Velencei folyamigéb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Velencei folyamigéb
Az élőhelyén
Az élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Gobiinae
Nem: Knipowitschia
Iljin, 1927
Faj: K. panizzae
Tudományos név
Knipowitschia panizzae
(Verga, 1841)
Szinonimák
  • Gobius panizzae Verga, 1841
  • Knipowitschia panizzai (Verga, 1841)
  • Padogobius panizzai (Verga, 1841)
  • Pomatoschistus panizzai (Verga, 1841)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Velencei folyamigéb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Velencei folyamigéb témájú kategóriát.

A velencei folyamigéb (Knipowitschia panizzae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A velencei folyamigéb az Adriai-tenger északi partján levő édesvízű tavak, például Lago Maggiore, Garda-tó és folyók, például , Adige és a Velencei-öböl egyéb folyóinak lakója.

Megjelenése[szerkesztés]

A hal testhossza legfeljebb 5,5 centiméter lehet. 35 pikkelye van a hosszanti sorban. Tarkója pikkelyek nélküli. A faroknyél pikkelyei nagyobbak, mint a testé.Hasúszói tapadókoronggá fejlődtek.

Életmódja[szerkesztés]

A partok sekély, tiszta vizét kedveli. Területhez ragaszkodó halfaj. Tápláléka gerinctelen állatok, főként apró rákok és rovarlárvák.

Szaporodása[szerkesztés]

A hím őrzi és gondozza az ikrákat, amelyeket a nőstény a növényekre, kövekre vagy kagylóhéjakra rakott.

Források[szerkesztés]