44 éves)
Pécs
Nemzetisége magyarországi horvát
Házastársa Zsolnay Gyöngyi
Foglalkozása író, újságíró, riporter
Fontosabb munkái Napló, Mokka, a Pokoli történetek könyvsorozat szerzője
Díjak Joseph Pulitzer-emlékdíj
Kitüntetései Magyar Köztársaság Honvédelmi Érdemkereszt első tagozata

Vujity Tvrtko weboldala

Vujity Tvrtko - születési nevén Balogh Szilárd, horvátul Tvrtko Vujić - (Pécs, 1972. szeptember 24. –) Joseph Pulitzer-emlékdíjas, horvát származású magyar író, újságíró, Magyarország egyik legnépszerűbb televíziós riportere.[1] a Pokoli és Angyali történetei mellett, megannyi sikerkönyv szerzője. Eddig tizenöt könyve jelent meg.

Az 1997-ben induló TV2 alapító tagja, majd egyik legnépszerűbb riportere lett.[2] 2014 novemberéig dolgozott a Napló című műsorban. 17 évnyi közös munka és a Napló című műsor megszűnése után 2014 decemberében rövid időre távozott a cégcsoporttól, ahová 2015 szeptemberében tért vissza. 2016-ban egy kényes incidens miatt azonnali hatállyal elbocsátották a Tv2-től.[3][4]

Élete, pályafutása[szerkesztés]

Egy magyarországi horvát családba született. Balogh Szilárdként lett anyakönyvezve, 17 éves korában vette fel későbbi nevét: a Vujity édesanyja családneve, Tvrtko a Szilárd horvát megfelelője. Ő az első magyarországi horvát, aki ezt a névváltoztatást megtette,[5] ugyanis születésekor Magyarországon még korlátozták a nemzetiségi nevek viselését. Kiállását üzenetnek tartja a határon túli magyarság felé, hogy ők is bátran merjék vállalni magyar neveiket. Édesapja után – akit példaképének tekintett - először ő is szénbányász szeretett volna lenni. Diákújságíróként a Dunántúli Napló-nál kezdte pályafutását, majd az érettségi után 1991-ben felvételt nyert a Zágrábi Tudományegyetem bölcsészkarára. Közben viszont kitört a jugoszláv polgárháború. A jelentkezési lapjait, az akkor még egységes Jugoszlávia fővárosába küldték, de mire felvették volna az egyetemre, Belgrád már egy másik országhoz Szerbiához tartozott. Ezután felkereste a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának szerkesztőségét. Mivel anyanyelvi szinten beszélt szerbül és horvátul felajánlotta, hogy tolmácsként szívesen segíti a stáb munkáját. Eszékre utazott, ahol ott tartózkodása közben körbezárták a települést és már nem tudott hazamenni. Tvrtko telefonon kért segítséget a szerkesztőségtől, hogy mentsék ki. Mivel a stáb többi tagja nem tudott bejutni a háborús övezetbe és ő nem tudott hazamenni, így megkérték, ha már ott van, tudósítson a háború fejleményeiről. Egy hét alatt tizenkét különböző médiának szolgált információkkal. Minden újságírói képesítés és szerény angol nyelvtudás mellett, még a BBC-nek is tudósított. Jelentései egyedülállóak voltak és mindenhol olyan szenzációt keltettek, hogy ez meghozta kedvét az újságíráshoz. Amikor véget ért a blokád, kapott egy ösztöndíjat az Egyesült Államokba. 1996-ban felvételt nyert a Miami Egyetem újságírói szakára, amit sikeresen elvégzett. Állítása szerint az ott szerzett tapasztalatait kamatoztatta itthon.[2][5]

