Vasúti közlekedési módok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vasúti közlekedési módok rendszerezése szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search

A kötöttpályás közlekedési eszközök megjelenési formáit alapvetően négy csoportba oszthatjuk:

A vasutak rendszerezése
  • Nagyvasutak: lényegében klasszikus felépítményen (zúzottkő ágyazatú – keresztaljas, illetve betonlemezes pályaszerkezeten), mozdonyvonat vagy motorkocsis üzemmódban közlekedő vasút, amely a legelterjedtebb hálózatait alkotja a kötöttpályás közlekedésnek.
  • Városi vasutak: A város határain belül, illetve a városkörnyéki forgalomban üzemelő vasutak, amelyek kialakítása, szolgáltatásai eltérnek a nagyvasútétól.
  • Hegyi vasutak: a hagyományos vasúttól eltérő kötöttpályás közlekedési módok, amelyek elsősorban a hegyvidéki közlekedést szolgálják (fogaskerekű vasutak, siklók, kötélpályák).
  • Különleges vasutak: a közlekedés alapelemeiben (pálya, jármű, energiaellátás, állomások), illetve üzemvitelben térnek el a normál vasutaktól.

A kiszolgált területek szempontjából három csoportot különböztethetünk meg:

  • Városok közötti forgalom: elsősorban a közép-, és nagy távolságú utazási igényeket kielégítő üzemek.
  • Agglomerációs forgalom: az agglomeráció és az agglomeráció központja közti utazásokat biztosító üzemek.
  • Városi forgalom: a városok határain belül jelentkező mobilitási igényeket kiszolgáló vasutak.

Nagyvasút[szerkesztés]

  • Távolsági vasutak: Települések közötti forgalmat lebonyolító vasutak. Két főbb csoportjukat különböztethetjük meg:
    • Hagyományos: villamos vagy dízel (régebben gőz) vontatású vasutak, amelyek sebessége nem haladja meg a 200 km/h-t.
    • Nagysebességű: villamos vontatású vonatok, amelyek jellemzően 200–250 km/h feletti sebességgel (is) közlekednek. Kizárólag személyszállítás területén alkalmazott közlekedési mód.
  • Elővárosi vasutak I., II., III. szint: Lásd lejjebb.

Elővárosi vasutak[szerkesztés]

Ugyan az elővárosi vasutak, mint nagyvasút illetve a városi vasutak formái jelennek meg, de mégis külön szoktunk velük foglalkozni, mivel egy jól körülhatárolható feladatkört látnak el. Az agglomerációs forgalmi igényeket kielégítő vasutak esetében négy szintet különböztethetünk meg:

  • Elővárosi vasút I. szint: A környéki forgalmat a távolsági közlekedés céljaira szolgáló vonatokkal bonyolítja le (például: Budapest – Hegyeshalmi vasútvonal főváros környéki szakasza).
  • Elővárosi vasút II. szint: A környéki forgalmat a távolsági vonatokkal azonos jellegű, egyik végén vezetőállással ellátott ún. ingavonatokkal szolgálja ki (például: Budapest – Cegléd, Budapest – Újszász vonalszakaszokon).
  • Elővárosi vasút III. szint: A környéki forgalom igényeit a távolsági közlekedéssel azonos pályán, de az elővárosi közlekedés sajátosságait figyelembevevő üzemviteli módszerekkel (ütemes menetrend) rövidebb, nagy gyorsító képességű motorkocsis szerelvények elégítik ki (például: Budapest – Vác – Szob vasútvonal).
  • Elővárosi gyorsvasutak (IV. szint): a városi agglomeráció különböző pontjai és a városok között teremtenek gyorsvasúti jellegű kapcsolatot. A városok területén a nagyvasúttól független üzemben közlekednek. Német nyelvterületen S-Bahn elnevezéssel számos városban üzemel, pl.: Bécs, Berlin, Zürich stb. Budapesten agglomerációjában az országos vasúthálózattól elkülönülten üzemelő elővárosi vasút a Budapesti HÉV.

Városi vasutak[szerkesztés]

A városi vasutak elsősorban a városok határain belül, de helyenként az agglomerációban is üzemelő vasutak, amelyeknek klasszikusan öt típusát különböztetjük meg:

