Violette Szabo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Violette Szabo
Violette Szabo IWM photo.jpg
Született Violette Reine Elizabeth Bushell
1921. június 26.[1]
Párizs
Elhunyt 1945. február 5. (23 évesen)[1]
Ravensbrück
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Házastársa Étienne Szabo
Foglalkozása hírszerző
Kitüntetései
  • Member of the Order of the British Empire
  • György-kereszt (1946. december 17.)[2]
  • Croix de guerre 1939–1945 (1947)
  • Médaille de la Résistance (1973)
Halál okaagyonlőtték
A Wikimédia Commons tartalmaz Violette Szabo témájú médiaállományokat.

Violette Szabo (születési nevén Violette Reine Elizabeth Bushell) (Párizs, 1921. június 26.Ravensbrück, 1945. február 5.) a külföldi titkos akciókat végrehajtó brit Special Operations Executive (SOE) francia-brit ügynöke volt. Két bevetésben vett részt a nácik által megszállt Franciaországban, a másodikon elfogták, később agyonlőtték.

Élete[szerkesztés]

Édesapja, Charles Bushell angol, édesanyja, Reine Bushell francia volt. A lánynak négy fivére volt. Gyerekkorának korai szakaszát Pikárdiában töltötte nagynénjénél, mert szülei a gazdasági válság miatt Nagy-Britanniába költöztek. A családegyesítésre 1932-ben Londonban került sor. A Burnley Road 18-ban laktak, amelynek falán ma emléktábla tiszteleg előtte. Idejének java részét fiúk – fivérei és unokatestvérei – társaságában töltötte; jó atléta és tornász volt, biciklizett, valamint apja megtanította lőni is.[3]

Iskolába 14 éves koráig Brixtonba járt, majd egy francia fehérneműboltban helyezkedett el. Később az Oxford Street-i Woolworths-ban talált munkát, majd Brixtonban, a Le Bon Marche nevű boltban árult parfümöket.[3] A háború kitörésekor csatlakozott a Women’s Land Armyhoz, amely női munkaerővel segítette a mezőgazdaságot. Szabo epret szedett Hampshire-ben, majd 1941-ben a kiegészítő területi szolgálat (Auxiliary Territorial Services) tagja lett.[4]

1940-ben megismerkedett Étienne Szabóval, a Francia Idegenlégió tisztjével; szerelembe estek és öt hét múlva összeházasodtak.[4] Violette Szabo telefonközpontosként helyezkedett el a londoni főpostán, férje pedig visszatért szolgálati helyére, Afrikába. 1942. június 8-án megszületett a lányuk, Tania. Étienne Szabo 1942-ben, a második el-alameini csata során hősi halált halt.[3]

A hírszerzőknél[szerkesztés]

A lesújtott nő csatlakozott a brit hadsereg különleges műveleti egységének F részlegéhez[4]. Mivel folyékonyan beszélt angolul és franciául, különösen hasznos volt az SOE számára. Kiképzést Skóciában és Hampshire-ben kapott. Első küldetése a németek által a normandiai Salesmen-hálózatnak okozott kár felmérése volt. Egyedül, álnéven Rouenba utazott, ahol azt tapasztalta, hogy a szervezetet felgöngyölítették. Párizsba ment Phillipe Liewer-hez, a hálózat irányítójához, hogy tájékoztassa, majd Nagy-Britanniába repült.[3][4]

1944-ben önként jelentkezett egy új akcióra, és bajtársaival 1944. június 8-án, két nappal a normandiai partraszállás után ejtőernyővel Limoges közelében német területre ugrott. Feladatuk az volt, hogy új ellenálló-hálózatot építsenek ki a környéken. Június 10-én gépkocsival indult el az ellenállás egyik, Anastasie fedőnevű vezetőjével, hogy Jacques Poirier ellenállóval találkozzanak. Belefutottak egy ellenőrzőpontba, ahol megpróbáltak megfordulni az autóval, de tűzharc tört ki. Szabót a németek elfogták, de segítségével társának sikerült megszöknie.[4]

A németek őrizetbe vették a fiatal nőt. Először a limoges-i börtönbe, majd Párizsba vitték, ahol brutálisan bántalmazták. Kihallgatása az SS biztonsági szolgálatának Foch körúti főhadiszállásán folyt.[3]

1944 augusztusában 39 másik fogollyal a saarbrückeni táborba vitték. Útközben a szövetséges légierő megtámadta a vonatukat. A bombázás alatt Szabónak, Denise Bloch-nak és Lilian Rolfénak – nagy kockázat vállalásával – sikerült vizet szerezniük a férfi foglyoknak. Tíz nap múlva hármójukat a ravensbrücki, majd a torgaui koncentrációs táborba küldték tovább. Több hónap után visszavitték őket Ravensbrückbe, ahol megkínozták őket. 1945. február 5-én Violette Szabót tarkón lőtték. Két társát szintén megölték.[3] Posztumusz megkapta a civileknek adható legmagasabb katonai kitüntetést, a György-keresztet, amely jelenleg az Imperial War Museumban látható.[4]

Emlékezete[szerkesztés]

Az emlékének szentelt Wormelow Tump-i múzeum, a Violette Szabo Museum 2000 júniusban nyílt meg. Az ötletadó Rosemary Rigby, Szabo nagynénje volt. Violette Szabo életéről könyv és film is született, Carve Her Name with Pride címmel. A könyvet Rubeigh James Minney írta. A filmeben Virginia McKenna játszotta a titkos ügynököt.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. The London Gazette 37820 (brit angol nyelven)
  3. a b c d e f Violette Szabo Museum
  4. a b c d e f Imperial War Museum
  5. Violette Szabo Museum 2

Források[szerkesztés]