Tekintve, hogy a cikk szerkesztése október közepéig le van tiltva, ide jegyzem fel azokat a helyesírási-nyelvhelyességi javításokat, amiket egy szabadon szerkeszthető enciklopédiában közvetlenül a cikkben végeznék el:
Malatinszky javasolt szerkesztései
Minden vitalapnak és közösségi lapnak meghatározott célja van, ami ahhoz nem kapcsolódik, nem oda való (a szócikkek vitalapjai például szigorúan az illető cikk tartalmával és szerkesztésével foglalkoznak):
a más szócikkekről vagy felhasználókról szóló vitát vidd át azok vitalapjára;
a Wikipédia működésével kapcsolatos általános kérdéseket valamelyik kocsmafalon fejtsd ki;
a szerkesztéssel kapcsolatos szakkérdésekkel az illetékes műhelyt érdemes felkeresni.
Ha a szócikk tárgyáról szeretnél vitatkozni, vagy elmondani, hogy véleményed szerint melyik nézőpont a helyes, azt egy fórumon vagy blogon tedd – a Wikipédia nem vitafórum.
1863. január 14-én született az akkori Portugál Királyság fővárosában. Apja, Carlos Dias da Costa a hadsereg tisztje volt, anyja, Madalena de Oliveira paraszti eredetű családból származott. Apja többször gyarmati szolgálatot látott el, ezért Manuel gyermekkora egy részét Timor szigetén és Makaó területén töltötte. Fiatalon belépett a hadseregbe, katonai főiskolára járt, majdés gyalogsági képzést kapott. 1884-ben diplomázott. 1885. decemberében előléptettékik zászlóssá. 1889. novemberétől hadnagy, 1998-tól kapitány lett. Katonai hadműveletekben vett részt Indiában, majd Portugál Nyugat-Afrikában (Mozambik) Mouzinho de Albuquerque vezetése alatt. Gyarmati szerepvállalását Portugál Kelet-Afrikában (Angola) és São Tomé és Príncipén folytatta. 1908. februárjától őrnagyi rangban szolgált. 1912-ben utazottik vissza hazájába., aAlezredesé léptettékik elő, továbbáés az 1.- és a 16. gyalogezred parancsnoka lett. Nem sokkal az első világháború kitörése előtt ezredesi rangot kapott.
Az ország első világháborúba való belépését követően a nyugati frontra küldött Portugál Expedíciós Hadsereg (Corpo Expedicionário PortuguęsPortuguês, röviden CEP) 1. hadosztályának parancsnoka lett. A német 6. hadsereg egységei április 9-én támadást indítottak a Lys- völgyének térségében állomásozó angol és portugál vonalaki ellen. Tüzérségi előkészítést követően a német gyalogság a különleges rohamcsapatokkal (Stoßtruppen) kiegészülve gyorsan nyomultak előre. A jobbszárnyamszárnyon egy teljes német hadosztálynak sikerült áttörnie a vonalakat a portugál és az az angol egységek között, s hátba támadta a portugál 5. dandár állásait. A bal szárnyon is hasonlók dolgok játszódtak le, s a 3. dandár által védett állásokat vették be a németek. Bár néhány helyen a portugálok elkeseredetten védekeztek, a portugál védelem teljesen széthullt, s a túlerő elől visszavonult.[1][2]
A háborút követően politikailag aktívvá váltik, támogatjta Sidónio Pais rezsimjét. 1919. február 15-én az Avis-rend főtisztje lett, majd 1921-ben megkapta a rend nagykeresztjét. 1920-től a 4. hadosztály parancsnoka volt Évorában. Ebben az időben belépett a Reform Pártba. Különféle lapokban megjelent írásaiban élesen bíráljta a tehetetlen republikánus kormányokat, főleg a hadügyminisztert, amiért elítélik és húsz napi börtönbüntetést kapezért húsz napi börtönbüntetésre ítélték. Ezt követően a kormány megbízásából Kínába, majd Indiába utazott, ahol 1924-ig maradt. Visszatérése után 1926. május 28-án az ő vezetésével a gazdasági és politikai válságban őrlődő Portugál köztársaság ellen az ultrakatolikus Braga városából a támogatóival államcsínyt hajtott végre a a gazdasági és politikai válságban őrlődő Portugál köztársaság kormánya ellen. A lázadók oldalára állt csakhamar az egész hadsereg. Bernardino Machado köztársasági elnök a felkelés kitörését követően lemondott, majd a Lisszabonba bevonuló Gomes da Costa feloszlatta a kormányt és végett vetett az első köztársaságnak.[3] Katonai diktatúrát és cenzúrát vezetett be, és június 19-étől húsz napon keresztül a ő gyakorolta a hatalmat (az elnöki és miniszterelnöki posztok mellett egy rövid ideig betöltötte a hadügyi-, a belügyi-, a gyarmatügyi-és a mezőgazdasági tárcákat is). Július 9-én újabb puccs következettik be, Gomes da Costa elnök lemondott, elfogják és az Azori-szigetekre volt kénytelen emigrálni. Ebben az évben marsallá neveztékik ki., 1926. októberében elhagyhatta a szigetet és Ponta Delgadára költözött. 1927. novemberében visszatért Lisszabonba.
Visszatérését követően bizonyos politikai funkciókat még ellátott, de ezek csak ceremoniális értékűek voltak. Szegénységben halt meg 1929. december 17-én.
