Vasrock

Vasrock
Szerző	Riskó Géza
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Téma	Zene
Műfaj	Riportkönyv
Előző	Edda Művek, Miskolc (1984)
Kiadás
Kiadó	Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Kiadás dátuma	1987
Média típusa	könyv
Oldalak száma	237 oldal
ISBN	ISBN 963-222-036-6
Sablon • Wikidata • Segítség

A Vasrock Riskó Géza második könyve, mely az Edda Művekről szól, 1987-ben jelent meg. Ott folytatja az Edda-sztorit, ahol az előző könyv abbahagyta: 1983-ban. Stílusában hasonló, szintén riportkönyves jellegű, olykor-olykor személyes élményekkel színesített beszámolókkal tarkítva. A könyv végén 150 kérdés – 750 válasz címmel egy kérdésözön is található, melyet az Edda akkori öt tagjához intéztek. A könyv története 1987 márciusával záródik, nagyjából a hatos lemez kiadásának idején.

Összefoglaló

Alább a cselekmény részletei következnek!

A könyv első része (Előhangforrás) felidézi, hogy milyen körülmények között nőttek fel a második világháború után született gyerekek, és mi volt az, ami közvetlenül a zene felé terelte őket. Ebből kifejezetten kifejti az Edda létrejöttét, átalakulását, majd pedig feloszlását.

Az első fejezet (Elhagyom a várost) egy gyors áttekintést ad az Edda 1973 és 1983 közötti történetéről. Ezután megkísérli megmagyarázni a bomlás okait és körülményeit. Ehhez egy ponton hozzákapcsolódik az első interjú, mely Pataky Attilával készült. Attis mesél a Slamóval való viszonyáról, a búcsúkoncertről, és Almási Tamás botrányfilmjéről. Ezután a "másik fél", Slamovits István kapja meg a szólás jogát. Ő is kifejti a bomlás körülményeiről alkotott véleményét, valamint beszámol saját megbukott szólókarrierjéről. Ezután olvasható egy kissé zavarosnak ható levél, melyet Slamó utólag csatolt a beszélgetés szövegéhez (ebben saját lelkivilágának kivetülése olvasható). Végül olvashatunk a négy korábbi tagról is: Csapó György (Buksi), Barta Alfonz (Talfi), Zselencz László (Zsöci), és Fortuna László (Tüsi) sorsáról.

A második fejezet (Az Edda én vagyok) az 1984-es eseményekről szólt: a norvégiai vendéglátózás körülményeiről mesél benne Attis. Ezután arról számol be, hogyan kereste Pataky és Fortuna (a két megmaradt ember) a megfelelő új tagokat. Ezután az akkori felállás tagjaival következik egy-egy rövid interjú: Csillag Endre (Csuka), Mirkovics Gábor (Zserbó), Gömöry Zsolt (Göme), Donászy Tibor (Tipcsi). Végezetül megszólal Felvinczs Attila, az Edda akkori koncertmenedzsere.

A harmadik fejezet (Tágul a világ) először beszámol arról, hogy az Edda-tábor hűséges lett a zenekarhoz, majd idéz a könyv néhány levelet, melyet a rajongók írtak. Majd egy összefoglaló következik egy sajátos fellépésről: a márianosztrai börtönben léptek fel az Eddások. Majd különleges koncertek beszámolói következnek: az Edda mint Rod Stewart és a Deep Purple előzenekara, fellépések Jugoszláviában, valamint a miskolci Lenin Kohászati Művek hatalmas csarnokában, akkoriban egyedülálló módon.

A könyv legvégén diszkográfia található, az 1987-ig megjelent nagylemezek és kislemezek ismertetőjével. Legvégül 150 kérdés és 750 felelet olvasható, a zenekarnak feltett kérdésekből.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Források

• Riskó Géza.szerk.: Szabó György István: Edda Művek (Vasrock). Riskó Géza magánkiadása (1987). ISBN 963-222-036-6 
• Antikvárium.hu. (Hozzáférés: 2012. április 20.)