Vita:Kölcsey Ferenc Főgimnázium
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt az Erdély-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Jól használható | Ez a szócikk jól használható besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Közepesen fontos | Ez a szócikk közepesen fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Hkoala (vita), értékelés dátuma: 2017. január 27. | |||
| |||
Kivágott szövegrészek[szerkesztés]
A szócikkből két nagyobb, informatív egységet kivágtam: az egyik Szatmárnémeti oktatástörténetével kapcsolatos, a másik esetleg egy életrajzi szócikk alapját képezheti.
Oktatástörténet[szerkesztés]
Szatmárnémeti közoktatása hosszú ideig zömmel az egyházi iskolákban összpontosult (beleértve a Királyi Katolikus Főgimnáziumot is, mely ugyan állami iskola volt, de katolikus képzést biztosított), de a világi oktatásnak is komoly előzményei vannak a városban. A XX. század első felében számos jelentős gimnáziuma van Szatmárnémetinek:
- Magyar Királyi Katolikus Főgimnázium (ma a Mihai Eminescu Főgimnázium működik itt)
- Szent Erzsébet Leánygimnázium (a Szatmári Irgalmas Nővérek intézménye)
- Római Katolikus Tanítóképző (szintén a zárdához tartozott)
- Szatmárnémeti Református Főgimnázium (fiúiskola, ma a Kölcsey főgimnázium épülete)
- Szatmárnémeti Református Leánygimnázium
- Szatmárnémeti Református Tanítóképző
- Pénzügyi Iskola
- Felsőipari Iskola (ma Faipari Szakiskola)
- A püspöki konviktusban ma az Unio (Egyesülés) Iskolacsoport működik.
Mindezekben az intézményekben zömmel vagy kizárólag magyar nyelvű oktatás folyt. A város Romániához való csatolása következtében a helyi magyar oktatás fokozatos sorvasztása vette kezdetét. Már az első világháborút követően megszüntették a Királyi Katolikus Főgimnáziumot (diákságát a Református Gimnázium vette át), épületében létrehozták a Mihai Eminescu Főgimnáziumot, kizárólag román tannyelvű képzéssel, az állami tisztviselők gyermekeit kötelezték állami intézményben való tanulásra, és folyamatos zaklatásoknak tették ki a magyar tannyelvű intézményeket. A második világháborút követően tovább romlott a helyzet. A nacionalizmus mellett a kommunizmus elnyomása is ránehhezedett Szatmárnémeti magyar nyelvű oktatására (utóbbi főként az egyházi intézményekre). 1948-ban a kommunista államhatalom döntést hozott az egyházi ingatlanok államosításáról. Ez a legtöbb esetben együtt járt az épületekben működő intézmények elrománosításával is.
A magyar tannyelvű egyházi intézmények államosított ingatlanaiban rendre román tannyelvű, vagy legjobb esetben két tagozatos iskolákat hoztak létre (noha a város lakossága még sokáig magyar többségű maradt):
A Katolikus Tanítóképző és a Szent Erzsébet Leánygimnázium épületeiben létrejön a kizárólag román tannyelvű Ioan Slavici Elméleti Líceum, a püspöki konviktusban az Unio Gépipari Szakközépiskola (kizárólag román tannyelven), a Felsőipari Iskola helyén a Faipari Szakiskola (sokáig kizárólag román tannyelvű osztályok voltak, a rendszerváltozás óta időszakosan indulnak magyar osztályok), a Református Leánygimnázium két épületében a Művészeti Líceum (román és magyar oktatási nyelvű), a Református Tanítóképzőben pedig Speciális (kisegítő) Iskola jön létre és kétnyelvűvé válik a Pénzügyi Iskola.