  • Közúti vasút (villamos): általában a városok területén belül, elektromos energiával üzemelnek (550, 600, 750 V egyenáram, felső vezetékes betáplálás). Nem függetlenek a közúti forgalomtól. A közúti vasúti szerelvények megengedett legnagyobb sebessége általában 50 km/h, ettől külső városrészeken, burkolat nélküli vonalszakaszokon külön rendelkezés szerint esetenként eltérhetnek (maximálisan 70 km/h). A közúti villamosvasútra a viszonylag rövid megállóhely távolság (3–400 m), egy-egy viszonylaton belül a 3-12 perces követési idő jellemző. A közúti vasúti járművek (villamos) a veszélyes közúti kereszteződésekben térközbiztosító-berendezés (fedezőjelző) segítségével közlekednek. Ezek a jelzők biztosítják a villamospálya elsőbbségét a közúttal szemben. A közúti vasút két csoportját különböztethetjük meg:
    • Hagyományos közúti vasút
    • Korszerű közúti vasút
  • Városi gyorsvasút (metró): a városok területén belül üzemelő vasutak, amelyek forgalmát gyalogosok, illetve egyéb vasúti, vagy közúti járművek nem befolyásolják. A gyorsvasutak környezetüktől elzárt zárt pályán üzemelnek, forgalmukra a sűrű vonatkövetési idő (minimálisan 2-5 perc), a szerelvények dinamikus mozgása és nagy végsebessége (80–120 km/h) jellemző. A gyors utascsere általában magas peronon, szintben történik. A gyorsvasutak üzemét jelző- és biztosító berendezések támogatják.
  • Közúti gyorsvasút (gyorsvillamos): A közúti vasutak, illetve a városi gyorsvasutak a pálya, a jármű és az üzemmód tekintetében jelentős mértékben eltérnek egymástól. Az elmúlt másfél évtizedben e két klasszikus üzemmód határai között kialakult egy új városi vasúti üzem, amelyet az átmenet érzékeltetése miatt nevezünk közúti gyorsvasútnak. A közúti gyorsvasutak közé tartoznak a TramTrain jellegű megoldások is.
    Jelenleg Magyarországon közúti gyorsvasúti üzemmel még nem találkozhatunk, de a nyugat-európai országokban sok helyen üzemelnek (német nyelvterületen Stadtbahn, angol nyelvterületen általában LRT = „Light Railway Transit” néven).
  • Elővárosi gyorsvasút: a városi agglomeráció különböző pontjai és a városok között teremt gyorsvasúti jellegű kapcsolatot. A nagyvasúttól független üzemben közlekednek, az agglomerációs közlekedés IV. szintje – lásd feljebb.
    A Budapest környékén üzemelő HÉV vonalak jelenleg az elővárosi gyorsvasút és a közúti gyorsvasút kategóriája közé helyezhető. A HÉV vonalak jövőbeni modernizálás után (pályafelújítás, peronok megemelése, modern járművek beszerzése, stb.) várhatóan közúti gyorsvasútról beszélhetünk.
  • Különleges városi vasutak: a közlekedés alapelemeiben (pálya, jármű, energiaellátás, állomások), illetve üzemvitelben térnek el a többi városi vasúttól. Számos típusa létezik, amelyeket nem lehet egyértelműen csoportosítani, leginkább az alábbi csoportokat érdemes megemlíteni:
    • függővasutak: funkciójukban, kapacitásukban sokszor hasonlíthanak a közúti vasúthoz illetve a városi gyorsvasőúthoz, de a pályaszerkezetük alatt közlekednek.
    • nyeregvasutak (monorail, egysínű vasút): azokat a közlekedési eszközöket tekintjük nyeregvasútnak, amelyeknél a jármű határozottan szélesebb, mint az alatta elhelyezkedő pályaszerkezet. Nyeregvasutakat előszeretettel alkalmazzák Délkelet-Ázsiában.
    • gumikerekű vasutak: elsősorban Franciaországban alkalmaznak gumikerekekkel (is) szerelt járműveket, amelyek feltétlenül előnyösek a zaj és a rezgések csökkentésének szempontjából. Több ilyen metróvonal is közlekedik Párizsban, illetve a VAL (Véhicule Automatique Léger = Könnyű, automatikus jármű) rendszer is gumikerekes járműveket alkalmaz.
    • People Mover (nincs még egységesen használt magyar megnevezése): teljesen automatikus rendszerek, amelyek zárt pályán, sűrűn közlekedtetett kisméretű járművekkel (kabinokkal) szállítják az utasokat. A pálya kialakítása alapján bármelyik előző csoportba is tartozhatna. Több cég is foglalkozik ezek fejlesztésével. Ezen típus célja olyan hálózat kialakítása, amelyen nincsenek viszonylatok, hanem a kabinok mindig az utasok igényeinek és a pályák terheltségének megfelelő irányban közlekednek. (CableLiner, SIPEM)
    • városi mágnesvasutak: a mágnesvasutak (lásd lejjebb) kis sebességű városi közlekedésre szánt formái (Linimo, az egykori berlini M-Bahn, stb.)

Hegyi vasutak[szerkesztés]

  • Fogaskerekű: A fogaskerekű vasutaknál a vonóerő átadása elsősorban nem a kerék és a sínszál között fellépő súrlódás segítségével történik, hanem a sínszálak között elhelyezett fogaslécen vagy fogasrúdon gördülő fogaskerék segítségével. Ennek köszönhetően a fogaskerekű vasutak sokkal meredekebb emelkedőn is képesek közlekedni, mint a hagyományos, adhéziós vasutak.
  • Sikló: a hagyományos vasúti pályához hasonló pályaszerkezten közlekedő, de drótkötéllel vontatott kötöttpályás közlekedési eszköz. A legtöbb sikló két kocsival ingaforgalomban közlekedik, de léteznek bonyolultabb rendszerek is, mint például a híres san fransisco-i villamos, amely valójában burkolt pályájú sikló!
  • Kötélpályák: Kötélpályák közé soroljuk az összes olyan közlekedési eszközt, amelynél a járművek kötélre függesztve közlekednek. A kötélpályák között számos csoportot különböztethetünk meg (a működés elve szerint: inga vagy körforgalom, a kötelek száma szerint: egy, kettő, több köteles, a kabinok rögzítése szerint állandó vagy oldható rögzítés).

Különleges vasutak[szerkesztés]

  • Mágnesvasút: A jármű vezetését és/vagy meghajtását mágneses mező segítségével oldják meg. Fejlesztése elsősorban Németországban (Transrapid) és Japánban folyik (Maglev).

Az Első kereskedelmi mágnesvasút a Shanghai Transrapid. A mágneslebegtetésű vonat 2004. január 1-jén kezdte meg a működését 30 kilométeres szakaszon a Shanghai Pudong Nemzetközi Repülőtér és a Longyang Road metróállomás között.

Irodalom[szerkesztés]