Ugrás a tartalomhoz

Velaját-e fákíh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A velaját-e fákíh (perzsául: ولایت فقیه) jelentése: a jogtudós gyámsága, hatalma.[1] Lényege, hogy az iszlám társadalmat olyan vallásjogtudósnak kell vezetnie, aki mélyen ismeri a vallásjogot, erkölcsileg kifogástalan, és képes az embereket az isteni törvények szerint irányítani.[2] Az elmélet abból indul ki, hogy Isten törvénye, a sáríá nem csak az egyén életére, hanem a társadalom és az állam működésére is érvényes. Mivel az utolsó imám, a mahdí rejtőzködik, a közösség nem maradhat vezetés nélkül. Tehát egy hozzáértő jogtudósnak kell képviselnie őt a földön.

Ez a vezető nem önkényesen uralkodik, hanem felelősséget vállal a hívők érdekeiért. Kötelessége, hogy az isteni akaratnak megfelelően működtesse a társadalmat. A gondolat szerint az ember önmagában, pusztán ésszel nem tud tökéletes társadalmat kialakítani, ezért szükséges a vallásra és azon belül is egy képzett vezetőre támaszkodni. A társadalom rendje nem lehet teljes, ha Isten törvénye nem érvényesül a politikában, igazságszolgáltatásban és más közügyekben.

A fogalom első használata a 19. század elejére tehető, amikor Mollah Áhmád Naráqí (1830) használja a velaját-e fákíh kifejezést, de még csak bizonyos vallási cselekedetek jelölésére, (például az árvákkal foglalkozó örökösödési és gyámsági ügyek).[3] Politikai intézményről ekkor még nem volt szó.

A 20. század közepén Ruholláh Khomeiní volt az, aki a fogalmat új értelmezésben rendszerbe foglalta.[1] Előadásaiban (1970) és írásaiban (Hokúmát-e eszlamí) kifejtette, hogy a vallásjogtudósnak nemcsak vallási kérdésekben, hanem az állam működtetésében is teljes körű vezetői szerepet kell vállalnia. Khomeiní szerint a társadalomnak az isteni törvények szerinti irányítás a legmegfelelőbb, és ez az iszlám állam egyedüli elfogadható formája. Ez az elmélet később az 1979-es iráni iszlám forradalom után az új államformát is megalapozta, amelyben Khomeiní (a Legfőbb Vezető vallásjogtudós, ráhbár‑e moʿázzám) lett a legmagasabb politikai, bírói és katonai jogkörök birtokosa. Muhámmád Taqí Meszbah-Jazdí ajatollah szerint az Iráni Iszlám Köztársaságban a Legfőbb Vezető státusza megegyezik a vallásjogi valí‑e faqíh címmel. A ráhbár (vezető) kifejezés tehát nem csupán politikai, hanem vallásjogi funkciót is jelöl. A két szerepkör jelenleg ugyanazt a személyt illeti, ám más politikai rendszerben akár külön is válhatnának.

  1. 1 2 Pick, Danial D. (2000). The Islamic Republic of Iran and the Importance of Khomeini’s “Mandate of the Jurist”. Princeton University. 8. o.
  2. "Al-Islam.org". Hozzáférés: 2025. június 20..
  3. "Encyclopaedia Iranica". Hozzáférés: 2025. június 21..