Vita:Neunkirchen (Alsó-Ausztria)
Új téma nyitása"A kelet-európai rendszerváltás nyomán az 1990-es évek elején a helyi iparvállatok többségét felszámolták" - Nem derül ki a cikkből, miért kellett a kelet-európai országokban végbemenő változások miatt egy osztrák városkában tönkremennie az iparnak. --Tomázia vita 2011. október 17., 07:54 (CEST)
Megpróbálom röviden (nem nagyon lehet). A keleti rendszerváltás (1990) után azonnal, pár hónap alatt megszűnt a kötött devizagazdálkodás és a központosított külkereskedelem állami monopóliuma. A magyar vevők számára szabaddá vált a nyugati versenypiaci import.
A rendszerváltást megelőzően a konvertibilis (nyugati) devizát igénylő behozatal (elvileg) komoly központi minisztériumi engedélyezési eljáráshoz volt kötve. Ennek rendes (versenyeztetéssel egybekötött) lefolytatása egyik résztvevőnek sem állt érdekében (sem az exportőr külföldi eladónak, sem az importőr magyar vevőnek, sem a külker vállalat döntéshozóinak). Specializált kereskedelmi konstrukciókat hoztak létre az egyedi engedélyezés megkerülésére (konszignációs raktár, javítási, karbantartási célú alkatrész-behozatal, stb.) Ilyen keretszerződések terhére komplett beruházásokhoz szükséges nyugati importárut hoztak be, természetesen szabálytalanul. Az ilyen keretszerződések árszínvonala természetesen lényegesen (70-150%-kal) magasabb volt a versenyeztetéssel elérhető import árnál. (Ezért is volt mindenki erősen érdekelt ennek fenntartásában.)
Ausztria mindig különleges kapcsolatokra törekedett Magyarországgal. A Kreisky-féle szocialista kormány és utódai is, egészen a magyar rendszerváltásig. A két kormány megfogalmazta, hogy Ausztria „hídszerepet tölt be” a keleti KGST és a nyugati szabad piac között. Ez lényege az volt, hogy az osztrák állami (és privilegizált magán-)cégek spéci keretszerződések révén KÖZVETÍTŐ kereskedelmet folytassanak Nyugat-Európa és a keleti blokk (elsősorban Magyarország) között. Azaz: ha az Ausztrián kívüli nyugati szállító valamit el akart Magyarországra, nem kerülhette el az egyedi engedélyezést, az osztrák közvetítők keretszerződésein keresztül viszont ezt lényegesen magasabb árszinten tehette. Ausztria számára a „hídszerep” extraprofitot biztosított (normál nyugat-európai versenyár-szinten vásárolt, és teljes listaáron (70-150%-kal drágábban) szállított Magyarországra. Magyarországon az 1970-es-80-as években a nyugati import termékek ára 100-150%-kal magasabb volt, mint a nyugati belső piacon. Ebből profitáltak a csempészek és a legális magánimportőr turisták, sőt, az utóbbi üzletbe kötelezően bekapcsolt állami BÁV vállalat is). Az egyetlen, aki érdeksérelmet szenvedett, az a népgazdaság, azaz az állami költségvetés volt.
Szumma szummárum: Az Ausztria számára extraprofitot adó rendszer 1989-90-ben az állami külker liberalizálásával összeomlott. A magyar cégek elkezdtek közvetlenül a nyugati piacon bevásárolni, a korábbi árak feléért, harmadáért. A nyugati import termékek ára 50%-ot esett pár hónap alatt (a forint-infláció már egy másik mese). A keleti közvetítő kereskedelemből élő osztrák cégek elvesztették egész piacukat. Tönkrementek, vagy profilt váltottak, pl. működő magyar vállalatokat vásároltak be nulla értéken, de ez is egy teljesen más mese.
A piaci liberalizáció (a kínai késztermék-import), ami Magyarországon csak 1990-ben kezdődött, Ausztriában már a 80-as években beindult. Az olcsó kínai import mellett megjelenő, szintén nagyon olcsó kelet-európai ipari termelési kapacitások megjelenése az addig védett helyzetű osztrák ipari cégek hanyatlását és csődjét hozta a vasiparban, gumiiparban, vegyiparban. Így ment tönkre a Semmering gumigyár, a neunkircheni csavargyár, és mások. Akela vita 2011. október 17., 13:48 (CEST)