Verhojanszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Verhojanszk (Верхоянск)
Werchojansk Kältepoldenkmal II.JPG
Verhojanszk címere
Verhojanszk címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyJakutföld
Irányítószám 678530
Körzethívószám 41165
Népesség
Teljes népesség1122 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna Vladivostok Time, UTC+10
Elhelyezkedése
Verhojanszk (Oroszország)
Verhojanszk
Verhojanszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 67° 33′, k. h. 133° 23′Koordináták: é. sz. 67° 33′, k. h. 133° 23′
Verhojanszk (Jakutföld)
Verhojanszk
Verhojanszk
Pozíció Jakutföld térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Verhojanszk témájú médiaállományokat.

Verhojanszk (oroszul: Верхоянск) város Oroszország ázsiai részén, Jakutföldön, a Verhojanszki járásban.

Népessége: 1311 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Verhojanszk földrajzi név szóösszetétellel keletkezett: Verhnyij – 'felső', Janszk – a Jana folyónévből képzett főnév.

A település Jakutszktól 675 km-re, az északi sarkkörtől északra, a Jana-fennsík északi peremén helyezkedik el. A Jana felső folyásán, két forrásága: a Dulgalah és a Szartang egyesülésénél, sík, mocsaras területen fekszik. A földszintes faházakból álló kis település 3 km hosszan nyúlik el a folyó mentén, határában több kis tó terül el. Kis folyami kikötő.

Itt található a Föld északi hidegpólusa, itt (és/vagy Ojmjakonban) mérték az északi félteke legalacsonyabb hőmérsékletét.

Itt mérték ugyanakkor Szibéria legmagasabb hőmérsékletét is: 2020. június 20-án 38 °C-os maximumot. Ezzel a Föld egy adott pontján valaha mért abszolút minimum és abszolút maximum közti különbség (abszolút hőingás) értéke 100 °C fölé: 105,8 °C-ra emelkedett.[3]

Története[szerkesztés]

1638-ban kozák szálláshely, faerődítmény keletkezett a Dulgalah folyó mentén, a mai várostól 90 km-re délnyugatra. 1775-ben költöztették át mai helyére. 1817-ben fatemploma épült, 1822-ben közigazgatási székhely és város lett. 1885-ben a településen végzett kutatómunkát E. V. Toll, (vagy Eduard von Toll) balti-német természettudós, felfedező.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  3. Rekordmeleg az északi félteke leghidegebb pontján (idokep, 2020-06-21. Hozzáférés: 2020-06-22)

Források[szerkesztés]