Vrsno (Horvátország)
| Vrsno | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Šibenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22206 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 58 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 350 m |
| Terület | 9,71 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 37′ 42″, k. h. 16° 03′ 13″Koordináták: é. sz. 43° 37′ 42″, k. h. 16° 03′ 13″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vrsno (olaszul: Ursino) falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Šibeniktől légvonalban 17, közúton 22 km-re délkeletre, Dalmácia középső részén, a keleti megyehatár közelében fekszik.
Története[szerkesztés]
A település határában emelkedő Sveti Ivan hegyen feltárt falmaradványok és cseréptöredékek alapján a szakemberek arra következtetnek, hogy itt már a történelem előtt, de a késő ókortól fogva mindenképpen egy erődített emberi település állt. A Sveti Ivan del Tyronak nevezett erőd falain belül egy templom is állt, melyet a történeti források szerint valószínűleg 1380 körül építtetett a Dragoević család. Az egykori templom falain belül egy nagy méretű, kereszttel díszített monolit sírkőlap is előkerült. Ez alapján és a mai Szent Illés templomban az oltár mellett található oszlopfő alapján arra következtetnek, hogy itt a 6. század körül egy bizánci bazilika is állt.[2] A várat és a középkori templomot valószínűleg a török rombolta le, mely a környék falvaival együtt a 16. század közepén foglalta el a települést és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török kiűzése után velencei uralom következett. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1880-ban 171, 1910-ben 237 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A ljubitovicai plébániához tartozott, majd 1934-től az újonnan alapított borajai plébánia része lett. Lakossága mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből élt. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 67 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 171 | 197 | 202 | 237 | 208 | 302 | 322 | 369 | 443 | 412 | 294 | 177 | 111 | 67 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Illés próféta tiszteletére szentelt római katolikus temploma. A templom kőből épített egyszerű, egyhajós épület. Homlokzatán bejárata mellett két félköríves ablak, felette nyolcágú rózsaablak látható. oromzatán áll a pengefalú harangtorony, benne két haranggal. A templom körül temető található.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Arhiv.slobodnadalmacija.hr:Tajna sv. Ivana del Tyro (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk[szerkesztés]
- Šibenik község hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- A Slobodna Dalmacija cikke a falu határában folytatott feltárásokról (horvátul)
