Vita:Absolon Dániel
Új téma nyitásaKedves Szerkesztők![szerkesztés]
Hát, remélem, nem hibáztam. Az Absolon Dániel kép internetes web-oldalról lett kimásolva, amely még az 1800-as évek legvégén közzétett könyvet közöl, HTML változatban. A könyv szerzője, Angyal Dávid - úgy tudom - már hetven éve elhunyt.
Ha helytelen a felhasználás, természetesen kérem, hogy a z o n n a l t ö r ö l j é k a képet!
Köszönettel és üdvözlettel: Egresi István
Az 1677. május 27-én, Varsóban megkötött szerződés előkészítése és megkötése, valamint Absolon Dániel ehhez kapcsolódó utazásai[szerkesztés]
A varsói szerződésnek (XIV. Lajos francia király, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem, és a bujdosók (avagy „elégületlenek”) megállapodásának) az előkészítése és megkötése (1677. május 27.); továbbá Absolon Dániel ehhez kapcsolódó utazásai kapcsán, szükséges Absolon Dániel életpályája ezen időszakának a részletezése, mert tévesnek tekinthető az, hogy Absolon – az 1676. őszi, lengyelországi küldetése, és a varsói szerződés megkötése közötti időszakban, továbbá 1677-ben, ősszel – már járt Franciaországban (lásd: Szilágyi Sándor: Absolon Dávid (nyilvánvaló nyomdahiba…) külföldi követségei. 1677 – 1680 közt. Századok, 1883).
Az említett tanulmány szerint: „Midőn tehát Lengyelországból Absolon Parisba ment, a király tízezer aranyat utalványozott a bújdosóknak, és mi ennél nyomatékosabb biztosítéknak tetszett, 1677. jan. 7-én kelt kézirattal tudatta Telekivel, hogy szándékait marquis Bethune fogja vele közölni, …” (a „midőn” kapcsán nincs konkrét időpont-közlés, de a szövegkörnyezet alapján – nyilvánvalónak tűnik az –, hogy Szilágyi Sándor 1676 őszére gondolhatott). Továbbá: „Absolon Párisból visszatért Lengyelországba, s a királyi ígéretnek tényleges eredménye lett az 1677. máj. 27-iki varsói szerződés, …”, és később: „Absolont a megkezdett alkudozások tovább folytatása végett ismét Párisba küldék, hova ő Lengyelországon át csakugyan el is índúlt.”. Szintén a szövegkörnyezet alapján, a „visszatért” és az „ismét” szavak, 1677-re kell, hogy vonatkozzanak. Valamint: „Párisból Absolon ez időben érkezhetett vissza.” szövegrészből, a szövegkörnyezet alapján, az „ez időben” kitétel is, 1677-re kell, hogy vonatkozzon.
Alaposan feltételezhető azonban az, hogy – az előzőekben hivatkozott idézetekben foglaltaktól eltérően – Absolon csak 1678 őszén járt először Párizsban!
A részletek:
Absolon Dániel, 1676. februárban, követségbe indult Lengyelországba, ahonnan – 1676. augusztus végén – Sobieski János király haza bocsátotta őt, Erdélybe. Ebben az évben lett Varsóban a francia követ Francois-Gaston de Béthune-Selles márki, aki elő kívánta mozdítani a franciák és a bujdosók együttműködését.
I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem megbízta (1676. október 3.) Absolon Dánielt, a Béthune-Selles márkival történő tárgyalásra. Absolon, aki az erdélyi fejedelem és a bujdosók „lengyel-francia diplomatája” volt, a márkival való tárgyalásra, megbízást kapott a bujdosóktól is, 1676. szeptember 30-án. A bujdosók részéről az aláírók: Thököly Imre, Serédy Benedek, Orlay Miklós, Szuhay Mátyás, Keczer Menyhért, Szepessy Pál, Szalay Pál, Farkas Fábián, és – talán – Bessenyei Mihály voltak, az iratnak a franciák által készített másolatán, a „Mihály” keresztnevű aláírónak a családi neve kivehetetlen. Thököly Imre, bár az okiratot aláírta, 1676. október 1-e keltezéssel, még külön meghatalmazást is adott Absolon részére.
