Vigh Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Vigh Gyula (Mindszent, 1889. augusztus 9. – Budapest, 1958. szeptember 25.)[1] geológus, paleontológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1953).

Életútja[szerkesztés]

Vigh Gyula és Szojka Franciska fiaként született. 1913-ban szerezte bölcsészdoktori oklevelét a budapesti tudományegyetemen földtanból és őslénytanból. Ugyanebben az évben egyetemi tanársegéd lett, majd 1914-től a Földtani Intézet munkatársa, ahol 1952-ig dolgozott. Volt helyettes igazgató, később pedig a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda főgeológusa, 1957-ben vonult nyugdíjba. 1936-ban magántanári képesítést szerzett a debreceni tudományegyetemen. Javarészt a mezozoos képződmények kutatásával foglalkozott, ezen belül főként a Dunántúli-középhegység jura- és triászkori képződményeinek kérdéseivel. Az úrkuti mangán- és a Bagamér környéki vasérckutatás, valamint a veszprémi, szekszárdi, pécsi vízkérdés megoldása is őhozzá kapcsolódik. Halálát szívizomelhalás okozta. Felesége Pap Julianna volt, akivel 1917-ben kötött házasságot Szentesen.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon