Vasváry József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasváry József
SzületettEisensehr József
1898. január 31.
Eszék
Elhunyt1984. április 24. (86 évesen)
Lauterach, Ausztria
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásakatonatiszt
IskoláiMagyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasváry József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vasváry József (1923. június 17-ig Eisensehr), (Eszék, 1898. január 31.Lauterach, Ausztria, 1984. április 24.) vitéz, hivatásos katonatiszt, altábornagy.[1]

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Apja Eisensehr József főtörzsfoglár volt, anyja neve Hoiss Mária.

Középiskolai tanulmányait 1912 és 1915 között a császári és királyi gyalogsági hadapródiskolában végezte. 1924 és 1927 között elvégezte a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia tiszti továbbképző tanfolyamát (Hadiakadémia).

1935-ben vezérkari alezredesént már a vezérkar katonai hírszerzési részlegén dolgozott. 1935 és 1941 között katonaiattasé volt Belgrádban, ahonnan Athénbe is akkreditálták.

1942-ben vezérkari ezredesként, Ujszászy István nyomában a VKF 2. Osztály, a katonai hírszerzés főnöke lett. 1943. augusztus 1-jén adta át ezt a beosztását Kádár Gyula ezredesnek.[2]

1944. november 1. és 1945 januárja között a magyar királyi III. honvéd hadtest, majd 1945. március 1-je és 1945 májusa között a magyar királyi V. honvéd hadtest parancsnoka volt altábornagyi rendfokozattal.[1]

1945 után a magyar katonai emigráció egyik ismert személyisége, Magyar Nemzeti Bizottmány bregenzi szervezetének vezetője volt.[3]

Kitüntetései a viselési sorrendben[szerkesztés]

  • Magyar Érdemrend hadiszalagos, kardokkal ékesített középkeresztjéhez a csillag hadidíszítménnyel, kardokkal (1945),
  • Magyar Érdemrend középkeresztje hadiszalagon, kardokkal (1944),
  • Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1941),
  • Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal,
  • Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal,
  • Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal,
  • Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme (1934),
  • Ezüst Vitézségi Érem I. osztálya,
  • Károly-csapatkereszt,
  • Sebesültek Érme, szalagján két sávval,
  • Nemzetvédelmi Kereszt (1943),
  • Erdélyi Emlékérem (1940),
  • Délvidéki Emlékérem,
  • Légoltalmi Jelvény (1944),
  • bolgár Szent Sándor Rend nagytiszti keresztje kardokkal (1943),
  • Finn Oroszlán Rend I. osztályú parancsnoki keresztje kardokkal (1944),
  • Német Sas Rend I. osztályú érdemkereszt je kardokkal (1943),
  • Olasz Korona Rend parancsnoki keresztje (1942),
  • horvát Zvonimir Király Koronája Rend 1. osztálya (1943),
  • német Vaskereszt I. osztálya (1944),
  • észt Saskereszt Rend IV. osztálya (1933),
  • ismétlőpánt a német (porosz) Vaskereszt II. osztályához (1944),
  • német (porosz) Vaskereszt II. osztálya (191 ?),
  • osztrák Háborús Emlékérem kardokkal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Archivált másolat. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 16.)
  2. Kádár Gyula. A Ludovikától Sopronkőhidáig (magyar nyelven). Magvető Könyvkiadó, 544. o. (1978) 
  3. Borbándi: A magyar emigráció életrajza

Források[szerkesztés]

  • Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 243–245. o. ISBN 978-615-5465-61-1