Az – 1676-ban – újra Lengyelországba érkező Absolont, a francia követ, szerződés-tervezet készítéséről tájékoztatta. A tervezet 1676. november 17-ére lett kész, és Absolon az okirattal, annak véleményezése végett, még 1676-ban, vissza is tért Erdélybe.
A szerződés-tervezetet a francia követ – elfogadási javaslattal –, felterjesztette az uralkodójához. XIV. Lajos, 1676. december 18-án, a tervezetet jóváhagyta. Konkrétan azt írta a Napkirály Béthune-Selles márkinak, hogy „átnéztem a szerződés-tervezetet, amelyet Absolon úrra bízott, és azt minden pontjában elfogadtam”. Az „Absolon úrra bízott” szövegrész, nem értelmezhető úgy, hogy Absolon vitte volna a tervezetet Párizsba, csak arra utal, arról a tervezetről van szó, amit a követ Absolonnak átadott, aki, ahogyan azt az előzőekben írtuk, a tervezetet, véleményezés végett, magával vitte Erdélybe; ezt bizonyítják a következők:
A francia diplomáciai iratok között, fellelhető 1676. decemberben, Kővárról, Béthune-Selles márkinak írt, kettő levélnek a másolata; a franciák mind a kettőt Absolon levelének tulajdonítják. A két, latin nyelvű levélből, azonban csak az egyik lehetett az, amit valóban Absolon maga kellett, hogy írjon, mivel Teleki Mihály, mint harmadik személy szerepel a levélben, nem egyes szám első személyben. A másik levélben viszont, Absolon szerepel harmadik személyként, tehát ezt a levelet – Kővárról lévén szó, amelynek Teleki volt ekkor a kapitánya –, vagy Teleki kellett, hogy írja; vagy ő mondta tollba (és Absolonnak), így okszerű lehet az a következtetés, hogy Absolon Telekivel együtt írta ezt a levelet.
A Napkirály – 1677. január 7-én kelt okirattal – Béthune-Selles márkinak „teljhatalmat” és „különleges megbízást” adva, felhatalmazta őt az egyezmények megkötésére, a „magyar urakkal”.
A XIV. Lajos adta felhatalmazás után – 1677-ben – a szövetségesi szerződés előkészítése céljából, Béthune-Selles márki két megbízottat küldött Erdélybe. Ők Dominique Révérend abbé és Lanfranc Charles des Hais, comte de Forval, azaz Forval grófja voltak; Apafi a követek elé Absolont küldte.
A követeknek Apafit, Telekit és a bujdosókat, tájékoztatniuk kellett – az egyezmények megkötésére – a Béthune-Selles márkinak adott királyi felhatalmazásról, és arról is, hogy a követ várja Varsóba, a szerződés megkötésére, a magyar megbízottakat.
1677. április vége felé, Révérend abbé kíséretében (Forval gróf Erdélyben maradt), Apafi és a bujdosók megbízásából, Erdélyből, négy személy indult Varsóba, a szerződés aláírására: A fejedelmet képviselő Macskási Boldizsár, a bujdosókat képviselő Faygel Péter, Farkas Fábián és Absolon Dániel. Absolont azzal is megbízták, hogy – a szövetség megkötése esetén – Lengyelországból Franciaországba tovább menjen. A megbízottak küldését, Thököly Imre a naplójába, 1677. április 1-én, feljegyezte: „... Lengyelországba ... mégyen Macskási Boldizsár uram, az mienkrül pedig Farkas Fábián, Fajgel Péter és Absolon Dániel uramék, az egyik követ franczia is együtt járván vélek…”. E személyeknek, a Béthune-Selles márkihoz való küldését, megerősíti a „Magyarok Közösségének”, azaz, az „elégületleneknek”, a Béthune-Selles márkihoz intézett, Fogarasban, 1677. április 2-án kelt levele is.
