Villásfarkú szalakóta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Villásfarkú szalakóta
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Szalakótafélék (Coraciidae)
Nem: Coracias
Faj: C. caudatus
Tudományos név
Coracias caudatus
(Linnaeus, 1766)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Villásfarkú szalakóta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Villásfarkú szalakóta témájú médiaállományokat és Villásfarkú szalakóta témájú kategóriát.

A villásfarkú szalakóta (Coracias caudatus) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a szalakótafélék (Coraciidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Botswana hivatalos madara.[3]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, Coracias caudata néven.[4]

Alfajai[szerkesztés]

Bár ez utóbbi alfaj földrajzilag elkülönül, de nincs köztük jelentős viselkedésbeli vagy ökológiai különbség mely az újbóli szétválasztást indokolná.

Előfordulása[szerkesztés]

Angola, Botswana, Burundi, a Dél-afrikai Köztársaság, Eritrea, Etiópia, Jemen, Kenya, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Lesotho, Malawi, Mozambik, Namíbia, Omán, Ruanda, Szomália, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők, gyepek, szavannák és cserjések, valamint szántóföldek. Állandó nem vonuló faj.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 30 centiméter, testtömege 104-135 gramm.[6] Teste maga nagyjából feketerigó méretű, picit nagyobb. Fejtetője fehér, fekete szemsávja van. Torka rózsaszín, hasa világoskék és élénk kék szárnyfoltja van. Külső faroktollai megnyúlva, villásan végződnek, de ez a villás faroktoll csak ivarérett korra fejlődik ki teljesen. Fiókatollban egyáltalán nincs villa, fiatalkori tollban pedig kis méretben van csak jelen.

A nemek között messziről látható eltérés, nemi jelleg nincs, de gyakorlott szemmel a csőrtő robusztusságából, szemöldök sáv erősségéből meg lehet mondani, hogy hím, vagy tojó a madár.

Életmódja[szerkesztés]

Nagyobb rovarokat, pókokat, ritkábban rágcsálókat, hüllőket és madarakat zsákmányol. Fő tápláléka a termesz, igen kedveli a vándorsáskát is.

Szaporodása[szerkesztés]

A hím a tojó mellé ülve, tőle úgy fél méterre kárló hangok kiadása közben ritmikus hajolgatásokból, nyaknyújtogatásokból álló násztánccal csábítja el a tojót, aki ezt hasonló, de visszafogottabb mozgással, tánccal viszonozza, majd kölcsönös szimpátia esetén együtt, de ellentétes ritmusban csinálják a mozgássort, amit jobb esetben párzás is követ. A pár monogám, sőt úgy tartják, hogy egy életre választanak párt.

Korhadó fába vagy termeszvár oldalába vájt odút használ fészeknek. Az odút a hím választja, alakítja ki, ő csábítja utána oda, odúra a tojót. Fészekanyagot, bélést nem használ, a korhadékot rendezi be, tapossa formára. Fészekalja 2-4 db. fehér színű, gömbölyded tojásból áll, amin a két szülő felváltva kotlik. A kotlási idő 19-20 nap, kikelés után a fiókákat mindkét szülő eteti, az első napokban csak rovarral, amit gondosan péppé püfölnek a csőrükkel egy faágon, mielőtt az odúba repülnek vele. Fiókák igen fejletlenül kelnek ki a tojásból, s első időszakban naponta duplázzák a tömegüket. Nagyon gyorsan fejlődnek, 4 naposan már elkezdenek az odún belül felállni, s elkezdődik a tolltokok kifejlődése is. Úgy 27 naposan repülnek ki, a szülők jó két-három hétig etetik őket, csökkenő intenzitással. Közben vadászni tanítják a fiatalokat, nevelik az önállóságra, de leválasztási korra már űzik is őket a territórium kieső sarkaiba, vagy messzebb. Egy hónappal kirepülés után, két hónapos korban önállósodnak teljesen.

Érdekesség, hogy tojásait 2, de inkább 3 naponta rakja, és a fiókák ennek megfelelő ütemben "szét"kelnek - de ellentétben sok magevő madárral, vagy ragadozóval, itt a nagyobb testvér nem bántja, nyomja el a kisebbet, szülők is gondosan etetik a legkisebbet is.

Az első fészkelést - tekintve, hogy költési időszakuk augusztustól februárig tart - második, teljes értékű fészkelés követi, nagyjából úgy időzítve, hogy mire fiatalok már félig önállóak lesznek, akkor rakja a szülőpár az új tojásokat, kezd el kotlani, mire fiatalok önállóak, addigra keljenek ki a következő kicsik. Egy teljes ciklus az első párzástól a leválasztásig kb. 3 hónapot igényel.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  2. ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  3. ↑ Viajar a Parque Nacional de Chobe. Trip Advisor. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
  4. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  5. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  6. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 21.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Villásfarkú_szalakóta&oldid=26261413”