Vaszilij Vasziljevics Verescsagin

Vaszilij Vasziljevics Verescsagin
Született	1842. október 14. Cserepovec
Elhunyt	1904. március 31. (61 évesen) Lüshunkou District
Állampolgársága	orosz
Gyermekei	Lidiya Vereshchagina
Szülei	Anna Zherebtsova Vasily Vereshchagin
Foglalkozása	festőművész író fegyveres erők tagja history painter genre painter
Iskolái	Morszkoj kagyetszkij korpusz Birodalmi Művészeti Akadémia (1860–1863)
Kitüntetései	Szent György-rend 4. fokozata
Halál oka	csatában esett el
Vaszilij Vasziljevics Verescsagin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszilij Vasziljevics Verescsagin témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Vaszilij Vasziljevics Verescsagin, oroszul Василий Василиевич Верещагин, (Cserepovec, 1842. október 16. – 1904. április 13.) a leghíresebb orosz csataképfestő volt és hazájának első festője, aki nemzetközi hírre tett szert.

Pályája kezdete

Egy orosz földbirtokos nemes fia volt, édesanyja tatár származású volt. Nyolcéves korában Carszkoje Szelo kadétiskolájába küldték, három évvel később pedig Szentpétervárott kezdett tengerészeti iskolát. Először 1858-ban szállt tengerre.

Iskolaelsőként végzett, de nyomban el is hagyta a szolgálatot, hogy festészetet tanuljon. Két évvel később, 1863-ban már érmet nyert a szentpétervári cári művészeti akadémiától Odüsszeusz megöli a kérőket című munkájáért. 1864-ben Párizsba utazott, ahol Jean-Léon Gérôme iskolájában tanult, de mestere módszereivel nem volt elégedett.

Utazásai Közép-Ázsiába

A párizsi Salonban 1866-ban bemutatta Zsoltárt éneklő duhoborok című rajzát. A következő évben részt vett Kaufman tábornok turkesztáni hadjáratában és Szamarkand ostroma során kiérdemelte a Szent György-rendet. 1869-ben bejárta Turkesztánt, 1873-ban a Himaláját, Indiát és Tibetet, majd 1884-ben ismét Indiát.

Miután Párizsban és Münchenben dolgozott, 1874-ben Szentpétervárott bemutatta turkesztáni témájú képeit. Ezek közt volt A háború apoteózisa című alkotás, amely egy koponyákból épített piramist ábrázolt, és „minden hódítónak, a múltban a jelenben és a jövőben” dedikálta, és A hátrahagyott, egy társai által elhagyott haldokló katona képe.

Az orosz−török háború és a száműzetés

A bolgár−török háború kitörésekor a Balkánra utazott. Szokásához hűen ezúttal is gyakran tartózkodott a frontvonalban, egyszer súlyosan meg is sebesült. Legismertebb darabja A Sipka-szorosban minden csendes című triptichonja, a képet 1883-ban Budapesten is kiállította. A sorozatban képes volt arra is, hogy sejtesse az orosz főtisztek alkalmatlanságát és közönyét alárendeltjeik iránt. A képek miatt természetesen ismét összeütközésbe került a katonai és politikai vezetéssel, II. Sándor cár azt mondta róla: „Állandó célzatossága szembemegy a nemzeti öntisztelettel és csak azt lehet megállapítani róla, hogy egy barom, vagy egy teljesen zavarodott ember”. Oroszországból távoznia kellett, külföldön voltak sikeres kiállításai. A hadsereg persze mindenütt ugyanúgy reagált, Európában és Amerikában is tilos volt katonáknak és katonai főiskolásoknak a tárlat megtekintése.

Az utolsó évek

1885−93 között az Egyesült Államokban és Japánban tett utazásokat. 1888-ban hazatért, Moszkva mellett telepedett le és Napóleon oroszországi hadjáratának eseményeit festette (A borogyinói csata után, A szmolenszki országúton, Visszavonulás, Menekülés). 1901–1903 között a spanyol–amerikai háború színtereit járta be, elutazott a Fülöp-szigetekre, majd Japánba, de készülő japán sorozatát az orosz–japán háború kitörése miatt félbehagyta. A Petropavlovszk csatahajón, Makarov altengernagy zászlóshajóján vesztette életét, amikor az Port Arthurnál aknára futott és elsüllyedt.

Néhány műve

• 
  A hátrahagyott
• 
  Dervisek 1870
• 
  A háború apoteózisa (1871)
• 
  Hadd jöjjenek! 1871
• 
  Váratlan támadás 1871
• 
  Háborús szünet 1873
• 
  Kivégzés ágyúval Brit Indiában 1887

További információk

• Verescsagin portré (angolul)
• Verescsagin-oldal Olga Galériájában