Absolon társai, a varsói szerződés megkötését (1677. május 27.) követően, hazatértek Erdélybe, de Absolon nem.
Áttekintve Teleki Mihály és Absolon Dániel, 1677-ből rendelkezésre álló levelezését, egyértelmű, hogy – a varsói szerződés megkötését követően – Absolon Lengyelországban maradt, nem tért vissza Erdélybe, de Franciaországba sem utazott. Az tény, hogy Absolon – 1677-ben – a lengyel király kíséretében, Béthune-Selles márkival együtt, Danzigban (ma: Gdansk) járt: 1677. július 28-án ugyanis innen írt Telekinek levelet, de nem ment tovább Franciaországba; hiszen 1677. szeptember 5-én már Stryjből (ma: Sztrij, Ukrajna) írt levelet Telekinek!
Továbbá: A Teleki Mihály levelezését közlő művek nyolcadik kötetében, nem szerepel a következő levél, amelyet viszont Szilágyi Sándor közzétett, az „Absolon külföldi követségei 1677 – 80.” című, okirat-összeállításban. Ezt a levelet – a lengyel királyi udvar mozgását követő – Absolon Varsóból, 1678. január 20-ával keltezi, a külzeten címzett nincs, de a levelet a gróf Teleki-család levéltárában lelték fel! Absolon a levelet „nagy patronusának” írta, aki – ebben az időben – Teleki Mihály volt!
Ezt követően, csak 1678. április 12-től kezdődően áll rendelkezésünkre levél, a Teleki és az Absolon közötti levélváltásokból.
Nincsen adatunk arról, hogy Absolon időközben (1677. április – 1678. március), hazatért volna Erdélybe, és ezért alapos az a feltételezés, hogy a bujdosók, 1678. március 7-én, Somkúton tartott gyűlésükön, a távollétében választották meg a lengyelországi és a franciaországi követüknek!
Ez annak ismeretében is valószínűnek tűnik, hogy Teleki, a Kővárból, 1678. március 10-én kelt, XIV. Lajoshoz címzett levelében, azt írja, hogy a „száműzötteket” (azaz, a bujdosókat) Absolon fogja képviselni; és a szintén Kővárból, szintén 1678. március 10-én kelt, a Simon Arnauld de Pomponne márkihoz, a francia külügyi államtitkárhoz írt levélben, arról ír Teleki, hogy a kéréseiket Absolon fogja előterjeszteni.
Figyelemre méltók ugyanis az alábbiak:
Absolon, a már említett levelében (Varsó, 1678. január 20.), azt írta Telekinek, hogy „… Kegyelmedet, mint uramat, nagy alázatosan kérem, ha isten a dolgokat boldogítja, jussak is én is eszében Kegyelmednek, ha pediglen ily hosszas és veszedelmes utazásomban szerencsétlenségem vagy halálom történnék, legyek jó emlékezetben Kegyelmednél, de ha élek, valahol leszek is, Kegyelmednek tökéletesen szolgálok. Ezzel maradok még e világiak közt…”. E sorok nem hazatérési szándékról tesznek tanúbizonyságot, de – láttuk – az is egyértelmű, hogy 1677. áprilisban, a Varsóba történt utazás, és az 1678. januári levél küldése között, Absolon nem járt Franciaországban!
Teleki, 1678. április 12-e keltezéssel, levelet írt Absolonnak, amelyben – bizonyos vonatkozásokban – a neheztelését fejezi ki a működéséért. Másnap, azaz 1678. április 13-án, állítja ki Apafi fejdelem a megbízó-levelet arról, hogy Absolon fogja képviselni őt a francia király előtt, sőt, a fejedelem ugyanezen a napon állíttatja ki az 1677. május 27-én megkötött, varsói szerződést ratifikáló okiratot is.
