Vida Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Vida Géza (Nagybánya, 1913. február 28.Nagybánya, 1980. május 11.) nagybányai szobrászművész. A fafaragás nagy mestere volt, ritkán használt követ. 1974-től a Román Akadémia levelező tagja. Vida György (1946) művészettörténész apja.

Életpályája[szerkesztés]

Művészeti tanulmányait szülővárosában, a nagybányai művésztelepen, Ziffer Sándornál kezdte, akinél modell után rajzolt. A második világháború idején, 1942-1944 között bejutott a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bory Jenő szobrászművész lett a mestere.

1944-ig tagja és kiállító művésze volt a kolozsvári Barabás Miklós Céhnek. 1947-től kiállító művésze volt a nagybányai és az országos romániai tárlatoknak. Állami megrendeléseket kapott köztéri szobrok megalkotására, díjakban, elismerésekben részesült. 1950-ben kinevezést nyert a nagybányai művészeti középiskolába, majd 1954-től annak igazgatója lett.

Kiállításai (válogatás)[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Csoportos[szerkesztés]

  • XXIX. velencei biennále (1958)

Köztéri művei (válogatás)[szerkesztés]

Romániai állami díjak, elismerések[szerkesztés]

  • a Román Népköztársaság Állami Díja (1953)
  • a Művészet Kiváló Mestere (1957)
  • Munka Érdemrend I. fokozat (1963)
  • Kulturális Érdemrend I. fokozat (1968)
  • a Kultúra és Művészet Állami Bizottságának díja (1971)

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2001. Vida Géza lásd 887. p. ISBN 963-8477-46-6

Külső hivatkozások[szerkesztés]