Vaszilij Mihajlovics Blohin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vaszilij Blohin szócikkből átirányítva)
Vaszilij Blohin
A Szovjetunió
Született1895. január 7.[1]
Szuzdal,  Orosz Birodalom
Elhunyt1955. február 3. (60 évesen)[1]
Moszkva,  Szovjetunió
SírhelyÚj Donszkoj temető
PártSzovjetunió Kommunista Pártja
Foglalkozás
IskoláiMoscow Architectural Institute
Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszilij Blohin témájú médiaállományokat.

Vaszilij Mihajlovics Blohin (orosz nyelven: Васи́лий Миха́йлович Блохи́н; Szuzdal, 1895. január 7. – Moszkva, 1955. február 3.) szovjet vezérőrnagy, aki a sztálinista NKVD főhóhéra volt Genrih Grigorjevics Jagoda, Nyikolaj Ivanovics Jezsov, illetve Lavrentyij Pavlovics Berija irányítása alatt.

Sztálin maga választotta ki 1926-ban, hogy irányítsa az általa belső ellenségnek vélt személyek kivégzését. Igazán hírhedtté a Szovjetunióban 1936 és 1940 között lezajlott nagy tisztogatás, illetve a második világháború alatt véghezvitt kivégzései kapcsán vált.[2] Egymaga végzett ki több tízezer foglyot. Ebbe tartozott az a 7000 lengyel hadifogoly, akiket a katyńi vérengzés során öltek meg 1940. tavaszán.[2][3]

Mint a világon legtöbb embert egymaga kivégző, hivatalosan is elismert hóhér a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.[2][4]

A Sztálin halálát követő desztalinizáció jegyében ő is kegyvesztetté vált. Kényszernyugállományba helyezték és 1955-ben Moszkvában, hivatalos állásfoglalás szerint öngyilkos lett.

Élete[szerkesztés]

1895. január 7-én született orosz paraszti családban, az első világháború alatt az orosz cári hadseregben szolgált, ahol tiszthelyettesi rendfokozatig jutott. 1921 márciusában csatlakozott a szovjet állambiztonsági hivatalhoz (Cseka).[5] Bár levéltári anyagok nem támasztják alá egyértelműen, de nyilvánvalóan maga Sztálin bizta meg a "fekete vagy nedves munkával". Utóbbi megfogalmazás a gyilkosság, kínzás, megfélemlítés és kivégzések végrehajtását takarta.

Sztálin hamar felfigyelt kegyeltje munkájára, így hamar előléptették, és az ezt követő hat éven át az NKVD Igazgatási Végrehajtó Osztályán belül, célzottan a kivégzések lebonyolítására létrehozott Kommandatúra alosztályának vezetőjeként ténykedett.[5][6] E század méretű alosztály központja a Lubjanka belső börtönében volt, Moszkvában. Az alosztály tagjait maga Sztálin választotta ki, és közvetlenül csak neki feleltek. Ez a rendkívüli felhatalmazás biztosította az egység hosszú működési idejét, három véres tisztogatás során.

Blohinnak mint főhóhérnak[7] hivatalos titulusa a Lubjanka belső börtönének parancsnoka volt, ami feljogosította munkájának adatrögzítés nélküli kivitelezésre. Bár a becslések szerinti 828 000,[2] Sztálin életében végrehajtott kivégzést a helyi csekisták az NKVD trojkáival együttesen hajtották végre, a tömeges kivégzéseket a Kommandantúra szakemberei felügyelték. A tömeges kivégzések felügyelete mellett nemegyszer maga Blohin személyesen végzett ki ismert embereket,[5] beleértve a moszkvai kirakatperek során elítélt régi bolsevikokat is, mint pl. Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkijt, a Szovjetunió marsallját (titkos tárgyaláson ítélték el); és a három bukott NKVD-vezető közül Genrih Jagodát 1938-ban és Nyikolaj Jezsovot 1940-ben. 1937-es szolgálatért magas kitüntetést kapott.[8]

Közreműködés a katyńi vérengzések során[szerkesztés]

Blohin leghírhedtebb cselekedete az 1940 áprilisi, kb. 7000 lengyel fogoly agyonlövése volt, akiket a Katynyi-erdőben tömegsírban temettek el. A kivégzettek többsége katonatiszt és rendőrtiszt volt, akiket még 1939-ben fogtak el a lengyelországi szovjet invázió során.[9] A Sztálini-rezsim által elkövetett gyilkosságokat később, a háborút követően a Harmadik Birodalomra terhelték a szovjetek.

