Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkij
| Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkij | |
 | |
| 1911 előtt | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1841. január 16. Voskresenovka |
| Elhunyt | 1911. május 12. (70 évesen) Moszkva |
| Sírhely | Új Donszkoj temető |
| Ismeretes mint | történész |
| Iskolái | Moszkvai Egyetem, Történelem és Filológia Kar |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkij témájú médiaállományokat. | |
Vaszilij Oszpovics Kljucsevszkij (orosz nyelven: Василий Осипович Ключевский, (Oroszország, Voszkreszenovka, 1841. január 28. – Oroszország, Penzai kormányzóság, 1911. május 25.) orosz történész.
Életpályája[szerkesztés]
Vaszilij Oszpovics Kljucsevszkij falusi lelkész családból származott, szülei őt is papi pályára szánták. 1861-ben azonban otthagyva a papi szemináriumot Moszkvába ment, és beiratkozott a Moszkvai Egyetem Bölcsészettudományi Karára, amelyet 1865-ben végzett el. Ezt követően ugyanitt az orosz történelem tanszéken lett „gyakornok", majd 1871-től a moszkvai Hittudományi Akadémiára ment tanítani. Később több felsőoktatási intézményben is oktatott, majd 1879-ben elfoglalta mestere, Szergej Mihajlovics Szolovjov helyét mint a Moszkvai Egyetem Orosz Történelem Tanszékének új professzora.
Első fontos kiadványai közé tartozott a Szoloveckij-kolostor gazdasági tevékenységéről szóló cikk (1867) és egy értekezés a középkori orosz hagiográfiáról (1871).
Munkássága[szerkesztés]
Kljucsevszkij volt az az első orosz történész volt, aki a figyelmet a politikai és társadalmi kérdésektől a földrajzi és gazdasági erőkre irányította. Különösen érdekelte a szibériai és a távol-keleti orosz békés kolonizációs folyamat. 1882-ben közzétette a Bojár duma a régi Oroszországban című tanulmányát, a cím mögött valójában a 10–18. századi orosz történelem rajza húzódik.
1889-ben Kljucsevszkijt az Orosz Tudományos Akadémia tagjává választották. Bár előadásai rendkívül népszerűek voltak a Moszkvai Egyetem hallgatói körében, csak néhány művét publikálták, például egy maroknyi „reprezentatív ember” életrajzát, köztük Andrej Kurbszkij, Afanaszij Orgyin-Nascsokin, Fjodor Rtyiscsev, Vaszilij Galicin és Nyikolaj Novikov.
Életének utolsó évtizedét előadások nyomtatott változatának elkészítésével töltötte.
Magyarul[szerkesztés]
- Az orosz történelem terminológiája; ford. Kis János; Russica Pannonicana, Bp., 2009 (Ruszisztikai könyvek)
Források[szerkesztés]
- Szvák Gyula: Vaszilij Oszpovics Kljucsevszkij [1]
További információk[szerkesztés]
- ↑ Kljucsevszkij: Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkij: Az orosz történelem. In Gazdag Ferenc (szerk) – Ljubov Siselina (szerk): Oroszország és Európa: Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény. Budapest: Zrínyi. 2004. 55–70. o. ISBN 963 327 385 4