Nagypisznice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Velika Pisanica szócikkből átirányítva)
Nagypisznice (Velika Pisanica)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségNagypisznice
Jogállásfalu
Irányítószám43271
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség1313 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 48′, k. h. 17° 05′Koordináták: é. sz. 45° 48′, k. h. 17° 05′
Nagypisznice weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagypisznice témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagypisznice (horvátul: Velika Pisanica) falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 20, közúton 25 km-re délkeletre, a Bilo-hegység déli lejtőin fekszik. A település területe nyugat-keleti irányban 13 kilométer hosszan nyúlik el a Grebenska-patak bal partján. Ezzel az ország leghosszabb települése. Központjában két templom, iskola, egészségház, állatorvosi rendelő, postahivatal, szupermarket működik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Nagypisznicén kívül közigazgatásilag Babinac, Bačkovica, Bedenička, Čađavac, Nova Pisanica, Polum és Ribnjačka települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

A falu területe a 17. századtól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Piszanicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.

Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Velika Piszanicza” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Piszanicza (Velika)” néven 201 házzal, 436 katolikus és 668 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 1.449, 1910-ben 2.524 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében az olcsó föld és a könnyebb megélhetés miatt jelentős számú magyar lakosság vándorolt be a területére. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 29%-a magyar, 27%-a horvát, 27%-a szerb, 16%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után munkatábor működött a területén. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 62%-a horvát, 14%-a szerb, 12%-a magyar nemzetiségű volt. A honvédő háború idején Nagypisznice volt az ország elsőként felszabadított községe. Az 1991. október 31-én indult akcióban a helyi horvát erők mellett főként belovári különleges rendőri alakulatok vettek részt. Két horvát harcos halt hősi halált, tizenketten pedig megsebesültek. 2011-ben 1.065 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.449 1.696 1.443 2.051 2.395 2.524 2.444 2.266 2.189 2.202 2.149 1.863 1.616 1.469 1.181 1.065

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lázár tiszteletére szentelt szerb pravoszláv parochiális temploma[6] 1713-ban épült barokk stílusban. A falu legrégibb építménye. Egyhajós épület, téglalap alaprajzú hajóval, háromoldalú apszissal és nyolcszög keresztmetszetű harangtoronnyal a főhomlokzaton, amely mentén mindkét oldalon alacsonyabb térrészeket alakítottak ki. A templom mai megjelenése az 1967-ben megkezdett felújítás eredménye, melyet a második világháború során okozott nagy károk helyreállítására végeztek. Belül falazott kórus, és boltozatos fából készült mennyezet található. A homlokzatokat félköríves záródású ablaknyílásokkal váltakozó lizénák tagolják. A templom a felújítás során bekövetkezett változások ellenére nagyrészt megőrizte barokk formáit. Ikonosztáza Jovan Cetirević Grabovan munkája. A templom 2011-ben díszkivilágítást kapott.
  • Jézus szíve tiszteletére szentelt római katolikus templomát[7] 1906 és 1909 között építették a 18. századi kápolna helyén. Háromhajós észak-déli tájolású épület sokszögletű szentéllyel. A harangtorony az északi homlokzat felett áll. A templomot Ivan Drusany festette ki 1915-ben. A templomnak négy oltára van. A főoltár tiroli munka, 1910-ben építették a szentély apszisába. A bal oldali mellékoltár a Rózsafüzér királynője, a jobb oldali Páduai Szent Antal tiszteletére van szentelve. A negyedik, Három királyok oltár az északi mellékhajóban, a diadalív végében áll. Az orgona 1909-ben Anton Molzer mester kutná horai műhelyében készült Csehországban.
  • A református templomot[8] 1903-ban építették a falu református magyar lakosai. Egyhajós, négyszögletes alaprajzú épület félköríves szentéllyel és keletre, a főhomlokzat mentén emelkedő harangtoronnyal. A nyeregtetőt, cserép borítja, míg a harangtorony felett ónlemezekkel fedett, piramis alakú sisak látható. A belső tér a kálvinista templomokra jellemző, szerény kialakítású és egyszerűség jellemzi. A teret fából készített, vakolt, szélein lejtős, kékre festett mennyezet borítja. 2011-ben tornyát teljesen megújították, ekkor díszkivilágítást is kapott. A helyi református egyházközség 35 tagot számlál. Misét csak minden második vasárnap mondanak benne.
  • Edo Murtić szülői háza.

