Viselkedésterápia

A viselkedésterápia a jó szokások elsajátítására és a rossz szokások megszüntetésére szolgáló pszichoterápiás eljárások egy csoportja. Alapmintája valamely célzott viselkedés fokozatos begyakorlása.

A terápia szűkebb értelemben az 1920-as évek elején John B. Watson, a viselkedéselmélet megalapítója tanítványainak munkájával kezdődött.

Jellemzők

A viselkedésterápia számos egyedi eljárását öt nagyobb csoportba lehet besorolni:

• A megszüntető eljárásoknak a hibás viselkedést ki kell oltaniuk.
• Az elsajátító eljárások leginkább az operáns kondicionáláshoz igazodnak és felépítik a kívánatos viselkedést.
• A konfrontációs eljárásokat a szorongáskeltőkkel való erőltetett kapcsolatra használják a központi vagy periferikus szorongások számára, pszichés zavarok esetén.
• A kognitív viselkedésterápia eljárásai a kognitív tanulást vonják be a tréningbe.
• Az általános tréningeljárások rendszerint problémamegoldó stratégiák. Ezek közül kiemelkedő a biofeedback-tréning, amelyet főként stresszhatások következményeivel szemben alkalmaznak.

A viselkedés alakítása

A viselkedésterápiában egyénre szabott, sok lépésből álló eljárásokat alkalmaznak (shaping):

• A kezelés kezdetén a kliens hajlamos bajai eltúlzására, tobzódik az önsajnálatban.

A terapeuta megmagyarázza, hogy ez szükségtelen és drasztikus módon elejét veszi a siránkozásnak (pl. dudáló hanggal)

• A kliens a panaszkodásával összeegyezhetetlen, automatizált viselkedést tanul, örömteli gondolatot vagy megnyugvást vagy elhárítást.
• A rossz viselkedést tünetei szerint osztályozzák és kis lépésekben szüntetik meg.
• A shaping-terápia fontos része kitörni a rutinból, ami az embert kényszerzubbonyba zárja és képtelenné teszi viselkedésének megváltoztatására.
  • Pl. megtanul:

beszédszokásain változtatni,

kifejezetten lassan autót vezetni,

tökéletesen megváltoztatni a már rituálissá merevedett reggeli felébredést és készülődést stb.

• A láncátvágást (chaining) a terápia szisztematikusan folytatja.
• Konfrontációk során próbálják meg felépíteni, ill. megerősíteni az önbizalmát.
• A terheléses helyzeteket speciális eljárásokkal segítik elő.

Különösen kellemetlen feladatot végeztetnek a klienssel (pl. koldulást).

• Eljárásokat használnak az önkontrollra (nem feltétlen csak a terápia befejezésénél).

Ezek az önállóság felé jelentenek átmenetet.

• A terápia befejezése után ismétlő vagy kiegészítő órák is lehetnek, hogy a tanultakat felfrissítsék.