Vlagyimir Ivanovics Romaskin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vlagyimir Ivanovics Romaskin
Szobra az emlékmúzeum előtt
Szobra az emlékmúzeum előtt
Született 1951. szeptember 6.
Icsalki
Elhunyt 2002. augusztus 29. (50 évesen)
Szaranszk
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Kazanyi Komzervatórium
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Ivanovics Romaskin témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Ivanovics Romaskin (erza nyelven Йовлань Оло),[1][2] orosz nyelven Влади́мир Ива́нович Рома́шкин) (Dubjonki járás, 1951. szeptember 6. – Szaranszk, 2002. augusztus 29.) erza folklórkutató, zenész, dokumentumfilmes, az erza, moksa, terjuhán és karatáj kulturális újjáéledés fontos szereplője, a Toorama együttes alapítója.

Élete[szerkesztés]

1975-ben végzett a Szaranszki Zeneiskola karnagy és kórus szakán. 1980-tól a Kazanyi Konzervatóriumban tanult, és 1986-ban posztgraduális képzésben vett részt a MNIIJaLiE (Mordvinföldi Nyelvi, Irodalmi, Történeti és Gazdasági Tudományos Kutató Intézet) folklór és művészet aspirantúráján. 1980 és 1989 között folklórkutatóként dolgozott a Mordvin Nyelvi, Irodalmi és Történelmi Kutatóintézetben. 1986-ban jelent meg monográfiája a mordvin-karatáj hagyományos énekművészetről,[3][4] amelyben a Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság falvaiban fellelhető karatáj folklórt írta le. Később forgatókönyvíró és filmkészítő lett, akinek a közreműködésével készültek a Karatau[5] és Isztoki című dokumentumfilmek. Szintén ő készítette a Toorama együttesről az azonos című filmet. 1990-től haláláig zenei tárgyakat tanított Szaranszkban a Nemzeti Kulturális Iskolában.

Talán legjelentősebb műve a Toorama együttes megalapítása,[2] amely erza, moksa és karatáj dalokat adott elő. Az együttes a Mordvinföldön élő különböző népcsoportok hagyományait dolgozta fel. Az együttesben fiai, Andrej és Vitalij is felléptek.

Vlagyimir Romaskin Múzeum[szerkesztés]

Etno kudo.jpg

2006. szeptember 6-án nyílt meg Mordvinföld Kocskurovói járásában a Romaskin emlékére létrehozott "Ethno-Kudo" nevű múzeum.[6] Romaskin 1989-ben vásárolta meg a házat Podlesznaja Tavla(wd) faluban. Fiatalon szeretett bele a faluba, az ott lakó emberekbe és a természeti környezetbe, ismert folkloristaként pedig az volt az álma, hogy a faluban, az erza fafaragás központjában egy etnoturisztikai útvonal jön létre.[7] A hagyományból, hogy Romaskin születésnapján régi erza és moksa dalokat énekelnek, egy évente megtartott folklórfesztivál született.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Мир глухих и слабослышащих Республики Мордовия.. [2017. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 7.)
  2. a b «Эрзянь Мастор» // Звезда упала — свет её остался.
  3. Ромашкин В.И. О некоторых особенностях традиционного песенного искусства мордвы-каратаев // Фольклор в творчестве мордовских писателей и композиторов / Тр. МНИИЯЛИЭ. Вып. 86. – Саранск, 1986.
  4. Merja SALO.
  5. Мордовия музыкальная // Музыкальный фольклор мордвы-каратаев
  6. Евдокимова Т. Его «Торама» звучит на весь мир. // Вперед. Атяшевского района. – 14 сентября. – С. 4.
  7. ЭТНОТУРИЗМ В МОРДОВИИ: ПЯТЬ МЕСТ, КОТОРЫЕ ОБЯЗАТЕЛЬНО СТОИТ ПОСЕТИТЬ ТУРИСТАМ!

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir Romashkin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]