1990-ben a Glasznoszty részeként Mihail Gorbacsov pártfőtitkár átadta a lengyel kormánynak a katyńi vérengzések során rögzített adatokat, felfedve előttük a Szovjetunió részvételét.[10] Az április 4-én Sztálin által kiadott titkos parancsnak megfelelően, az NKVD akkori vezetőjének, Lavrentyij Berijának kellett megszerveznie a kivégzéseket. Az NKVD gyakorlatiasságának tükrében elég gyorsan vitték véghez a parancsot. 28 egymást követő éjszaka alatt a szovjetek kivégeztek 22 000 lengyel hadifoglyot, az NKVD kalinyini központjának speciálisan kialakított alagsori kivégző helyiségében.[11]

Blohin kezdetben egy ambiciózus, 300 kivégzés/éjszaka kvótát határozott meg; és egy olyan hatékony rendszert fejlesztett ki, melynek során a foglyokat egy kis vörösre festett falú, ún. „leninista” előszobában utoljára azonosítják majd megbilincselik. Onnan átvezetik a szomszédban lévő kivégző helyiségbe. A szobát kifejezetten hangszigetelt falakkal tervezték, illetve lejtős betonpadlóval, amely lefolyóval volt ellátva és egy tömlővel, amivel a vért le tudták mosni. A kivégzésre várót egy rönkfal elé állították, majd agyonlőtték. Blohin mindig az ajtó mögött állt egy hentes bőrkötényben, bőrből készült kámzsában és vállig érő bőrkesztyűben. A foglyokat ítélet és egyéb formaságok nélkül tarkón lőtte egy Walther-típusú német pisztollyal.[12][13][14] Blohinnak egy teli aktatáskája volt Walther pisztolyokkal, mert a Tokarev TT pisztolyt nem tartotta megbízhatónak, ill. hogy később a németekre tudják fogni a kivégzéseket.[15]

A becslések szerint 30 helyi NKVD-ügynököt, őrt és sofőrt használtak a foglyok alagsorba történő kísérésére, adategyeztetésre, majd a testek eltávolítására, és minden egyes kivégzést követően lemosni a vért. Bár néhány kivégzést Andrej Rubanov állambiztonsági főhadnagy végzett, de maga Blohin volt az elsődleges kivégző, aki folyamatosan és gyorsan, megszakítás nélkül dolgozott.[13] Az NKVD politikájával és a művelet titkos jellegével összhangban a kivégzéseket csak éjszaka végezték. Sötétedéstől hajnalig. A 300-as kezdeti kvótát Blohin az első éjszaka után 250-re csökkentette, mert úgy döntöttek, hogy minden további kivégzést teljes sötétségben kell végezni. A testek elszállítása egy hátsó ajtón keresztül történt, ahonnan egy zárt ponyvás teherautóra pakolták fel a tetemeket. A teherautó éjszaka kétszer fordult. Mednojéba ment, ahova Blohin egy buldózert és két NKVD-s gépkezelőt rendelt ki, hogy a testeket egy elhagyatott helyen betemessék. Minden éjszaka 24–25 tömegsírt ástak meg, melyeket a hajnal beállta előtt betemettek.[16]