A Szatmárnémeti Református Fiúgimnázium épületében hozzák létre a Kölcsey Ferenc Főgimnázium intézményét, melyet ekkor még 1-5 Ipari Líceum néven működtetnek, később Magyar Líceum, majd Kölcsey Líceum, végül Kölcsey Ferenc Főgimnázium néven működik tovább, a város egyetlen magyar többségű tanintézményeként.
A rendszerváltást követően két új magyar középiskola jött létre a városban: az újjáalakult Szatmárnémeti Református Gimnázium és a város katolikus oktatásának hagyományait újjáélesztő Hám János Római Katolikus Iskolaközpont. Hogy mekkora hiány volt magyar intézményekből a városban a kommunizmus alatt, azt éppen e két intézmény rohamos számbeli és minőségi gyarapodása példázza a legjobban: a néhány tíz fővel induló iskolák ma már egyenként 600 körüli diáklétszámmal működnek.
Ligeti László Zoltán[szerkesztés]
Ligeti László Zoltán Ligeti Imre igazgató fiaként értelmiségi családba született, a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban végzett, majd történelem-magyar szakos tanárként ide is tért vissza tanítani. Csupán egy évig lehetett a gimnázium tanára, annak államosításáig. Az államosítás után továbbra is taníthatott a gimnázium épületében, immár a Magyar Líceum (Kölcsey, 1-5. számú Ipari Líceum) tanáraként. A rendszerváltást követően ő alapítja meg a Véndiák Szövetséget, Szilágyi Éva (a Református Gimnázium későbbi igazgatónője, magyartanára, aki a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákja és tanára is volt) segítségével, az ő ötletére jött létre az azóta évente megrendezett Véndiák Találkozó, mely a város magyar véndiákjainak hagyományos, ünnepélyes találkozója (ezrek érkeznek rá a világ minden részéről, főként a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, az egykori és mai Szatmárnémeti Református Gimnázium, az egykori és mai katolikus gimnáziumok és a Pénzügyi Gimnázium végzettjei közül). Újjáalapította a Kölcsey Kört, kezdeményezte egy Kölcsey-szobor felállítását (mely meg is történt a Láncos templom kertjében), a város református diáksága számára pedig egy kollégium létrehozását álmodta meg, melynek alapkövét 1994-ben Rákóczi Kollégium néven helyezték el a Németi Templom cintermében (építése - nagy kihagyásokkal - a mai napig folyamatban van). Főgondnoka volt a Szatmárnémeti Egyházközségnek és tagja a zsinatnak. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Partium-díjjal tüntette ki munkásságáért.
Vungadu Lőjetek! Ide lőjetek! 2010. április 8., 20:29 (CEST)
Kedves Vungadu,[szerkesztés]
Noha értem a beavatkozásaid okát, nem tudok maradéktalanul egyetérteni velük. Először is azért, mert finoman szólva tapintatlannak tartom az ilyen meredek (hatalmas szövegrészek eltávolításával járó) beavatkozásokat a szócikk szerzőjével való előzetes egyeztetés nélkül. Ez még akkor is etikátlan, ha konkrétan nem ütközik a wikipedia szerkesztési alapelveibe (épp ezért én magam nem is gyakorlom ezt, hacsak nem elkerülhetetlen). Másrészt a témában járatos szerkesztő (a szócikk szerzője pedig a legtöbb esetben alighanem ilyen) esetleg meg tudja indokolni, miért is fontos ezt vagy azt a történeti ELŐZMÉNYT külön is megemlíteni.
Ebben az esetben az oktatástörténeti fejtegetéseknek alapvető relevanciájuk van az intézmény létrejöttében. Azért is, mert általában nem világos az átlagember számára, hogy a Kölcsey Ferenc Főgimnázium milyen módon jött létre (sokan kifejezetten a Szatmárnémeti Református Gimnázium FOLYTATÁSÁNAK tekintik - ami föltétlenül TÉVES. Ugyanakkor nem is FÜGGETLEN a történelmi Református Gimnáziumtól).