Gazdaság[szerkesztés]

A település gazdaságának alapja hagyományosan a mezőgazdaság. Legfőbb terményei a kukorica, a búza, az árpa, a napraforgó, a burgonya és a takarmánynövények. Az állatok közül a sertés és a szarvasmarha tenyésztése a legelterjedtebb. A gazdaság jövőbeni fejlődése a mezőgazdasági termelés növelése mellett a kis és középvállalkozások fejlesztésén alapszik. A stratégiára vonatkozóan a községi önkormányzat 5 – 7 éves intézkedési tervet dolgozott ki.

Kultúra[szerkesztés]

A település kulturális és művészeti egyesületét a KUD “Sloga” Velika Pisanicát 1994-ben alapították. Elődje az első világháborútól az 1960-as évekig működött. Az egyesületnek ma mintegy 30 tagja van.

Oktatás[szerkesztés]

A település első négyosztályos elemi iskolája 1886-ban kezdte meg működését. 1904-ben magyar és német nyelvű iskolát alapítottak. A nyolcosztályos iskola 1953-ban kezdte meg működését. A mai iskolaépületet 1971-ben nagyrészt az Amerikába elszármazott Frank Kern adományából építették. Frank Kern egy alapítványt is létrehozott, melynek tőkéjéből minden év végén a kitűnő tanulókat jutalmazzák. Mellszobra az iskola udvarán áll. Az iskolának négy kihelyezett területi iskolája működik Babinac, Bedenik, Ribnjača és Lasovac településeken.

Sport[szerkesztés]

  • A helyi sportélet legfontosabb intézménye az ŠRC Kukavica sport és rekreációs központ. Az intézmény nevét a kakukkmadárról kapta, mely nagyon gyakori a környező erdőkben. A létesítmény még a jugoszláv időszakban épült katonai kiképzőközpont céljára a JNA közeli gyaroklóteréhez. A délszláv háború idején a PU Bjelovar "Omega" különleges egységei használták. Ma a megyei önkormányzat tulajdonában van. Labdarúgó, kézilabda, kosárlabda, tenisz, strandröplabda, kalapácsvető és lovaspályái vannak.
  • Az NK Bilo Velika Pisanica labdarúgócsapata a megyei első osztályban szerepel.
  • A ŽNK Bilo Velika Pisanica női labdarúgócsapatát 2013-ban alapították.
  • Šrd Amur sporthorgász egyesület
  • Mladost karateklub

Egyesületek[szerkesztés]

  • KUD Sloga Velika Pisanica kulturális és művészeti egyesület
  • Anđeli za Anđele humanitárius egyesület
  • Anima Caelestis természetvédő egyesület
  • Konji gizdavi lovas egyesület
  • Velika Pisanica nőegylet
  • OTKOS 10 hazafias és veterán egyesület
  • Pisanički mališani gyermek játszóklub
  • Zajednica Mađara - Pisanica, a pisznicei magyarok egyesülete nyolc település (Nagypisznice, Bedenik, Bulinac, Babinac, Lasovac, Mala Pisanica, Šandrovac és Veliki Grđevac) magyar nemzeti kisebbségét fogja össze. Kulturális rendezvényeket, fellépéseket, kirándulásokat szervez, tartja a kapcsolatot a többi megye magyar egyesületeivel.
  • Bilo vadásztársaság

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1921. május 4-én Edo Murtić festőművész.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]