Ugrás a tartalomhoz

Volhínia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Volhínia elhelyezkedése Ukrajnában, illetve a szomszédos államokban

Volhínia (ukránul: Волинь, lengyelül: Wołyń, belaruszul: Валынь, régi magyar nevén: Lodoméria) kelet-európai történelmi tájegység Ukrajna északnyugati, Lengyelország délkeleti és Belarusz délnyugati részén. Határai nincsenek pontosan meghatározva, de az ukrajnai rész nagyjából megfelel a Volinyi és Rivnei területnek.

Volhínia a történelem során számos államhoz tartozott, több alkalommal felosztották. Évszázadokon át Lengyelország-Litvánia része volt, majd annak felosztása után a cári Oroszországhoz került, ahol a zsidók számára kijelölt letelepedési zónába került. Jelentősebb városai Rivne, Luck, Zvijahel és Volodimir.

Földrajza

[szerkesztés]
A 17. század elején épült mezsiricsi kolostor
Az olikai kastély

Volhínia földrajzilag a Volhíniai-podóliai hátság északi, valamint a Polisszjai-alföld nyugati részét foglalja el. Nyugaton a Nyugati-Bug, északon a Pripjaty, keleten a Teteriv és az Uzs (a Pripjaty mellékfolyója) határolja.[1] Kisebb folyói északra (a Pripjaty felé) vagy nyugatra (a Nyugati-Bug felé) folynak. Területén található Male Polisszja alföldje, amely elválasztja egymástól a Podóliai és Volhíniai-hátságot.

A szomszédos történelmi tájegységek a délnyugatra fekvő Galícia, a nyugati Kis-Lengyelország és a délkeleti Podólia. Határaik nincsenek pontosan meghatározva és sokhelyütt átfednek Polézia és Podlázia határaival is.

A mai közigazgatási határok szerint a történelmi Volhínia Ukrajnában a Volinyi és Rivnei területekre, valamint a Zsitomiri, Ternopili és Hmelnickiji területek egy részére; Lengyelországban a Lublini vajdaság keleti; Belaruszban pedig a Breszti terület déli részére terjed ki. Jelentősebb városai Luck, Rivne, Kovel, Volodimir, Kremenec és Sztarokosztyantinyiv.

Története

[szerkesztés]

Volhínia Voliny városáról kapta a nevét, amelyet csak a 11. században említenek, 1077 után eltűnik a krónikákból. Neve először a Nesztor-krónikában jelenik meg, amely említést tesz a duleb, bozsan és volinyán törzsekről. A vidéket megemlíti az arab Al-Maszúdi és a zsidó Ibráhím ibn Jakúb utazó is; eszerint Valitábá (vagy Valínáná) földjén éltek valaha a legtisztább vérű szakálibák (szlávok), akik a többi törzs fölött uralkodtak, de széthúzásuk miatt államuk darabokra esett szét, amelyeket mind saját királyuk uralt. Feltételezések szerint ez egy korai szláv szövetségre utal, amely a pannóniai avarok támadása miatt felbomlott.[2][3]:37

A Kijevi Rusz már a 10. században befolyása alá vonta a térséget. Amikor Olga fejedelemasszony férje, Igor meggyilkolása miatt büntető hadjáratot indított a drevljánok ellen, harcosai egészen a Nyugati-Bug mellékfolyójáig, a Luháig eljutottak, erődöket építve és megadóztatva a helyi szláv törzseket. 983-ban Nagy Vlagyimir fiát, Vszevolodot tette meg Volhínia fejedelmének, 988-ban pedig megalapította Volodimir városát. Volhínia történelmét ezt követően a kijevi állam két részfejedelemsége, Halics és Vlagyimir határozta meg. Az 1210-es években II. András magyar király megpróbálta meghódítani a két fejedelemséget és felvette a Galícia és Lodoméria királya címet. Bár törekvése nem járt sikerrel, címei megmaradtak és idővel átkerültek a Habsburg királyok címei közé is.

Miután a mongolok megdöntötték a Kijevi Ruszt, nyugati határain megalakult a mongol vazallus Galícia-Volhíniai Királyság, amely a 14. századig állt fenn.

A Volhínaiai vajdaság a lengyel-litván államban
A kettéosztott Volhínia (kékkel) 1939-ben

Az 1340-es évek belháborúit követően Lengyelország elfoglalta Volhínia nyugati részét, míg a vele unióban lévő Litvániának a keleti jutott. Sok lengyel és Nyugat-Európából menekülő zsidó telepedett a térségben, a katolikus egyház pedig megpróbálta megtéríteni az ortodox ruténokat. Az 1595-ös breszti unióval létrejött a pápát elismerő görög katolikus egyház, amelyhez - kedvezményeket remélve - a lakosság jelentős része csatlakozott. 1569-ben Volhíniát vajdasággá szervezték a kis-lengyelországi tartományon belül.

A 18. században holland és német mennoniták telepedtek át Volhíniába a vallási üldöztetés elől. Lengyelország első, 1772-es felosztásakor Volhínia egy kis délnyugati része Ausztriához került. Az 1795-ös második felosztáskor a régió maradék részét a cári Oroszország annektálta, ahol megalapították a mintegy 71 ezer km2-es Volhíniai kormányzóságot. Az orosz hatóságok a görög katolikus egyház templomainak nagy részét átadták a pravoszláv egyháznak.