Teljesen életszerűtlen lett volna, a meghatalmazásnak a kiállítása és a szerződés ratifikálása előtt, Absolonnak a „visszaengedése” Lengyelországba, illetve a tovább küldése Párizsba!
Absolon, Telekinek az előbb említett (1678. április 12-i) levelére, 1678. április 28-án, Jaworówból (Lengyelország) válaszolt. E levélből egyértelmű, hogy Absolonnak a neheztelés („a pirongatás”) rosszul esett; és magyarázatát is adja eddigi működésének. Adódik a kérdés: Ha Absolon visszatért volna Erdélybe, akkor Teleki a neheztelését, miért nem szóban hozta Absolon tudomására, amelyre Absolon – nyilvánvalóan – rögtön, és szintén szóban, már válaszolhatott volna?! Ez még annak ismeretében is okszerű felvetés, hogy Telekinek, az 1678. április 12-i levelében, szerepel a „mennyiszer mondotta Kegyelmed, Lengyelországbúl jövén” kitétel, ez vonatkozhat azonban az 1676. év vége - 1677. április vége közötti időszakra, amelyet – Lengyelországból visszatérve – Absolon, láttuk, valóban Erdélyben töltött el!
A szintén Jaworówból, 1678. május 7-én kelt, Telekihez intézett levelében, Absolon arról írt, hogy Béthune-Selles márki sürgeti azt, induljon Franciaországba, ezért „csak hoznák el az kévánt requisitumokat”; azaz, az előzőekben már említett, Apafi által kiállított megbízást, és a varsói szerződés Apafi általi ratifikációját. Ebből is okszerűen következtethetünk arra, életszerűtlen lett volna ezen iratok nélkül Absolon „elengedése”, ha – 1678. márciusában – Erdélyben lett volna! Az említett levélben (1678. május 7.), Absolon nem ír – és nem is utal – arra, hogy már járt volna Franciaországban!
Teleki pedig, az 1678. május 30-án kelt, Absolonnak írt válaszlevelében, enyhítve az 1678. április 12-i levelében megfogalmazott nehezteléseit; úgy fogalmaz, hogy „… édes Absolon uram sokkal inkább akartam volna, ha Kegyelmeddel beszélhetek vala.”:
Azaz, ezzel már szinte bizonyítottnak – és nem csak nagyon valószínűsítettnek – tekinthető az, hogy Absolon, az 1677. áprilisi, Varsóba történt elutazása óta, nem tért vissza Erdélybe, de Franciaországba sem ment; Lengyelországban várakozott, 1678 nyaráig! Ha ebben az időszakban, Absolon visszatért volna Erdélybe, akkor – nyilvánvalóan – Teleki beszélt volna vele, nem csak „akarta volna” a személyes találkozásukat!
1678. július 1-én, Absolon arról írt Telekinek, Danzigból, hogy Franciaországból ír legközelebb, és így is történt:
Absolon, 1678. szeptemberben és októberben, jelentkezett is Franciaországból; fogadta őt mind a Napkirály, mind Pomponne márki; e leveleiben nincs utalás arra, hogy járt volna már a francia udvarban. Az audienciákhoz kapcsolódva, van kettő, figyelemre méltó, francia nyelvű irat:
Az egyiknek a keltezése Versailles, 1678. október 19-e, XIV. Lajos intézte Telekihez. A király biztosította Telekit a bujdosók ügye iránti rokonszenvéről, a továbbiakat Béthune-Selles márkira bízta, és utalt arra, hogy Absolon – aki „mesélt” Telekiről – levelet adott át neki. Ez a Napkirály által Telekihez intézett levél, nem az 1677. január 7-i keltezésű, azt a francia uralkodó Béthune-Selles márkihoz intézte!
A másiknak a keltezése is Versailles, és szintén 1678. október 19-e, Pomponne márki is levelet írt Telekinek. A márki Telekit nagyrabecsüléséről biztosította, és arról, örömmel vette át az Absolon hozta levelet. Egyik levélben sincs utalás arra, hogy korábban már – bármelyikük – találkozott volna Absolonnal!
