Vickers Vimy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vickers Vimy
Vickers Vimy.jpg

Funkció Nehézbombázó
Gyártó Vickers
Tervező Reginald Kirshaw Pierson
Gyártási darabszám 239 db
Fő üzemeltetők Egyesült Királyság Royal Air Force

Személyzet 2 fő
Első felszállás 1917 november 30.
Szolgálatba állítás 1919
Méretek
Hossz 13,28 m
Fesztáv 20,75 m
Magasság 4,77 m
Szárnyfelület 123,56 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 3222 kg
Max. felszállótömeg 5670 kg
Hajtómű
Motor 2 db Rolls-Royce Eagle VIII
Teljesítmény 2 × 268 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 161 km/h
Hatótávolság 1448 km
Legnagyobb repülési magasság 2134 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 2 × 7,7 mm Lewis géppuska, az egyik az orrban, a másik a repülőgéptörzs közepén
Bombák 1123 kg bombateher
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vickers Vimy témájú médiaállományokat.

A Vickers Vimy brit gyártmányú nehézbombázó repülőgép volt az első világháborúban és az ezt követő években. A típus sikereket ért el katonai gépként, valamint a polgári repülésben is. Kiemelkedő sikereket értek el vele a hosszútávú repülésben, melyek közül a legismertebb John Alcock és Arthur Whitten Brown Atlanti-óceánon való átrepülése 1919 júniusában.

Kifejlesztése[szerkesztés]

A típust Reginald Kirshaw Pierson, a Vickers főtervezője tervezte. A cél egy kétmotoros kétfedelű bombázó volt, mely képes az éjszakai támadásra a németországi célpontok ellen. Három prototípusra írtak ki szerződést, melyeknek 1917 augusztusára kellett elkészülniük. A prototípusok tervezése és gyártása kivételesen zajlott, és még ez év novemberében megtörtént az első felszállás. Ezek a példányok Hispano Suiza motorokkal voltak felszerelve. Később több más erőforrást kipróbáltak, és végül a Rolls-Royce Eagle VIII mellett döntöttek. A típust a Vimy-gerincnél vívott csatáról nevezték el.

Alkalmazása[szerkesztés]

A RAF-nál[szerkesztés]

1918 októberében három gépet kapott a brit légierő, amelyek közül az egyiket Franciaországba szállították, azonban a háború véget ért, mielőtt bevethették volna. A típust 1919 júliusában állították szolgálatba, először az 58. repülőszázadnál Egyiptomban. Ez a típus alkotta a brit nehézbombázók gerincét a 20-as években. A Vimy a Közel-Keleten és az Egyesült Királyságban állt szolgálatban 1919 és 1925 között, majd a Vickers Virginia váltotta fel. Tartalékban egészen 1929-ig maradt ez a típus. Ezután már csak katonai oktatógépnek használták, és végül célgépnek légvédelmi reflektorok számára.

Vimy Commercial[szerkesztés]

Vickers Vimy Commercial

A Vickers Vimy Commercial a típus polgári verziója volt. A repülőgéptörzs átmérőjét jelentősen megnövelték. A prototípus 1920-ban részt vett egy Fokvárosba tartó versenyen, de február 27-én Tanganyikában összetört.

A kínaiak figyelemre méltóan sokat, 100 példányt rendeltek ebből a verzióból, azonban a fizetési problémák miatt a britek a rendelést valószínűleg nem teljesítették. 40 darabot a 43 megépített gépből leszállítottak Kínába, de a legtöbb a raktárakban maradt, és ezekből csak hét gépet állítottak polgári szolgálatba. 55 gép katonai szállítónak épült a RAF számára, és Vickers Vernon néven állították hadrendbe.

A második Zhili-Fengtian háborúban[szerkesztés]

Az első Zhili-Fengtian háború után 20 polgári gépet a zhili oldal bombázóvá alakított, és ezek a gépek részt vettek a két kínai tartomány következő háborújában. Sikeresen alkalmazták a típust az alacsony magasságból való bombázások során. A légvédelem miatt azonban később áttértek a nagyobb magasságú bombavetésre, így viszont csökkent a támadások hatékonysága. Végül háború során a bombázók az ellenség kezére kerültek. A mukdeni incidens idejére a gépeket már nagyrészt kivonták a szolgálatból. A Vimyket a japánok szerezték meg, akik hamarosan az összeset leselejtezték.

Hosszútávú repülések[szerkesztés]

A Vickers Vimyvel sok nagy távolságú repülést teljesítettek a maga korában. A legjelentősebb az Atlanti-óceán első átrepülése volt 1919 júniusában. John Alcock és Arthur Whitten Brown kevesebb mint 16 óra alatt tette meg a több mint 3000 kilométeres távolságot. A repülőgépük ma a londoni Science Museumban látható.

1919-ben az ausztrál kormány 10 000 dolláros felajánlására Keith Macpherson Smith és testvére, valamint két másik férfi teljesítette az Anglia-Ausztrália útvonalat.

1920-ban Pierre van Ryneveld és Quintin Brand megkísérelt Angliából Dél-Afrikába repülni. Azonban a Vimy motorja túlmelegedett, ezért kényszerleszállást hajtottak végre. Ezután egy másik Vimyvel folytatták útjukat, ez viszont egy rosszul sikerült leszállás során összetört. Van Ryneveld és Brand ezek után egy Airco DH.9-cel folytatta az útját Fokvárosba. A dél-afrikai kormány 5000 fonttal jutalmazta őket.

Másolatok[szerkesztés]

Egy Vimy másolat 2005-ben

Három, az eredeti méretével megegyező (ebből kettő repülőképes) másolat készült a típusból, valamint az Atlanti-óceánt átrepülő Vimy pilótafülkéjének másolata a londoni Science Museum részére a 20-as években. Az első példány egy filmhez készült, amelyben Alcock és Brown atlanti-óceáni útját dolgozta volna fel, ám azt nem forgatták le. A második 1969-ben készült és repülőképes volt, ez ma a londoni RAF Museumban van kiállítva. A harmadik Vimyt 1994-ben építették meg és sikeresen megismételték vele a három legjelentősebb hosszútávú repülést. Ma a Brooklands Museumban tekinthető meg.

Változatok[szerkesztés]

  • F.B.27 Vimy: Prototípus (4 darab épült meg)
  • Vimy Ambulance: Katonai mentőváltozat
  • Vimy Commercial: Polgári szállítógép

Rendszeresítő államok[szerkesztés]

Vickers Vimy 3-view.svg

Katonai felhasználók[szerkesztés]

 Egyesült Királyság

Civil felhasználók[szerkesztés]

 Egyesült Királyság

 Franciaország

 Kínai Köztársaság

  • Kínai kormány (Vimy Commercial)

 Spanyolország

  • Spanyol kormány

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vickers Vimy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]