Voith Márton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Voith Márton
Voith01.jpg
Született 1934. január 6.
Komádi
Elhunyt 2018. október 4. (84 évesen)
Miskolc
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kohómérnök,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Voith Márton témájú médiaállományokat.

Voith Márton (Komádi, 1934. január 6.Miskolc, 2018. október 4.)[1] kohómérnök, tanszékvezető egyetemi tanár, dékán.

Tanulmányai[szerkesztés]

Örmény ősökre visszavezethető családba született Komádiban. Középiskolai tanulmányait a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban végezte, ahol 1952-ben érettségizett. Két egyetemen is tanult: 1952 és 1957 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán, majd 1958 és 1963 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán.

Munkássága[szerkesztés]

1951 és 1954 között, majd 1957-ben rövid ideig szerszámszerkesztőként dolgozott a Lenin Kohászati Művek Nagykovácsműhelyében. 1957-ben lett tanársegéd a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszékén, ahol Geleji Sándor professzor munkatársa lett. Tudományos fokozatai megszerzése után adjunktus, docens, majd egyetemi tanári kinevezést kapott. Három ciklusban volt a Kohómérnöki Kar dékánja: 1986 és 1989, valamint 1991 és 1995 között. 1987-től 1999-ig a Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszék tanszékvezetője volt. 2006-ban, professor emeritusként vonult nyugdíjba.

Oktató munkája során a tanszék szakterületébe tartozó valamennyi témakörben tartott előadásokat, kiemelten a képlékeny alakítás elméletéhez, a képlékeny alakítás energiaviszonyaihoz, a gyártástechnológiák komplex tervezéséhez, a lapostermékek hideg- és meleghengerléséhez, a termomechanikus alakításhoz, a csőhengerléshez, az alumínium féltermékek gyártásához, az alakító gépek tervezéséhez és üzemeltetéséhez stb. kapcsolódó témákban. Minthogy mindig fontosnak tartotta a gyakorlati tudás oktatását is, még vezető oktatóként is rendszeresen tartott gyakorlatokat a hallgatóknak. Fontos szerepet szánt a tudományos utánpótlás nevelésének, tanszékén számos tehetséges hallgatót vont be a tudományos diákköri munkába (közülük hárman is megkapták munkájukért a Pro Sciencia aranyérmet), , fiatal oktatókat indított el szakterületükön.

Voith professzor az igazi tanár megszemélyesítője volt. Nemcsak oktatott, nevelt is, a szakmaszeretetet is beletáplálta a hallgatóságba. Szobája mindig nyitva volt a hallgatók előtt, akik a szigorúan vett oktatási tevékenységen túl is bármikor fordulhattak hozzá. A kari oktatók közül valószínűleg senki nem volt többször (ötször) a végzős évfolyamok tiszteletbeli évfolyamtársa, mint ő (a valétálók ezzel a címmel fejezik ki tiszteletüket a legkedveltebb oktatók iránt).

Dékánként – érzékelve a kor kihívását – új típusú képzési rendszert vezetett be a Kohómérnöki Karon, úgynevezett kihelyezett tanszékeket hozott létre, amelyek ipari cégek, kutatóhelyek bázisán működtek. Tanszékén folyamatosan újította és újíttatta meg az egyes tantárgyak tematikáját, új tématerületeket vont be az oktatásba. A kari PhD-képzés indításában is eredményes munkát végzett, vezette a kar Doktori Tanácsát, tevékeny részt vállalt a Kerpely Antal doktori iskola létrehozásában.

Tudományos munkája[szerkesztés]

A Geleji Sándor professzor által vezetett Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszéken élénk tudományos tevékenység zajlott, így a fiatal tanársegéd is azonnal bekapcsolódott a kutató munkába. Voith Márton 1967-ben szerezte meg műszaki egyetemi doktori címét. Az értekezés címe A pilgerhengerlés teljesítményszükségletének pontosabb meghatározása volt. 1977 volt a következő állomás, ekkor lett a műszaki tudomány kandidátusa. Értekezésének címe: A sík szalagfekvést biztosító hidegszalaghengerlési technológia optimalizálása. A műszaki tudomány doktora fokozatot 1984-ben szerezte meg A hőmérsékleti hatások figyelembe vétele a képlékenyalakító technológiák optimalizálásakor című értekezésének megvédésével.

Egyéni tudományos tevékenysége mellett fontos szerepet szánt a tanszéki szintű kutató munkának is, irányítása mellett számos fontos témában sikerült komoly eredményeket felmutatni, amiből a hazai gyártók profitálhattak.

Közéleti tevékenysége[szerkesztés]

Széles körű oktató- és kutatómunkája mellett a szakmai-tudományos közélet aktív szereplőjeként számos tudományos és szakmai bizottságnak volt a tagja. A következő felsorolás ezek közül szemléltet néhányat: MTA Technológiai Bizottság tagja; az MTA Anyagtudományi és Technológiai Bizottság tagja, a Képlékenyalakítási Munkabizottság titkára; az MTA Miskolci Akadémiai Bizottság Kohászati Szakbizottság Alakítástechnológiai Munkabizottságának titkára, a Szakbizottság tagja majd elnöke; az MTA Metallurgiai Bizottság tagja majd elnöke, a Fizikai Metallurgiai Bizottság elnöke; az MTA Tudományos Minősítő Bizottság gépészeti, kohászati szakbizottságának tagja; a Magyar Akkreditációs Bizottság bányászati és kohóipari tudományági szakbizottság tagja; az OTKA Élettelen Természettudományi Kollégium gépészeti–kohászati zsűri tagja.

Szakmai elismerései[szerkesztés]

  • Az oktatásügy kiváló dolgozója, 1969
  • A Munka Érdemrend bronz fokozata, 1979
  • Signum Aureum Universitatis, Miskolci Egyetem, 1989
  • Kerpely Antal emlékérem, OMBKE, 1991
  • Akadémiai díj, 1992
  • A Vaskohászatért emlékérem, MAVAE, 1993
  • Pro Facultate Ingeniariorum Metallurgiae, Miskolci Egyetem, 1995
  • A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett, 1996

Jelentősebb publikációi[szerkesztés]

  • A pilgerhengerlés teljesítményszükségletének pontosabb meghatározása. Miskolc, 1967
  • A sík szalagfekvést biztosító hidegszalaghengerlési technológia optimalizálása. Miskolc, 1977
  • Kohógéptan (társsz.: Kiss E.). Tankönyvkiadó, Budapest, 1977
  • Számítógéppel optimalizált hideghengerlési technológiák (társsz.: Dernei L.). Miskolc, 1982
  • A hőmérsékleti hatások figyelembe vétele a képlékenyalakító technológiák optimalizálásakor. Miskolc, 1984
  • Optimisation of cold strip rolling (társsz.: Dernei L., Zupkó I., Voith K.). Acta Technika, 1993
  • Effect of the Roughness of Work Rolls in Cold Rolling (társsz.: Dernei L., Voith K.). Miskolc, 1996
  • A képlékenyalakítás elmélete. Nagy alakváltozások tana. Egyetemi tankönyv. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 1998
  • Trends of Development in Cold Rolling (társsz.: Voith K.). Miskolc, 1998
  • Az anyagtulajdonságok és az alakítástechnológia kapcsolatai. Balatonfüred, 1999
  • Az acélbuga melegítés modellje léptetőgerendás kemencében (társsz.: Dernei L., Szabó L.). Miskolc, 2002

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]