Éppen a PONTOS tájékoztatás követeli meg, hogy ezeket a történeti előzményeket röviden felvázoljuk.
A Ligeti László Zoltánra vonatkozó beavatkozással viszont egyetértek. Igazat adok abban, hogy ez túl hosszú biografikus beékelés egy efféle szócikkben.
Az általad az oktatástörténet kategóriába utalt (elég merev dobozolás ez, amivel azért nem tudok egyetérteni, mert az iskola létrejöttének legszorosabb értelemben vett ELŐZMÉNYEIről van szó - amennyiben a Kölcsey Főgimnázium ezen felszámolt iskolák ÖSSZESSÉGÉT befogadta, ezek története tehát ötven évig a Kölcsey intézményének keretében folytatódik) szövegrész kiiktatásával viszont egyáltalán NEM ÉRTHETEK EGYET.
Azt elfogadom, hogy talán túl hosszan, túl részletesen tárgyaltam itt ezeket az ELŐZMÉNYEKET, azt viszont nem fogadhatom el, hogy teljes egészében (önkényesen) eltávolítottad ezt a szövegrészt.
Éppen ezért a közeljövőben, ha rövidített formában is, de ÚJRA BE FOGOM ÉKELNI az ELŐZMÉNYEKet tárgyaló fejezetet.
Enélkül nemcsak PONTATLAN lenne a tájékoztatás, de elmulasztanánk rávilágítani arra a hatalmas feladatra és pótolhatatlan szerepre, amit a Kölcsey Főgimnázium betöltött évtizedeken keresztül. Az iskola JELENTŐSÉGÉT KISEBBÍTENÉNK, ha nem hangsúlyoznánk, hogy évtizedeken át a város egyetlen magyar intézményeként TÍZ KÜLÖNBÖZŐ épületben működő HAT KÜLÖNBÖZŐ INTÉZMÉNYT kellett pótolnia egymagában.
Mielőtt elfogultsággal vádolna bárki (belátom, mint általában, most is van némi pátosz a szavaimban), elárulom, soha semmi közvetlen közöm nem volt az intézményhez (sőt, egy pillanatnyilag ellenérdekelt) intézményhez volt közöm, a jelentőségének, fontosságának hangsúlyozásához tehát nem fűz semmiféle (magán)érdek. Egyszerűen OBJEKTÍVE elengedhetetlennek tartom, éppen a pontos és pártatlan tájékoztatás, a teljességre törekvés jegyében.
A jövőben pedig egyeztess, kérlek, mielőtt belenyúlsz egy szócikkbe.
Üdvözlettel,
– Iegeb vita 2010. április 9., 16:05 (CEST)
Szia! „A főgimnázium a kommunizmus évtizedei alatt egymaga látta el azt a feladatot, amelyet korábban hat különböző intézmény tíz épületben: a város magyar középiskolai oktatásának biztosítását.” Ez a mondat, amelyet a cikkből idézek, mit hangsúlyoz, ha nem azt, hogy az intézmény egyedül látta el azt a feladatot, amelyet korábban hat különböző intézmény tíz épületben? 
Ezt nem lehet ennél jobban hangsúlyozni. Ami elfogadható egy tanulmányban vagy esszében, nem feltétlenül mutat jól egy tömörségre törekvő enciklopédiacikkben. Semmiféle önkényeskedés nem történt, csupán kivágtam a témaidegen (de a Szatmárnémetiről szóló cikkbe gyakorlatilag egy az egyben átemelhető) és esszéisztikus elemeket a cikkből, valamint megformáztam a megformázandókat, és egységesítettem az igeidőket.
Becsülöm a felkészültségedet és a munkát, amit ebbe a cikkbe fektettél, ezért is javaslom, hogy a kiszedett szöveget picit stilizálva és tömörítve helyezd el a város szócikkébe. Üdv, Vungadu Lőjetek! Ide lőjetek! 2010. április 9., 17:21 (CEST)