Ezek a levelek, Teleki Mihály levelezése nyolcadik kötetében szerepelnek, 1678. október 19-i keltezéssel. Azonban, pontosan ugyan ezek a levelek, az „Absolon külföldi követségei 1677 – 80.” című közleményben, 1677. október 19-i dátummal szerepelnek. Ez utóbbi nyilvánvaló elírás kell, hogy legyen, Absolon, 1677-ben – láttuk – nem járt a francia udvarban!
Absolon a francia udvarból visszatért Lengyelországba. 1678. december 25-én Telekinek, december 27-én Apafinak írt levelet, egyaránt Varsóból.
Összegzés: Absolon, diplomáciai tárgyalásokra, 1676. októberben, Erdélyből Lengyelországba ment, de legkésőbb 1676 decemberben, vissza is tért Erdélybe, és ott is maradt, de csak 1677. április végéig. Ekkor Erdélyből, a társaival együtt, Varsóba utazott, de ő nem tért haza, csak a társai, Absolon Lengyelországban maradt. Absolon innen utazott Franciaországba, de csak 1678-ban, az esztendő őszén járt a Napkirály udvarában, és ekkor először. 1678. december végére, már visszaért Varsóba. A bujdosók somkúti, 1678. március 7-i tisztségviselő választó gyűlésén, Absolon tehát nem vett részt.
Kitekintés: Amennyiben, Szilágyi Sándor dolgozatában (Absolon ’Dávid’ külföldi követségei. 1677 – 1680 közt.), ezen észrevételekben vitatott adatokon kívül, nincsenek további pontatlan adatok (avagy fogalmazások), akkor Absolon, az 1679-es esztendőt, Lengyelországban töltötte. Az 1677. áprilisi elindulása óta – az ekkor, tudomásunk szerint, még nőtlen – Absolon, csak 1680. március végén érkezett vissza Erdélybe. Apafi és Teleki megbízásából azonban, 1680. augusztusban, visszaindult Lengyelországba, és onnan ment tovább a francia királyi udvarba, másodszor járt ott (1680. október – november időszak). Ekkor is fogadta őt a Napkirály, és Jean-Baptiste Colbert, a neves miniszter. 1680. utolsó napjaiban Absolon visszaindult Franciaországból.
A források:
- Teleki Mihály levelezése (szerk. Gergely Samu), Hetedik kötet, 1675 – 1677, Budapest, 1916
- Teleki Mihály levelezése (szerk. Gergely Samu), Nyolcadik kötet, 1678 – 1679, Budapest, 1926
- A bujdosók levéltára. A gróf Teleki-család marosvásárhelyi levéltárából (szerk. Deák Farkas), 1883
- Oklevelek Teleki Mihály és a bujdosók diplomacziai alkudozásának történetéhez (1675 – 1685), Első közlemény, Történelmi Tár, 1890
- Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Történeti bevezetésekkel (szerk. Szilágyi Sándor), Tizenhatodik kötet. 1675 – 1679, Budapest, 1893
- Thököly Imre és a franczia diplomatia, Első közlemény (közli Gergely Samu), Történelmi Tár, 1886
- Absolon külföldi követségei 1677 – 80. (közli Szilágyi Sándor), Történelmi Tár, 1883 (ez a közlés nem azonos Szilágyi Sándor alább említendő tanulmányával!),
- Szilágyi Sándor: Absolon Dávid (sic!) külföldi követségei. 1677 – 1680 közt. Századok, 1883
- Jean Bérenger: A francia politika és a kurucok (1676 – 1681), Századok, 1976
- Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai, 1674 – 1679. Az Országos Széchenyi Könyvtár évkönyve 1981, kiadva: Budapest, 1983
- Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály (Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972
- Késmárki Tököly Imre naplója 1676 – 1678 évekből. Közli Torma Károly, Pest, 1866