Voith Márton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Voith Márton
Voith01.jpg
Született 1934. január 6. (83 éves)
Komádi
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kohómérnök,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Voith Márton témájú médiaállományokat.

Voith Márton (Komádi, 1934. január 6.) kohómérnök, a Miskolci Egyetem professor emeritusa.

Tanulmányai[szerkesztés]

Örmény ősökre visszavezethető családba született Komádiban. Középiskolai tanulmányait a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban végezte, ahol 1952-ben érettségizett. Két egyetemen is tanult: 1952 és 1957 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán, majd 1958 és 1963 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán.

Munkássága[szerkesztés]

1951 és 1954 között, majd 1957-ben rövid ideig szerszámszerkesztőként dolgozott a Lenin Kohászati Művek Nagykovácsműhelyében. 1957-ben lett tanársegéd a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszékén, ahol Geleji Sándor professzor munkatársa lett. Tudományos fokozatai megszerzése után adjunktus, docens, majd egyetemi tanári kinevezést kapott. Kétszer volt a Kohómérnöki Kar dékánja: 1986 és 1989, valamint 1991 és 1995 között. 1987-től 1999-ig a Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszék tanszékvezetője volt. 2006-ban, professor emeritusként vonult nyugdíjba.

Oktató munkája során a tanszék szakterületébe tartozó valamennyi témakörben tartott előadásokat, kiemelten a képlékeny alakítás elméletéhez, a képlékeny alakítás energiaviszonyaihoz, a gyártástechnológiák komplex tervezéséhez, a lapostermékek hideg- és meleghengerléséhez, a termomechanikus alakításhoz, a csőhengerléshez, az alumínium féltermékek gyártásához, az alakító gépek tervezéséhez és üzemeltetéséhez stb. kapcsolódó témákban. Minthogy mindig fontosnak tartotta a gyakorlati tudás oktatását is, még vezető oktatóként is rendszeresen tartott gyakorlatokat a hallgatóknak. Fontos szerepet szánt a tudományos utánpótlás nevelésének, tanszékén számos tehetséges hallgatót vont be a tudományos diákköri munkába, fiatal oktatókat indított el szakterületükön.

Voith professzor az igazi tanár megszemélyesítője. Nemcsak oktatott, nevelt is, a szakmaszeretetet is beletáplálta a hallgatóságba. Szobája mindig nyitva volt a hallgatók előtt, akik a szigorúan vett oktatási tevékenységen túl is bármikor fordulhattak hozzá. A kari oktatók közül valószínűleg senki nem volt többször a végzős évfolyamok tiszteletbeli évfolyamtársa, mint ő (a valétálók ezzel a címmel fejezik ki tiszteletüket a legkedveltebb oktatók iránt).

Dékánként – érzékelve a kor kihívását – új típusú képzési rendszert vezetett be a Kohómérnöki Karon, tanszékén folyamatosan újította és újíttatta meg az egyes tantárgyak tematikáját, új tématerületeket vont be az oktatásba. A kari PhD-képzés indításában is eredményes munkát végzett, vezette a kar Doktori Tanácsát, tevékeny részt vállalt a Kerpely Antal doktori iskola létrehozásában.

Tudományos munkája[szerkesztés]

A Geleji Sándor professzor által vezetett Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszéken élénk tudományos tevékenység zajlott, így a fiatal tanársegéd is azonnal bekapcsolódott a kutató munkába. Voith Márton 1967-ben szerezte meg műszaki egyetemi doktori címét. Az értekezés címe A pilgerhengerlés teljesítményszükségletének pontosabb meghatározása volt. 1977 volt a következő állomás, ekkor lett a műszaki tudomány kandidátusa. Értekezésének címe: A sík szalagfekvést biztosító hidegszalaghengerlési technológia optimalizálása. A műszaki tudomány doktora fokozatot 1984-ben szerezte meg A hőmérsékleti hatások figyelembe vétele a képlékenyalakító technológiák optimalizálásakor című értekezésének megvédésével.

Egyéni tudományos tevékenysége mellett fontos szerepet szánt a tanszéki szintű kutatómunkának is, irányítása mellett számos fontos témában sikerült eredményeket felmutatni, amiből a hazai gyártók profitálhattak.

Közéleti tevékenysége[szerkesztés]

Széles körű oktató- és kutatómunkája mellett a szakmai-tudományos közéletnek is aktív szereplője, számos tudományos és szakmai bizottságnak tagja. A következő felsorolás ezek közül szemléltet néhányat: MTA Technológiai Bizottság tagja; az MTA Anyagtudományi és Technológiai Bizottság tagja, a Képlékenyalakítási Munkabizottság titkára; az MTA Miskolci Akadémiai Bizottság Kohászati Szakbizottság Alakítástechnológiai Munkabizottságának titkára, a Szakbizottság tagja majd elnöke; az MTA Metallurgiai Bizottság tagja majd elnöke, a Fizikai Metallurgiai Bizottság elnöke; az MTA Tudományos Minősítő Bizottság gépészeti, kohászati szakbizottságának tagja; a Magyar Akkreditációs Bizottság bányászati és kohóipari tudományági szakbizottság tagja; az OTKA Élettelen Természettudományi Kollégium gépészeti–kohászati zsűri tagja.

Szakmai elismerései[szerkesztés]

  • Az oktatásügy kiváló dolgozója, 1969.
  • A Munka Érdemrend bronz fokozata, 1979.
  • Signum Aureum Universitatis, Miskolci Egyetem, 1989.
  • Kerpely Antal emlékérem, OMBKE, 1991.
  • Akadémiai díj, 1992.
  • A Vaskohászatért emlékérem, MAVAE, 1993.
  • Pro Facultate Ingeniariorum Metallurgiae, Miskolci Egyetem, 1995.
  • A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett, 1996.

Jelentősebb publikációi[szerkesztés]

  • A pilgerhengerlés teljesítményszükségletének pontosabb meghatározása. Miskolc, 1967.
  • A sík szalagfekvést biztosító hidegszalaghengerlési technológia optimalizálása. Miskolc, 1977.
  • Kohógéptan (társsz.: Kiss E.). Tankönyvkiadó, Budapest, 1977.
  • Számítógéppel optimalizált hideghengerlési technológiák (társsz.: Dernei L.). Miskolc, 1982.
  • A hőmérsékleti hatások figyelembe vétele a képlékenyalakító technológiák optimalizálásakor. Miskolc, 1984.
  • Optimisation of cold strip rolling (társsz.: Dernei L., Zupkó I., Voith K.). Acta Technika, 1993.
  • Effect of the Roughness of Work Rolls in Cold Rolling (társsz.: Dernei L., Voith K.). Miskolc, 1996.
  • A képlékenyalakítás elmélete. Nagy alakváltozások tana. Egyetemi tankönyv. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 1998.
  • Trends of Development in Cold Rolling (társsz.: Voith K.). Miskolc, 1998.
  • Az anyagtulajdonságok és az alakítástechnológia kapcsolatai. Balatonfüred, 1999.
  • Az acélbuga melegítés modellje léptetőgerendás kemencében (társsz.: Dernei L., Szabó L.). Miskolc, 2002.

Források[szerkesztés]