Ugrás a tartalomhoz

Vasas Samu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasas Samu
Született1927. július 14.
Bencéd
Elhunyt1997. december 17. (70 évesen)
Bánffyhunyad
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus,
néprajzkutató,
népművelő,
politikus

Vasas Samu (Bencéd, 1927. július 14. – Bánffyhunyad, 1997. december 17.) tanár, néprajzkutató, népművelő.

Tanítóképzőt végzett Székelykeresztúron 1947-ben, majd Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem természettudományi szakán szerzett tanári oklevelet 1965-ben. Pályafutását tanítóként kezdte, 1947-ben Szinden, majd 1949–1950 között a tordatúri iskola igazgatója volt. 1952–1953 között Sinfalván tanító, majd 1954-ig Bánffyhunyadon tanfelügyelő. 1955–1973-között általános- és középiskolai tanár, majd 1987-ig, nyugalmazásáig a bánffyhunyadi Octavian Goga Líceum tanára és helyettes igazgatója volt. Felesége Péter Ilona, Bánffyhunyadon volt tanítónő, gyermekei István (1957, mérnök,) és Imola (1961, asszisztens).

Érdeklődési köre igen tág volt, a biológia és természetvédelem mellett elhívatottságot érzett a néprajzkutatás iránt is. Cikkei és tanulmányai jelentek meg a Korunk, a Művelődés, az Igazság, illetve A Hét hasábjain.

Igazi küldetésének érezte Kalotaszeg értékeit a világ elé tárni, tanári pályája mellett egyedül, néha teljesen kilátástalanul végezte gyűjtő munkáját. Ismerte Kalotaszeg minden faluját, szerette az embereket, személyét igen nagyra tartották. 1979-ben éltanári címmel tüntették ki Kolozsváron. 1991–1992 között a bánffyhunyadi RMDSZ elnöke, később tiszteletbeli elnöke. 1990-ben újraindítója és főszerkesztője a Kalotaszeg című lapnak. A Pro Kalotaszeg és a Kós Károly Kulturális Egyesület alapító tagja. Színpadra alkalmazta Kós Károly Varjú nemzetség című regényét, melyet rendezésében több alkalommal is bemutattak.

Szakcikkei (válogatás)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A hagyományok bűvöletében, a város vonzásában. A hét (Bukarest). X. évf. 1979) 38. sz. 3,
  • Varrottasaink eredetiségét féltőn őrizte. (Kónya Gyuláné Schéfer Teréz). Igazság. XXXIV. évf. (1973) 81. sz. I.,
  • Egyéniségvarázs, avagy hogyan él ma Kós Károly a kalotaszegi nép emlékezetében. Korunk. I. évf. (1990) 3. sz 319-325.,
  • Népművészet és üzlet. Az elkorcsulás ellen. Igazság. XXXI. évf. (1970) 48. sz. 7.,
  • A vásárosok hagyományos beszállóhelyei Bánffyhunyadon. Népismereti Dolgozatok 1980. Buk. 1980. 176-190,
  • Mi mindenhez értett a ketesdi ezermester? Igazság. XXXIV. évf. (1973) 147. sz. III.,
  • A kalotaszegi vagdalásos hímzésről. Művelődés. XXIV. évf. (1971) 2. sz 50-51.,
  • Egyke és cifrálkodás. Korunk. XXX. évf. (1971) 9. sz. 1288-1293.
  • Hasznos műszerek készítése (Bukarest 1962),
  • A bionika ma (Kolozsvár 1974),
  • Életünk a víz (Bukarest 1976),
  • Erdő- és környezetvédelem (Bukarest 1981),
  • Népi gyógyászat, kalotaszegi gyűjtés (Bukarest 1985)
  • Kalotaszegi ünnepek (társszerkesztő Salamon Anikó) (Budapest 1986),
  • A kalotaszegi gyermek (Kolozsvár 1993)
  • Virágzó népművészet, Kalotaszegi füzetek (Bánffyhunyad 1993),
  • Népi jelvilág Kalotaszegen (Budapest 1994)

Kalotaszeg folyóiratban megjelent írásai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jankó Tünde: Kalotaszeg repertórium 1890-2000

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. március 25.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]