Blohin és csapata minden éjszaka 10 órán keresztül szünet nélkül dolgozott, Blohin pedig átlagosan három percenként végzett ki egy foglyot.[3] Az éjszaka végén Blohin vodkát adott minden emberének.[17] 1940. április 27-én Blohin titokban megkapta a Vörös Zászló érdemrendet és egy szerény havi fizetésemelést, mint Sztálin jutalmát a „különleges feladatok hatékony végrehajtásában való képességéért és szervezéséért” ".[18][19] A 28 napig tartó, 7000 főt számláló kivégzés mai napig a legjobban szervezett, elhúzódó és dokumentált tömeggyilkosság az emberiség történetében.[3] A Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült 2010-ben, mint a "Legtöbb embert egyszemélyiben kivégző cím" birtokosa.[4]

Visszavonulása és halála[szerkesztés]

Blohin kényszerűségből vonult vissza 1953. márciusában, Sztálin halála után. Ugyanakkor Berija a visszavonulása időpontjában nyilvánosságra hozta tevékenységét.[8] Miután Berija ugyanezen év júniusában kiesett a hatalom kegyeiből, Hruscsov a desztalinizáció kapcsán megfosztotta Blohint a rendfokozatától. Állítólag alkoholizmusba és súlyos mentális betegségbe esett, és 1955. február 3-án halt meg. Halálának hivatalos oka "öngyilkosság" volt.[14][20][21][22]

Családja[szerkesztés]

Vaszilij Blohin nős volt. Felesége Natalja Alekszandrovna Blohina (1901–1967), egy fiuk volt, Nyikolaj Vasziljevics Baranov (1916–1998).[23]

Kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b c d Parrish 1996, p. 324.
  3. ↑ a b c Montefiore 2005, pp. 197–8, 332–4.
  4. ↑ a b Glenday, pp. 284–5.
  5. ↑ a b c Montefiore 2005, p. 198
  6. ↑ Montefiore 2005, p. 325
  7. ↑ Rayfield 2005, p. 324.
  8. ↑ a b Parrish 1996, pp. 324–5.
  9. ↑ Remnick 1994, pp. 5–7
  10. ↑ David Remnick. Lenin's Tomb: The Last Days of the Soviet Empire. Random House Digital, Inc., 5–. o. (1994). ISBN 978-0-679-75125-0. Hozzáférés ideje: 2012. április 30. 
  11. ↑ Sanford 2005, p. 112.
  12. ↑ Remnick 1994, p. 5.
  13. ↑ a b Sanford 2005, p. 102.
  14. ↑ a b Roman Brackman. The Secret File of Joseph Stalin: A Hidden Life. Taylor & Francis, 287–. o. (2003. május 1.). ISBN 978-0-7146-8402-4. Hozzáférés ideje: 2012. április 29. 
  15. ↑ Rayfield 2005, p. 488.
  16. ↑ George Sanford. Katyn And The Soviet Massacre Of 1940: Truth, Justice And Memory. Psychology Press, 103–. o. (2005. október 21.). ISBN 978-0-415-33873-8. Hozzáférés ideje: 2012. április 29. 
  17. ↑ Remnick 1994, p. 6.
  18. ↑ Michael Parrish. The Lesser Terror: Soviet State Security, 1939-1953. Greenwood Publishing Group, 57–. o. (1996). ISBN 978-0-275-95113-9. Hozzáférés ideje: 2012. április 29. 
  19. ↑ Sanford 2005, p. 113.
  20. ↑ David Remnick. Lenin's Tomb: The Last Days of the Soviet Empire. Random House Digital, Inc., 6–7. o. (1994). ISBN 978-0-679-75125-0. Hozzáférés ideje: 2012. április 29. 
  21. ↑ Simon Sebag Montefiore. Stalin: The Court Of The Red Tsar. Random House Digital, Inc., 198–. o. (2005. szeptember 13.). ISBN 978-1-4000-7678-9. Hozzáférés ideje: 2012. április 29. 
  22. ↑ Palet, Laura Secorun: History's Most Prolific Executioner. OZY, 2015. január 25. (Hozzáférés: 2015. február 6.)
  23. ↑ https://rarehistoricalphotos.com/vasily-blokhin-executioner/
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vaszilij_Mihajlovics_Blohin&oldid=27022084”