Verhojanszk
| Verhojanszk (Верхоянск) | |||
 | |||
| Emlékmű az északi hidegpólusnak Verhojanszk bejáratánál | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Jakutföld | ||
| Irányítószám | 678530 | ||
| Körzethívószám | 41165 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 768 fő (2023)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | vlagyivosztoki idő, UTC+10 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Verhojanszk
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 67° 33′, k. h. 133° 23′67.550000°N 133.383333°EKoordináták: é. sz. 67° 33′, k. h. 133° 23′67.550000°N 133.383333°E | |||
Verhojanszk
Pozíció Jakutföld térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Verhojanszk témájú médiaállományokat. | |||
_soviet.png)
Verhojanszk (oroszul: Верхоянск) város Oroszország ázsiai részén, Jakutföldön, a Verhojanszki járásban.
Népessége: 1311 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
[szerkesztés]A Verhojanszk földrajzi név szóösszetétellel keletkezett: Verhnyij – 'felső', Janszk – a Jana folyónévből képzett főnév.
A település Jakutszktól 675 km-re, az északi sarkkörtől északra, a Jana-fennsík északi peremén helyezkedik el. A Jana felső folyásán, két forrásága: a Dulgalah és a Szartang egyesülésénél, sík, mocsaras területen fekszik. A földszintes faházakból álló kis település 3 km hosszan nyúlik el a folyó mentén, határában több kis tó terül el. Kis folyami kikötő.
Itt található a Föld északi hidegpólusa, itt (és/vagy Ojmjakonban) mérték az északi félteke legalacsonyabb hőmérsékletét −67.8 °C 1885. január 15-én, valamint 1892. február 5-én és 7-én.[3][4]
Itt mérték ugyanakkor Szibéria legmagasabb hőmérsékletét is: 2020. június 20-án 38 °C-os maximumot. Ezzel a Föld egy adott pontján valaha mért abszolút minimum és abszolút maximum közti különbség (abszolút hőingás) értéke 100 °C fölé: 105,8 °C-ra emelkedett.[5]
Története
[szerkesztés]1638-ban kozák szálláshely, faerődítmény keletkezett a Dulgalah folyó mentén, a mai várostól 90 km-re délnyugatra. 1775-ben költöztették át mai helyére. 1817-ben fatemploma épült, 1822-ben közigazgatási székhely és város lett. 1885-ben a településen végzett kutatómunkát E. V. Toll, (vagy Eduard von Toll) balti német természettudós, felfedező.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
- ↑ N. A. Stepanova: On the Lowest Temperatures on Earth
- ↑ Weather Underground - The Coldest Places on Earth https://www.wunderground.com/blog/weatherhistorian/the-coldest-places-on-earth
- ↑ Rekordmeleg az északi félteke leghidegebb pontján (idokep, 2020-06-21. Hozzáférés: 2020-06-22)
Források
[szerkesztés]- szerk.: A. P. Gorkin: Szlovar „Geografija Rosszii” (orosz nyelven) (1998)
- Szlovar szovremennih geograficseszkih nazvanyij, szerk. V. M. Kotljakov (orosz nyelven), U-Faktorija (2006)
- Geograficseszkije nazvanyija mira. Toponyimicseszkij szlovar, szerk. Je. M. Poszpelov (orosz nyelven) (2001)
