Vida Jenő
| Vida Jenő | |
 | |
| Született | Weil Jenő 1872. augusztus 30. Budapest, |
| Elhunyt | 1945. március 5. (72 évesen) Auschwitz, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | nagytőkés, iparvállalati vezérigazgató |
| Tisztsége | a magyar felsőház tagja (1927–1944) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vida Jenő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vida Jenő, Vida Jenő Joakim, született Weil (Budapest, 1872. augusztus 30. – Auschwitz, 1945. március)[1][2] nagytőkés, iparvállalati vezérigazgató.
Karrierje[szerkesztés]
Szegény zsidó családból származott, apja Weil Dávid,[3] anyja Schulhof Berta. Kereskedőnek készült, elvégezte a budapesti kereskedelmi akadémiát, és mint gyakornok kezdte pályáját a Grünwald és társa szeszgyárnál, melynek megbízásából gyakran járt keleten piacot teremteni a magyar szeszgyártásnak.
1897-ben a Magyar Általános Kőszénbányához (MÁK) került, mint intéző. Rövidesen cégvezető, majd igazgató lett, 1914-ben pedig vezérigazgató. A felszámolás előtt álló MÁK-ot átszervezte és hatalmas iparvállalattá fejlesztette. A háború alatt az Országos Szénbizottság és a Központi Árvizsgáló Bizottság tagja volt. 1918-ban a MÁK érdekkörébe vonta az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt.-t. Jelentős tőkét fordított az első világháború utáni években felfedezett dunántúli bauxittelepek feltárására és a bauxit hazai feldolgozására. Felsőgallán alumíniumkohót helyeztetett üzembe. Igazgatósági tagja a GYOSZ-nak, az Országos Iparegyesületnek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának és elnöke a Cementgyárak Országos Szövetségének. Komárom és Esztergom k.e.e. vármegye törvényhatósági bizottsági tagja. 10 millió pengős vagyonával az első helyen állt a nagyvállalatok vezetői között.
Vida a maga erejéből emelkedett fel a „kis zsidók” sorából, hallatlan tehetsége, kereskedői, vállalatalapítói éleslátása tette csoportjának utolsó „self-made manjévé”.
A zsidó hitközségi életben is élénken vett részt, elnöke volt a budapesti Zsidó Fiúárvaháznak. Neje Krishaber Irén volt.
Kapcsolatai, politikai pályafutása[szerkesztés]
Szoros kapcsolatok fűzték a Magyar Általános Hitelbankhoz, az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt.-hoz és sok más iparvállalathoz. A nagytőke oldaláról támogatta a rendszer politikai vezetőit. Gazdasági főtanácsossá, majd 1928-ban a magyar felsőház örökös tagjává nevezték ki. Horthy Miklós szűkebb köréhez tartozott. A kormányzó körével való kapcsolata olyan szoros volt, hogy az öt zsidó származású képviselő között volt, aki a Horthyra nehezedő német tiltakozás ellenére még 1943-ban is a felsőház pénzügyi bizottságának tagja maradt (Vida mellett ezek: báró Kornfeld Móricz, báró Ullmann György, ifj. Chorin Ferenc és Egry Aurél).
Az ország német megszállása után a Gestapo elfogta. Budai villájába Otto Winkelmann SS-tábornok szállásolta el magát, Vida Jenőt pedig Auschwitzba deportálták, ahol végelgyengülésben, a koncentrációs tábor felszabadítása után halt meg.[4]
Emlékezete[szerkesztés]
A Magyar Külügyi és Külkapcsolati Intézetben emléktábla őrzi a nevét.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. IV. ker (belváros) állami halotti akv. 72/1947. folyószáma alatt.
- ↑ Az 1945. május 2-ai halálozási dátuma bíróilag állapítatott meg. Budapesti törvényszék 1. P.31859/1946/11. sz. jogerős végzése.
- ↑ Felesége, Schulhof Berta halotti bejegyzése alapján, Bp. VI. ker. állami halotti akv. 1470/1934. folyószám.
- ↑ Dési, András. „Mágnás, jótevő, üldözött”, Népszabadság, 2015. január 23. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. Online elérés
- Karsai László: Horthy Miklós
- Magyar Szemle: MAGYAR ELLENÁLLÁS A NÉMET„VÉGSŐ MEGOLDÁS TERVÉVEL SZEMBEN 1942–1943-BAN Archiválva 2020. január 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Tankönyvtár | História - 1981/02 - A pénz urai
További információk[szerkesztés]
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
- A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
- Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
