Volentics Anna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Volentics Anna
Született1948. november 26.
Sződ
Elhunyt2009. december 31. (61 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafőiskolai tanár
SablonWikidataSegítség

Volentics Anna (Sződ, 1948. november 26.Budapest, 2009. december 31.) főiskolai tanár, neveléstudományi kandidátus, FICE magyarországi egyesületének alapító tagja és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Pszichopedagógiai Tanszék munkatársa mintegy három évtizedig.

Foglalkozási terület[szerkesztés]

Volentics Anna kiemelt figyelmet szentelt a gyermekvédelemnek, az antiszociális fiatalok reszocializációjának, viselkedészavarok korrekciójának, a pszichotikus, a szenvedélybeteg gyermekeknek, fiataloknak, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók terápiájának, gyógyító-nevelésének.

Munkássága[szerkesztés]

Munkássága alapvetően a pszichopedagógiára és a gyermekvédelemre irányult. Utógondozóként kezdte pályafutását 1970-ben, majd pár év múlva a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Pszichopedagógiai tanszékén dolgozott. Először tanársegédként, majd adjunktusként, docensként, majd 2003-tól főiskolai tanárként. 1983. szeptember 1.-től egészen haláláig vezette a Pszichopedagógiai Tanszéket.
- 1982: Bekapcsolódott a gyógypedagógiai nemzetközi összehasonlító szótár készítésének munkáiba, emellett ő dolgozta ki a nevelőotthoni életmód vizsgálatára irányuló kutatási tervet.
- 1986: a Belügyminisztérium kriminálpedagógiai és kriminálpszichológiai munkaközössége tudományos kutatócsoportjának munkájába kapcsolódott be, ahol az általános iskolai tanulmányaikat befejezett, munkásszállókon elhelyezett állami gondozott fiatalok helyzetét vizsgálta.
- 1987: Modell-kísérletet indított be (a komplex fejlesztés metodikája kialakítására) nevelési tanácsadókkal és olyan általános iskolákkal, ahol önálló pszichopedagógusi munkakört alakítottak ki. A Művelődési Minisztérium pályázat támogatásával.
- 1989-ben az MTA Kriminológiai Társaság, majd a Népjóléti Minisztérium család – gyermek – és ifjúságpolitikai főosztály támogatásával kutatási tervet hozott létre a zárt jellegű intézetek oktatásának megreformálására.
- 1993-ban „Problémaprofil” módszerének kipróbálására indított el módszerkísérletet, - ami a kategorizáló diagnosztika túllépését szolgálta – az intézeti és a területi reszolcializációs gondozás terén. Mindez az MKM közoktatás fejlesztési alap támogatásával valósulhatott meg. Ekkortájt írta meg a „Gyermekvédelmi alapismeretek” című jegyzetét és a „Nevelőotthoni nevelés II.” szöveggyűjteményét, ez utóbbi nyugat-európai változásokat mutat be. Ezen irományok megírására az Országos Közoktatási és Szolgáltató Iroda kérte fel.
- 1994-1995-ben a "Gyermekvédelem és reszocializáció" tárgyú kandidátusi értekezését készítette el. Ezt a Nemzeti Tankönyvkiadó1999-ben könyv formában megjelentette.
- 1997-1998-ban részt vett a PHARE Program, "Halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok képzőinek továbbképzése" elnevezésű projectben. Kidolgozta a "Halmozottan hátrányos helyzetű tanulók speciális nevelése-oktatása" tárgyú, 120 órás tanfolyami továbbképzési programot, melyet a Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Bizottság akkreditált, valamint adaptálta a "Problémaprofil" elnevezésű vizsgálati módszert, mely lehetővé teszi a halmozottan hátrányos helyzetű népességcsoport jobb megismerését.
- 1999-ben a „Pedagógusok speciális tudástartalmainak vizsgálata” témájú kutatási program elfogadásával, mintegy 1000 pedagógusról nyertek adatokat, hogy mit tanultak addig a speciális szükségletű tanulókról és milyen további ismereteket kellene elsajátítaniuk.
- 2000-ben a „Tünetleltár a pedagógusok által nehezen kezelhetőnek ítélt viselkedés- és teljesítményzavarokról” tárgyú kutatási program a K + F kutatási pályázatnak köszönhetően valósult meg.
- 2004-ben egy Leonardo da Vinci programba kapcsolódott be Tanszéke, melynek keretében négy ország ( Bulgária, Hollandia, Románia, Magyarország ) gyermekvédelmi vezetőinek továbbképzése valósult meg, s a nemzetközi tréning tapasztalatait kellett minden országnak a hazai viszonyokra adaptálni, s a nemzeti tréningeket beindítani. Ez a projekt 2006-2008 között valósult meg az adott országok egy-egy egyetemének és FICE tagszervezeteinek együttműködésében. Magyarországot az ELTE BGGYFK Pszichopedagógiai és Társadalomtudományi Tanszékei, és a FICE magyarországi egyesülete képviselte. Az ELTE részéről a projektfelelősi feladatokat látta el Volentics Anna. Az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájának munkájában részt vett, mint tudományos fokozattal rendelkező oktató.

Vezetői megbízások[szerkesztés]

- 1983. szeptember 1.-től tanszékvezető (miniszteri megbízások, majd pályázatok útján)
- 2001. november 1. – 2002. július. 31. megbízott stratégiai főigazgató-helyettes
- 2002. augusztus 1. – 2005. június 30. stratégiai főigazgató-helyettes

Hatása a gyógypedagógiára[szerkesztés]

Oktatóként, tanszékvezetőként generációkat tanított emberségre, szakmai elhivatottságra. Többek között ezért is, neve eggyé vált a pszichopedagógiával. Elkötelezetten szolgálta az elesettek, a perifériára szorultak ügyét. Amit hirdetett: segíteni azoknak, akiknek a sors valami rosszat adott. Művei alapvető jelentőségűek a magyarországi gyermekvédelem történetében.

Nemzetközi vizsgálatok, rendezvények[szerkesztés]

  • 1982. Trogen – Pestalozzi Gyermekotthon - A FICE elnökségének konzultációja
  • 1986. Malmö - FICE Kongresszus a bentlakásos intézmények helyzetéről
  • 1987. Bécs - Nemzeti Szekcióülés 25 éves a nevelőképzés témában
  • 1988. Varsó - tanulmányút a lengyel pszichopedagógiai rendszer megismerésére
  • 1989. Szlovákia - tanulmányút a szülőpótló gondozás rendszerének vizsgálatára
  • 1988-1989: Felmérés – FICE
  • 1990. Bécs - Tanácskozások a Kelet és Nyugat gyermekvédelméről; a FICE Etikai Kódexének tervezése
  • 1991. Budapest - Nemzetközi Konferencia a migráns gyermekek helyzetéről, a szociális identitás kérdéseiről
  • 1992. Bécs-Budapest - Nemzetközi konferencia a szülőpótló intézmények fejlődési vonulatairól
  • 1995. Pannon Beszélgetések - Nemzetközi konzultáció az „Ifjúság és bűnözés” témakörében
  • 1997. Tapasztalatcsere - tanulmányút egy bécsi javítóintézetben a reszocializációs gondozás témakörében.

Források[szerkesztés]