1997-ben az akkor induló TV2 alapító tagja, amelynek nyitó riportját ő készítette el (a csatorna indulásáról készült), s így a kereskedelmi csatorna első szerződtetett és azóta is egyik legnépszerűbb riportere lett. Itt készítette el roppant népszerű riportfilmjeit, melyek nem ritkán sokkoló erejűek voltak. Beható tanulmányt írt például a pörbölyi tragédiáról, részt vett a világ utolsó második világháborús hadifoglyának felkutatásában és hazakísérésében is. Itthon két hónapon keresztül pszichológusi megbízatással kutatóként vett részt Toma András személyazonosságának megállapításában. Különböző trükkökkel bejutott Észak-Koreába, Türkménbasi birodalmába, Csecsenföldre, Csernobilba, de forgatott Ruandában, Haitin, a kambodzsai gyilkos mezőkön és bemutatta a Sierra Leonéban tomboló tömeggyilkosságot is. Bár ezek a filmek elmondása szerint körülbelül 10%-át teszik ki eddigi életművének, a köztudat mégis „a veszélyes utazó-újságíróként” ismeri. Elmondásai szerint ő soha nem a veszélyt kereste, hanem a témát. Olyan hétköznapi hősöket mutat be filmjeiben, akik példaképek lehetnének és nem mindennap szerepelnek különböző buvárlapok címlapjain, hanem „valami olyasmit tesznek, ami fontos”.[6][7]

Horvát az anyanyelvem, horvát a kultúrám, horvátul beszélek Édesanyámmal, horvátul szólok kisfiamhoz. Magyar a hazám, piros-fehér-zöld a zászlóm, „Isten áldd meg a magyart” a Himnuszom. Itt születtem, ez a szülőföldem, ide kísértem haza a világ utolsó hadifoglyát, Pécs a szerelmem, ezért az országért dolgozom. Horvát vagyok. Magyar vagyok. A kettő nemhogy kizárja, talán gazdagítja is egymást. Büszke vagyok horvátságomra, büszke magyarságomra. És soha nem fogom megengedni, hogy bárki megkérdőjelezze azt, hogy Magyarország a hazám! Soha!

– Vujity Tvrtko [5][8]

Tvrtko hitelessége őszinteségében, érzelemgazdagságában rejlik és abban, hogy a valóságot hihetetlen mélységében ábrázolja. Tudósításai személyes tapasztalatokon alapulnak. A hétköznapi hősöket példaként állítja a magyar társadalom elé. Egyedi történetei hol vidámak, hol megrázóak. Könyvei nem bulvárkötetek, történetei jelen világunk veszélyes, vagy nyomorúságos helyszíneit mutatja be. Szakmai elismertségét Tvrtko jótékony célokra használja fel. Filmjei hatására, az emberek különböző segélyszervezeten keresztül sok anyagi támogatást nyújtottak a rászorulóknak.[9]

2003 és 2007 között az Európai Unió antidiszkriminációs kampányának hivatalos magyarországi nagykövete. 2007 végétől a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa Program nagykövete. Ezen kívül számos sikerkönyv szerzője pl. Pokoli történetek, Pokoli történetek különkiadás, Angyali történetek a pokolból, Pokoli történetek és ami azóta történt.

Hétköznapokon a Mokka (TV2), vasárnaponként Napló (TV2) című műsorait vezette, amikor 17 évnyi közös munka után 2014. december 2-án közös megegyezéssel távozott a csatornától. Kilenc hónap elteltével, 2015. szeptemberében visszatért a cégcsoporthoz. Azonban 2016. február 26-án, a TV2 vezetősége azonnali hatállyal elbocsátotta, mivel Tvrtko nem tudta a magánvéleményét félretéve kezelni a helyzetet élő adásban. Nevezetesen a Berki Krisztiánnal készített riport alatt, Tvrtko nem rejtette véka alá, hogy mi a véleménye a szerinte teljesítmény nélküli hírességekről és a beszélgetés közben beszólogatott a TV2 másik arcának.[10][5]

Az elbocsátását követően, különböző műsorszolgáltatóktól több megkeresést is kapott itthonról és külföldről egyaránt. Közben az ország számos településén és a határon kívül is folytatta, utazási élményein alapuló színházi előadásait,Tvrtko...túlmegy minden határon... címmel. Ugyezen a sorozatcímen került újra képernyőre 2016. június 4-én, amikor a Duna Televízióban műsorra tűzték a trianoni békeszerződésről szóló dokumentumfilmjét – A könyv titka című epizóddal.[11][12]

Magánélete[szerkesztés]

Vujity Tvrtkonak szinte védjegyévé vált, hogy megjelenésekor mindig (általában fekete) baseballsapkát visel. Sokan találgatják, vajon mi lehet az oka, hogy nyilvánosan sosem mutatkozik sapka nélkül. Elmondása szerint semmilyen különleges oka nincs.[5]

Van hajam, nem hiányzik a fejem fele, nincs tetoválásom. Az a jó a sapkában, hogy ha leveszem a fejemről, akkor pl. a komáromi fürdőben senki nem ismer meg. Nekem nem az a rejtőzködés, ha a fejemen van a sapka, hanem ha nincs!

