Simaorrú denevérek
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Eocén – jelen | ||||||||||||||||||||||||
 Közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus)
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Simaorrú denevérek témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Simaorrú denevérek témájú médiaállományokat és Simaorrú denevérek témájú kategóriát. |
A simaorrú denevérek (Vespertilionidae) az emlősök (Mammalia) osztályának denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe tartozó család.
A simaorrú denevérek családja 450 fajt tartalmaz.
Jellemzőik[szerkesztés]
E fajok ismertetőjele, hogy orrukról hiányzik az orrlebeny. A fülön fülfedő található. A farok alig, vagy egyáltalán nem nyúlik túl a farokvitorlán. A fül inkább hosszú, mint széles. A téli álom alatt szabadon függeszkednek. Testüket nem fedik el vitorlájukkal. Az ultrahangokat nyitott szájjal, orrukon keresztül bocsátják ki. Az egész világon elterjedtek. A denevérek között a fajokban leggazdagabb családot képezik, Európában hét nemük él: Barbastella, Eptesicus, Myotis, Nyctalus, Pipistrellus, Plecotus, és Vespertilio. A földön is ügyesen járnak. Mivel a simaorrú denevérek testtömege és színezete egyedenként erősen változó, meghatározásuk néha igen nehéz. A telelés során testtömegük körülbelül 20 százalékkal csökken. Alvó- és telelőhelyeiket évtizedekig megtartják. A patkósdenevérekkel ellentétben téli álom alatt nem burkolják be magukat a szárnyukkal, hanem a testük mellé zárják.[1]
Az év folyamán barlangon vagy házon belüli, akár egymástól több kilométerre is lévő váltószállásokat használnak, amelyeket rendszeresen és mindig azonos sorrendben váltogatnak.
Rendszerezés[szerkesztés]
A családhoz az alábbi 4 alcsalád tartozik:
.JPG)
- Kerivoulinae (Miller, 1907) - 2 nem és 26 faj tartozik ebbe az alcsaládba
- Murininae (Miller, 1907) - 3 nem és 38 faj tartozik ebbe az alcsaládba
- Myotinae (Tate, 1942) - 1 nem és 112 faj tartozik ebbe az alcsaládba
- Vespertilioninae (Gray, 1821) - 44 nem 274 faj tartozik ebbe az alcsaládba
A korábban idesorolt két következő alcsládot: a Tomopeatinae és a Miniopterinae más családokba helyezték át. A Tomopeatinae alcsalád egyetlen faját a Tomopeas ravust a szelindekdenevérekhez (Molossidae) helyezték át, míg a Miniopterinae alcsaládot családi szintre emeltek, a Miniopteridae név alatt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 80. oldal. ISBN 963-9079-58-8
Források[szerkesztés]
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
- Európában élő denevérek
- Bihari Z., Csorba G. & Heltai M. (szerk.) 2007. Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Novum állatvilág enciklopédia III.: Emlősök III.: Kisebb növényevők, rovarevők és erszényesek. Szerk. David MacDonald. Szeged: Novum. 2009. ISBN 978-963-9703-57-5 – magyar nevek egy része
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
