Vaszilij Ivanovics Szurikov

Vaszilij Ivanovics Szurikov
Önarcképe
Született	1848. január 24. Krasznojarszk
Elhunyt	1916. március 19. (68 évesen) Moszkva
Állampolgársága	orosz
Nemzetisége	orosz
Gyermekei	Olga Surikova
Foglalkozása	festőművész
Iskolái	Birodalmi Művészeti Akadémia (1870–1875)
Sírhelye	Vaganykovói temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszilij Ivanovics Szurikov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vaszilij Ivanovics Szurikov (oroszul: Василий Иванович Суриков) (Krasznojarszk, 1848. január 24. – Moszkva, 1916. március 19.) orosz realista festő, a Vándorkiállítók Társaságának tagja.

Életpályája

Kozák családból származott. A pétervári akadémián tanult. Anyagi függetlensége érdekében elvállalta a Moszkvában akkor épülő Megváltó Krisztus-székesegyház freskóinak megfestését. Vonzották az orosz nép történelmi eseményei. Az első, epikus jellegű történelmi kompozíciója A sztrelecek kivégzésének reggele (1878-81). Ezt követte a Nagy Péter idejét felidéző Menysikov száműzetéseben (1881-83).

1883-84-ben külföldi tanulmányutakat tett Ausztriába, Németországba, Francia- és Olaszországba. Jótékony hatással voltak rá a velencei festők művei. Fő műve a Morozova bojárasszony, melyet 1887-ben fejezett be. A festmény vázlatai már 1883-tól készültek. 1889-90-ben szülőföldjére, Szibériába utazott. Ekkor készültek A hóváros bevétele (1891), Jermák meghódítja Szibériát (1895) c. művei. Következő nagyszabású műve a Szuvorov átkelése az Alpokon (1899), e festményhez helyszíni vázlatokat készített. 1887-től készült utolsó fő műve, a Sztyepán Razin, melyet 1910-ben fejezett be. Kitűnő portrékat, akvarelleket és illusztrációkat is alkotott.

Krasznojarszki szülőháza 1954 óta emlékmúzeum.

Képgaléria

• 
  Mensikov Berezovóban
• 
  Morozova bojárasszony
• 
  A sztrelecek kivégzésének reggele
• 
  Szuvorov átkelése az Alpokon

Irodalom

• Sz. N. Goldstein: Vaszilij Szurikov. Moszkva, 1950.
• N. Maskovcev: Vaszilij Ivanovics Szurikov. Moszkva, 1960.

Források

• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.