Vita:Ingadozó kiejtésű és a kiejtéstől eltérő írásmódú magyar köznevek listája

Be vagyunk linkelve a 30Y honlapról :) SyP 2007. március 19., 19:19 (CET)

Csak nekem tűnik úgy hogy ez saját kutatás? A megfogalmazások (pl. "elfogadott", "nem elfogadott"), egyes nyelvtani bizonytalanságok (pl. ly összemosása ch-val és x-szel, miközben az ly a magyar ábécé egyik betűje, a másik kettő viszont nem), és főleg a kiejtésváltozatok "értékelése" számomra kétségessé teszik a cikk megalapozottságát. – Peyerk ^vita 2010. november 20., 18:27 (CET)

az x is benne van az ábécében, a ch nincs, pedig kéne, mert az a másik kettővel ellentétben olyan hangot jelöl, amit máshogy nem tudunk leírni… az elfogadott/stigmatizált szvsz erősen körülményfüggő. Alensha 2010. november 20., 20:51 (CET)

Jogos, az x is :)

A ch nem olyan egyszerű, mert sok fonémát jelölhet. Ezek egy részére van betűnk (s, cs), más részére viszont nincs, gondolom a német ich és/vagy ach hangra gondoltál ebben a körben. Azokat viszont a sztenderd magyarban (ami ugye arra az ostoba hipotézisre is épít, hogy "az egynyelvűség szép") h és k hangokkal helyettesítik.

De ez mind spekuláció, a cikk forrástalan. Én pl. az ich és ach hangot kiejtem magyar szövegben is, sőt az angol th és az orosz jeri hangot is, de ez részben modorosság, részben a (részleges, tehát egész szokványos és normális) többnyelvűség következménye.

Mondjuk az "aszimmetrikus" szó 'asszimetrikus' kiejtését én simán műveletlenségnek tartom, merthogy a "szimmetrikus" szó fel nem ismerése benne az az :) Az a- fosztóképző fel nem ismerését még lenyelem (azt érezheti valaki úgy hogy asz-), de a szimmetrikus akkor is hosszú m, ha valaki nem ismeri fel benne az összetételt.

– Peyerk ^vita 2010. november 20., 21:32 (CET)

A példaszavak jórészt helyesírási versenyek feladatlapjairól származnak: nyilván azok kerültek ezekbe bele, amelyeket sokan hibásan írnának, és nyilván azért írnák/írják ezeket sokan hibásan, mert az írásmódjuk nem felel meg a kiejtésnek (szándékosan nem azt írom, hogy a kiejtésük nem felel meg az írásuknak, mivel a kiejtés az elsődleges). Mindez azért érdekes, mert a magyar tudvalevőleg fonetikus, jobban mondva fonémikus nyelv: a szavakat alapvetően úgy írjuk, ahogy ejtjük (vö. kiejtés szerinti írásmód, meg persze még a szóelemző írásmód fontos, de ez itt nem alkalmazható). Ha tehát valami ettől eltér, azt érdemes feljegyezni. Egyébként a szabályzat pontjaira is azért hivatkozik a cikk számos helyen, mert ezeket a szabályzat szerzői is fontosnak tartották megemlíteni, épp azért, mert a magyarban ezek az esetek érdemelnek említést.

Az elfogadott és a stigmatizált alakok között valóban nehéz határvonalat húzni, viszont szükséges, sőt muszáj, mivel némely alakokat csakis az írásmódtól eltérően ejtenek ki (és az írásmódnak megfelelő kiejtés hat furcsán, pl. egy rövid gy-vel), míg másokat főleg az írásmódjukkal egyezően ejtenek, de előfordul az írásmódtól eltérő ejtés is. A szétválasztás sohasem lehet mindenre kiterjedően egzakt (hiszen maga a nyelv, az egyes szavak ejtése és a hozzájuk kötődő társadalmi értékítélet is folyamatosan változik) – ezt enyhíti egyébként az „inkább” szó –, de a szétválasztás módja és annak meghatározása, úgy vélem, megfelel a mai nyelvszemléletnek.

Az x és a ch kapcsán furcsának találom, hogy „összemosásról” beszélsz, hiszen az x a k + sz-et jelöli, a ch pedig a h-t, tehát a kiejtés szerinti írásmódhoz képest mindkettő váratlan, szokatlan, kivételes. Másfelől a h-t távolról sem csak akkor ejtjük bizonyos módon, amikor ch-nak íródik: az ihlet és a technika szóban ugyanaz a fajtája van, másfelől a tehetős és a mechanika szavakban megint egy bizonyos formája fordul elő, a doh és az almanach szavakban pedig egy harmadik fajtája, tehát az írás itt is pusztán valamilyen hagyományból adódóan tér el a kiejtéstől és a magyar nyelv fonémikus jellegétől (egy hang – egy betű), és feltevéseddel ellentétben nincs egyértelmű fonetikai vonatkozása a két betű különbségének (csak a hangkörnyezet hat ki mindkettőre egyaránt), ugyanúgy, ahogy a folyó és a hajó esetében sincsen.

Ha jobban megnézed, a cikk számos forrással rendelkezik (a témához képest aránylag sokkal, bár összességében talán mégsem elegendővel): ott van egyrészt a listák végén hivatkozás a szabályzat egyes pontjaira, másrészt a cikk végén összesen három további cikk linkje. Ez összességében talán nem elegendő, de a témához képest, tekintettel az átfogó feldolgozás eddigi hiányára, nem is kevés.

A végén lévő esetek mindenesetre a koartikuláció körébe tartoznak, ezeket majd szeretném pontosítani. Ádám ✉ 2010. november 21., 12:35 (CET)

Anélkül hogy a részletekre válaszolnék - van amire nem is tudnék - azt kell mondjam, hogy a cikkben szereplő állításoknak csak elenyésző töredékére forrás a szabályzat. A kiejtés, a kiejtésváltozatok kérdésében a helyesírási szabályzat csak nagyon esetlegesen tartalmaz információt, márpedig ennek a cikknek ez a veleje. – Peyerk ^vita 2010. november 21., 22:20 (CET)

A j hangot a j betű jelöli. Az ly betű az ly hangot jelöli az írásban. Még akkor is ha sokan j-t ejtenek helyette. Szívük joga, de attól még az ly betű valójában az ly hang jelölésére lett bevezetve. Aki esetleg nem tudja mi fán terem az ly hang, hogy kell kiejteni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Akitlosz/Ly_%28digr%C3%A1f%29 – Akitlosz ^vita 2010. december 16., 14:26 (CET)

Arra/erre

Ezt tényleg van, aki úgy mondja hogy "aara"? Én sosem hallottam így. – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 37.26.77.37 2020. (vitalap | szerkesztései) augusztus 6., 14:17‎ (CEST)

Van, Észak-Dundántúlon gyakran hallani. - Gaja   2020. augusztus 10., 13:56 (CEST)

Mennyország

Nem értem, miért az idegen szavak között van felsorolva a mennyország. --Malatinszky ^vita 2022. december 22., 19:56 (CET)

Jelöletlen hangok

A jelöletlen hangokról szóló szakaszban említést érdemelne még a [ç] hang, amely például az írj vagy a merj szó végén hallható (van, aki a technika szóban is ezt a hangot ejti). Szintén ide tartozik a [ŋ] hang, amelyet tipikusan az n betűvel jelölünk a veláris mássalhangzók előtt. --Malatinszky ^vita 2022. december 22., 20:33 (CET)