Az orosz uralom elleni 1863-as lengyel szabadságharc néhány csatáját (pl. a salichai csatát) Volhíniában vívták.

Az 1897-es felmérés alapján a kormányzóságnak 2 989 482 lakosa volt, közülük 73,7% rutén vagy orosz, 13,2% zsidó, 6,2% lengyel, 5,7% pedig német.[4] A németek többsége a kongresszusi Lengyelországból települt át.

Az első világháborúban a határmenti Volhínia számos csata színhelyéül szolgált, többek között Kostiuchnówkánál, ahol a Lengyel Légió tartotta fel a többszörös túlerőben lévő oroszokat. Az oroszországi februári forradalmat követően a helyi ukránok kikiáltották az Ukrán Népköztársaságot. A front ekkor Lucknál húzódott. 1918 januárjában a bolsevik Vörös Hadsereg elfoglalta Kijevet és a függetlenségét kikiáltó ukrán kormány Volhíniába húzódott vissza. A breszt-litovszki béke megkötése után a katonai helyzet stabilizálódott, de Ukrajna német bábállammá vált. A német fegyverletételt követően a térség újabb háború frontvonalává változott; ezúttal a lengyelek és az oroszok vetélkedtek a Nyugat-Ukrajna fölötti uralomért. Az ukránoknak három fronton kellett harcolniuk a lengyelek, a bolsevikok és a monarchista orosz fehérek ellen.

A szovjet-lengyel háború eredményeképpen Volhíniát kettéosztották, a nyugati része Lengyelországnak, a keleti a Szovjetuniónak jutott. Az előbbin a Volhíniai vajdaságot szervezték meg Luck székhellyel; az utóbbi az Ukrán SZSZK része lett és kisebb közigazgatási területekre bontották. 1935-38 között a szovjet hatóságok az ún. kuláktalanítás jelszavával a lengyel és ukrán parasztság egy részét Közép-Ázsiába és Szibériába deportálták.

Második világháború

[szerkesztés]

A második világháború kitörését követően a Szovjetunió a Molotov-Ribbentrop paktumnak megfelelően megszállta Kelet-Lengyelországot, közte Nyugat-Volhíniát is. A Hitlerrel kötött szerződésnek megfelelően a német lakosság áttelepítették a németek által megszállt lengyel területekre.

1941 nyarán Németország megtámadta a Szovjetuniót és rövid idő alatt megszállta Volhíniát. A mintegy 460 ezres zsidó lakosság döntő többségét (elsősorban 1942 augusztusa és októbere között) lemészárolták, becslések szerint csak 1,5%-uk élte túl a holokausztot. A németek három hadifogolytábort (Stalag 346, Stalag 357 és Stalag 360) hoztak létre Volhíniában.[5] A háború kései szakaszában a nacionalista Ukrán Felkelő Hadsereg a lengyeleket kezdte üldözni és mintegy 100 ezer polgári lakost gyilkoltak meg. A lengyel megtorló akcióknak kb. 2-3 ezer ukrán áldozata volt.[6] A háborút követően a Szovjetunió visszaállította az 1941-es határt, a megmaradt német és lengyel lakosokat pedig kitelepítették.

A Szovjetunió 1991-es szétesése óta Volhínia az Ukrán Köztársaság része.

Galéria

[szerkesztés]
  • A lucki Szt. Péter és Pál-székesegyház]]
    A lucki Szt. Péter és Pál-székesegyház]]
  • A visnyiveci palota
    A visnyiveci palota
  • A könyörgő ima-templom Piddubciban
    A könyörgő ima-templom Piddubciban
  • Az osztrohi vár
    Az osztrohi vár
  • A koreci kastély romjai
    A koreci kastély romjai

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Portnov, A. V. (2006). Волинь [Volhynia]. Encyclopedia of Modern Ukraine (in Ukrainian) Kyiv: NASU Institute of Encyclopaedic Research. ISBN 9789660220744
  2. ↑ Ibn Fadlan and the Land of Darkness: Arab Travellers in the Far North. Penguin, 128, 146, 200. o. (2012). ISBN 9780140455076 
  3. ↑ The Russian Primary Chronicle: Laurentian Text. Cambridge, MA: Mediaeval Academy of America, 3–50. o. (1953). OCLC 268919 
  4. ↑ Wolynien, Meyers Großes Konversations-Lexikon 20, 6th (német nyelven), Leipzig & Vienna: Bibliographisches Institut, 744–745. o. (1908) 
  5. ↑ The United States Holocaust Memorial Museum Encyclopedia of Camps and Ghettos 1933–1945. Volume IV. Indiana University Press, United States Holocaust Memorial Museum, 346, 359, 363. o. (2022). ISBN 978-0-253-06089-1 
  6. ↑ The Effects of the Volhynian Massacres. Volhynia Massacre . Institute of National Remembrance. [2021. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Volhynia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Volhínia&oldid=28081924”