Ugrás a tartalomhoz

Vasvári István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasvári István
Egyik utolsó fényképe
Egyik utolsó fényképe
SzületettWollman István
1916. december 19.[1]
Budapest VI. kerülete
Elhunyt1972. április 4. (55 évesen)[1]
Budapest VIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
KitüntetéseiSZOT-díj (1971)
SírhelyeÓbudai temető
SablonWikidataSegítség

Vasvári István, 1947-ig Wollman (Budapest, Terézváros, 1916. december 19.[2] – Budapest, Józsefváros, 1972. április 2.)[3] költő, író.

Életpályája

[szerkesztés]

Wollman Béla fűszerkereskedő és Süszmann Ilona gyermekeként született. Székesfehérvárott és Kecskeméten járt középiskolába. 1939-ig tisztviselőként, segédmunkáskén dolgozott, iparostanonc-otthonokban is volt felügyelő. 1941-től 1944-ig munkaszolgálatos volt. Első írásai az 1930-as években jelentek meg. 1944 és 1947 között Nagyváradon élt, ahol az Új Élet című lapnál dolgozott. Miután visszatért Magyarországra, az Ifjúsági Könyvkiadó lektorátusának vezetője volt, majd 1957-től 1960-ig a Néphadsereg c. lap olvasószerkesztője; 1960-tól haláláig pedig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa. Verseit és cikkeit folyóiratokban és napilapokban és több erdélyi magyar lapban közölte. Költeményei megjelentek albán, bolgár, német, orosz, román nyelven is. Szerkesztette a Nagy Lajos-emlékkönyv és -bibliográfiát (Budapest, 1964), illetve a Radnóti Miklós-bibliográfiát (Budapest, 1966).

Első házastársa Pap Klára volt, akivel 1950. december 2-án Budapesten, a Józsefvárosban házasodott össze.

Az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra.[4]

Fontosabb művei

[szerkesztés]
  • Ifjúkori lángok (versek, Kecskemét, 1935)
  • A szépség zsoldjában (versek, Pesterzsébet, 1937)
  • Tizenkét lépés hosszú bolt (versek, Székesfehérvár, 1939)
  • Férfizsoltár (versek, 1942)
  • Fegyvertelenül (versek, Kolozsvár, 1945)
  • Levelek egy szovjet katonának (karcolatok, Nagyvárad, 1946)
  • Torlódó nyár (válogatott versek, Budapest, 1947)
  • A dolgozó népet szolgálom (regény, Budapest, 1951)
  • Tizedíziglen (versek, Budapest, 1957)
  • Izzó őszben (versek, Budapest, 1963)
  • Tíz kicsi ló (gyermekversek, Budapest, 1964)
  • Végső áron (válogatott versek, Budapest, 1964)
  • A lélek naplójából (versek, Budapest, 1966)
  • Fedezék nélkül (versek, Budapest, 1969)
  • Három fűzfa, három nyírfa (gyermekversek, Budapest, 1971)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1967)
  • SZOT-díj (1971)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]