Verreaux-szifaka
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Propithecus verreauxi verreauxi
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Propithecus verreauxi (Grandidier, 1867) | ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Verreaux-szifaka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Verreaux-szifaka témájú médiaállományokat és Verreaux-szifaka témájú kategóriát. |
A Verreaux-szifaka (Propithecus verreauxi) egy veszélyeztetett madagaszkári lemurfaj az ugrómakifélék családjából. A faj neve a jeles 19. századi francia természettudós Jules Verreauxnak állít emléket, míg maga a szifaka hangutánzó szó, ami az állatok vészkiáltását utánozza.
Előfordulása
[szerkesztés]Dél- és délnyugat-Madagaszkár száraz trópusi és szubtrópusi örökzöld illetve lombhullató erdőségében előfordul Fort Dauphin és a Tsiribihina folyó között.
Alfajai
[szerkesztés]Jelenleg nincs elismert alfaja, mert valamennyi alfaját különálló fajnak ismerik el. Korábban a következő alfajai voltak
- Coquerel-szifaka (Propithecus coquereli) – Északnyugat-Madagaszkár, a Betsiboka folyó vidékén (végveszélyben)
- Koronás szifaka Propithecus coronatus – Északnyugat-Madagaszkár, a Mahavavy és a Betsiboka folyók között (kihalófélben!)
- Decken-szifaka (Propithecus deckenii) – a Betsibokától délre Antsalováig (sebezhető)
 |
Megjelenése
[szerkesztés]A faj alapvetően fehér bundát visel, amelyet alfajonként változó mértékben és helyeken – a háton, hason, végtagokon – vöröses és sötét foltok tarkítanak. Az arcrész és a fejtető mindig barna vagy fekete színű. A hátsó lábak erősek és nagyobbak a mellsőknél, hogy megkönnyítsék az ágak közti nekirugaszkodást.
A Verreaux-szifaka átlagos testhossza 40-45 centiméteres. Hosszú, 55-60 centimétert is elérő farkuk segítségével egyensúlyoznak a fák ágai között. A nemek egyformák, bár a hímek némileg robusztusabbak: átlagtömegük 3,6 kilogramm, ami 200 grammal haladja meg a nőstényekét.
Életmódja
[szerkesztés]A Verreaux-szifakák életük nagy részét a lombkoronaszinten töltik pihenve és a száraz időszakban leveleket, az esős évszakban pedig virágokat és terméseket fogyasztva. Az ágak közt lengve és ugrálva hosszú farkukkal egyensúlyoznak. Akár 9-10 méteres távolságot is képesek átugrani. A szárazföldön jellegzetes oldalazó sasszézással tudnak csak közlekedni, miközben kezüket oldalra kitartják. Nappal aktív, de a legforróbb órákat pihenéssel töltik.
2-12 fős vegyes nemű csapatokban élnek, amelyekben a nőstényeké a domináns szerep. A csapatok 2,5-5 hektáros territóriumot tartanak fenn, ám területüket nem túl szigorúan védik, inkább a dús táplálékforrásokért hajlamosak síkra szállni. Ilyenkor hallatják jellegzetes névadó kiáltásukat.
Szaporodása
[szerkesztés]A párzásra február és április között kerül sor, az egyetlen kölyök pedig 130 napos vemhességet követően jön a világra. Az első 6-8 héten anyja hasán, majd az elkövetkező mintegy 19 héten keresztül hátán csimpaszkodik. A szoptatásnak hat hónapos korban szakad vége, és az elválasztásra általában a 7. hónapban kerül sor.
A faj 3 évesen válik ivaréretté. Állatkertekben akár 18 évig is élhet.
Védettsége
[szerkesztés]A Verreaux-szifakát elsősorban élőhelyének pusztulása fenyegeti, amely a mezőgazdasági tevékenység kiszélesedésének következménye. A faj szerepel a CITES I. függelékében, a Természetvédelmi Világszövetség pedig sebezhetőnek nyilvánította. Megmentésére madagaszkári nemzeti parkokban és a világ számos állatkertjében indult tenyésztési program.