– Vujity Tvrtko[13]

Felesége, Zsolnay Gyöngyi 110-szeres válogatott kosárlabdázó, a Pécsi VSK, illetve a MiZo-Pécsi VSK korábbi játékosa. Gyermekei: Vujity-Zsolnay Benjamin (2002), Vujity-Zsolnay Barnabás (2003), Vujity-Zsolnay Bendegúz (2011). Tvrtko bevallása szerint, számára a családja a legfontosabb.[4] 2016. októberében, családjával együtt Washingtonba költözött, majd november elején Haitire utaztak, ahol a fiával együtt a "Haiti-Magyar Iskola és Árvaházban" segélymunkásként dolgoznak.[14]

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

  • Joseph Pulitzer-emlékdíj, (1992)
  • Hemingway-díj,
  • TV2 Nívódíj,
  • Magyar Köztársaság Honvédelmi Érdemkereszt első tagozata
  • Pethő Tibor-emlékérem, (1998)
  • Szegő Tamás-díj,
  • Magyar Vöröskereszt Médianagydíja
  • Széchenyi Ödön Díj
  • Magyar Szóvivők Szövetségének Sajtónagydíja, 2012
  • Kamera Korrektúra fődíj, riportfilm kategória, 2012
  • Kamera Korrektúra fődíj, sportriport kategória, 2013
  • Baranya Megyei Príma-díj, 2014
  • 2015-ben az ezeréves határon fekvő romániai Ozsdola település díszpolgárává avatta. (Vujity Tvrtko korábban magyar nyelvű könyvtárat, illetve több ezer iskolaszert ajándékozott Ozsdolának.)[15]

Könyvei[szerkesztés]

  • Nógrádi Gergely - Vujity Tvrtko: Tizenkét pokoli történet (2000) kiadó: Megafilm, terjedelem: 259 oldal, ISBN 9630046636
  • Újabb pokoli történetek (2001) kiadó: Alexandra, terjedelem: 350 oldal, ISBN 9633680794
  • Utolsó pokoli történetek (2002) kiadó: Alexandra, terjedelem: 360 oldal, ISBN 9633680794
  • Pokoli történetek - Különkiadás (2003) kiadó: Alexandra, terjedelem: 352 oldal, ISBN 9633686261
  • Angyali történetek a pokolból (2004) kiadó: Alexandra, terjedelem: 368 oldal, ISBN 9633689066
  • Tvrtko könyve (2005) kiadó: Alexandra, terjedelem: 344 oldal, ISBN 9633694779
  • Pokoli történetek... és ami azóta történt (2006) kiadó: Alexandra, terjedelem: 736 oldal, ISBN 9633699304
  • Pokoljárás (2007) kiadó: Alexandra, terjedelem: 336 oldal, ISBN 9633705063
  • Fertő (2008) kiadó: Cantart, terjedelem: 168 oldal, ISBN 9639503366
  • Angyali történetek ...és ami azóta történt... (2008) kiadó: Alexandra, terjedelem: 730 oldal, ISBN 9633708743
  • Menekülés a pokolból (2009) kiadó: Alexandra, terjedelem: 376 oldal, ISBN 9632970981
  • Búcsú a pokoltól... és ami azóta történt (2010) kiadó: Alexandra, terjedelem: 728 oldal, ISBN 9632973098
  • Pokoli történetek- a királynő beszéde (2012) Kiadó: Pokoli-Angyali Kiadó Kft. ISBN 978963084883
  • A pokol tanúja ...és ami azóta történt... (bővített válogatás + új fejezetekkel) (2013) Kiadó: Pokoli-Angyali Kiadó Kft., Terjedelem : 672 oldal, ISBN 9789630875387
  • Túl minden határon (2016) Kiadó: Pokoli-Angyali Kiadó Kft., Terjedelem : 384 oldal, ISBN 6158054805 [16]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]