Vofkori László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vofkori László
Született 1944. március 3.
Brassó
Elhunyt 2008. március 17. (64 évesen)
Székelyudvarhely
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása földrajztudós,
helytörténész,
szakíró,
pedagógus

Vofkori László (Brassó, 1944. március 3.Székelyudvarhely, 2008. március 17.) erdélyi magyar földrajzi és helytörténeti szakíró. Vofkori György (1938) és Vofkori József (1936) testvére.

Életútja[szerkesztés]

Iskoláit a székelyudvarhelyi Elméleti Vegyes Líceumban végezte (1961), majd a BBTE Biológia–Földrajz Karán szerzett tanári oklevelet (1966). 1967–68 között az ülkei általános iskolában tanított, majd 1972-ig a székely­udvarhelyi Elméleti Vegyes Líceumban, ezt követően szinte 30 éven át (2001-ig) a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben volt földrajztanár. Közben 1970–79 között a Bukaresti Tudományegyetemen, a Geológia–Földrajz Kar földrajzi tanszékén aspiráns, 1979 óta a földrajztudomány doktora. 1998-tól a Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Székelyudvarhelyi Képzési Központjában konzulens tanár, majd címzetes főiskolai tanár, 1999-től a BBTE-n, a Gyergyószentmiklósi Turisztikai Főiskolán a nemzetközi turizmus földrajzát tanította, 2001 szeptemberétől pedig a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán, a gazdaságtudományi tanszéken volt egyetemi előadótanár (docens).

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe: gazdaságföldrajz, népesség- és településföldrajz, turisztikai és üzleti földrajz, területfejlesztés, turisztikai marketing és menedzsment, településszociológia, tudománytörténet, GIS alapú adatbázisok.

Első írása az Igazságban jelent meg 1964-ben. Tudományos cikkeivel, módszertani közleményeivel folyamatosan jelen volt a Hargita és a Tanügyi Újság hasábjain, 1969–70 között vezetője volt a Hargita napilap Turista kalauz c. rovatának, melyben sorozatban mutatta be Hargita megye fürdőhelyeit, természeti kincseit, ugyanott 1970-ben A tudományos munka műhelyéből és A tudományos munka kellékei c. rovatokban tudománynépszerűsítő cikkeket közölt. 1996-ban szerkesztette a Vállalkozók kislexikona c. rovatot a székely­udvarhelyi Pulzus c. gazdasági hetilapban. Külső munkatársa a Művelődés, Korunk és Székelyföld folyóira­toknak.

Fordításában több általános és középiskolai földrajz tankönyv jelent meg. Társszerzője Czáka Lajossal és Kristó Andrással a Hargita megye földrajza c. III. osztályos tankönyv II. részének (Csíkszereda 1969); szerzője a Módszertani alapfogalmak a természetismeret, matematika és földrajz tanítására az I–IV. osztályban c., pedagógiai líceumok számára kiadott tankönyvben a Földrajz c. fejezetnek (1979).

Főiskolai és egyetemi jegyzetei:

  • A turizmus földrajza (Székelyudvarhely, 1996);
  • Románia társadalom- és gazdaságföldrajza (Tatabánya, 1998);
  • A nemzetközi turizmus földrajza (Gyer­gyó­szentmiklós, 1999);
  • Természettudományok és tantárgypedagógia. Módszertani segédkönyv a tanítóképző főiskolák számára (Csíkszereda 2001);
  • Iskolamenedzsment (Székely­udvarhely, 2001);
  • Iskolaegészségtan (uo. 2002); Hogyan pályázzunk? Bevezetés a pályázatírás módszertanába (Csíkszereda 2002).

Összesen 15 székelyföldi helység (többek között Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely, Kovászna, Tusnád, Farkaslaka, Korond, Parajd, Szentegyháza, Szováta, Székelyvarság, Zetelaka) térképét szerkesztette és rajzolta meg, 2003-ban elkészítette Erdély etnikai térképét és Az erdélyi magyarság térképét (Székelyudvarhely, 2003). Társszerzőként jelen van számos helytörténeti monográfiában, szakkiadványban:

  • Én­laka népesség- és településföldrajza (in: Északkelet-magyarországi Földrajzi Évkönyv, 1994. Szerk. Simon István és Boros László. Miskolc–Nyíregyháza 1994);
  • Oroszhegy. Adalékok a község monográfiájához (Mihály Tiborral, Székelyudvarhely, 1997);
  • Erdély kultúrföldrajzi korszakai (in: Erdély természeti és történeti földrajza. Szerk. Boros László, Nyíregyháza 2000);
  • A Nagy- és Kis-Homoród mente táj-, népesség- és településföldrajza (in: A Homoród füzes partján. Dolgozatok a Székelyföld és Szászföld határvidékéről. Csíkszereda 2000);
  • Az erdélyi magyarság. Erdély földrajza. Természetföldrajz, Erdély népessége, Erdély helye és szerepe Románia gazdaságában (in: Magyarok a világban. Kárpát-medence. Kézikönyv a Kárpát-medencében, Magyarország határain kívül élő magyarokról. Főszerk. Kasza Sándor, Budapest, 2000);
  • Bögöz természeti képe. Bögöz társadalom- és gazdaságföldrajza (in: Bögöz, mo­nográfia. Tanulmányok a faluról és társadalmáról. Szerk. Kardalus János, Sepsiszentgyörgy 2001);
  • Korond természeti képe. Korond község társadalom- és gazdaságföldrajza. Korond község helyismereti irodalma (in: Helyismereti olvasókönyv. Korond. Szerk. Ambrus Lajos, Korond 2001).

Kötetei[szerkesztés]

  • A tudomány vonzáskörében (gondolatok a tudományról, Bukarest, 1988);
  • Székelyudvarhely (Békéscsaba, 1990; 2. kiad. Bukarest, 1991);
  • Erdély társadalom- és gazdaságföldrajza (Nyíregyháza, 1994);
  • Erdély közigazgatási és etnikai földrajza (Vörösberény, 1996. Balaton Akadémia Könyvek 18);
  • Település- és területfejlesztés Udvarhely térségében (1997);
  • Székelyföld útikönyve I–II. (Budapest, 1998);
  • Csíkszék. Közép- és Felcsík, Gyimes vidéke rövid története 63 képben elbeszélve (Békéscsaba, 1999);
  • Gazdasági földrajz (Debrecen, 2002. Studia geographica 11);
  • A földrajztudomány rendszertana (Csíkszereda, 2003).

Társasági tagság[szerkesztés]

A Román Földrajzi Társaság, a Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Szociológiai Társaság, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tagja, a Magyar Marketing Szövetség tagja és szakértője.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Munkásságáért számos elismerésben volt része:

  • 1997-ben Debrecenben az „Ezeréves a magyar iskola” emlékéremmel, Csíkszeredában a Pro Cultura emlékplakettel,
  • 1998-ban tudományos és ismeretterjesztő munkásságáért a Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármestere Díszoklevelével tüntették ki.
  • 1999-ben megkapta a Széchenyi Társaság díját, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ezüst Gyopár díját,
  • 2000-ben „kimagasló oktatói, kutatói és publikációs munkásságáért, nemzetközi szakmai kapcsolatok ápolásáért” a Magyar Földrajzi Társaság Pro Geographia kitüntetését,
  • 2008-ban, post mortem az Arany János Emlékérmet.

Források[szerkesztés]