Ugrás a tartalomhoz

Vasúti közlekedési módok

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kötöttpályás, vasúti közlekedési eszközök megjelenési formáit alapvetően négy csoportba oszthatjuk.

A vasutak rendszerezése
  • Nagyvasutak: lényegében klasszikus felépítményen (zúzottkő ágyazatú – keresztaljas, illetve betonlemezes pályaszerkezeten), mozdonyvonat vagy motorkocsis üzemmódban közlekedő vasút, amely a legelterjedtebb hálózatait alkotja a kötöttpályás közlekedésnek.
  • Városi vasutak: A város határain belül, illetve a városkörnyéki forgalomban üzemelő vasutak, amelyek kialakítása, szolgáltatásai eltérnek a nagyvasútétól.
  • Hegyi vasutak: a hagyományos vasúttól eltérő kötöttpályás közlekedési módok, amelyek elsősorban a hegyvidéki közlekedést szolgálják (fogaskerekű vasutak, siklók, kötélpályák).
  • Különleges vasutak: a közlekedés alapelemeiben (pálya, jármű, energiaellátás, állomások), illetve üzemvitelben térnek el a normál vasutaktól.

A kiszolgált területek szempontjából három csoportot különböztethetünk meg:

  • Városok közötti forgalom: elsősorban a közép- és nagy távolságú utazási igényeket kielégítő üzemek.
  • Agglomerációs forgalom: a város és környéke közti utazásokat biztosító üzemek.
  • Városi forgalom: a városok határain belül jelentkező mobilitási igényeket kiszolgáló vasutak.

Nagyvasút

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Távolsági vasutak: Települések közötti forgalmat lebonyolító vasutak. Két főbb csoportjukat különböztethetjük meg:
    • Hagyományos: villamos vagy dízel (régebben gőz) vontatású vasutak, amelyek sebessége nem haladja meg a 200 km/h-t.
    • Nagysebességű: villamos vontatású vonatok, amelyek jellemzően 200–250 km/h feletti sebességgel (is) közlekednek. Kizárólag személyszállítás területén alkalmazott közlekedési mód.
  • Elővárosi vasutak I., II., III. szint: Lásd lejjebb.

Elővárosi vasutak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugyan az elővárosi vasutak mint nagyvasút, illetve a városi vasutak formái jelennek meg, de mégis külön szoktunk velük foglalkozni, mivel egy jól körülhatárolható feladatkört látnak el. Az agglomerációs forgalmi igényeket kielégítő vasutak esetében négy szintet különböztethetünk meg:

  • Elővárosi vasút, I. szint: A környéki forgalmat a távolsági közlekedés céljaira szolgáló vonatokkal bonyolítja le (például: Budapest–Hegyeshalom-vasútvonal főváros környéki szakasza).
  • Elővárosi vasút, II. szint: A környéki forgalmat a távolsági vonatokkal azonos jellegű, egyik végén vezetőállással ellátott ún. ingavonatokkal szolgálja ki (például: Budapest–Cegléd-, Budapest–Újszász-vonalszakaszokon).
  • Elővárosi vasút, III. szint: A környéki forgalom igényeit a távolsági közlekedéssel azonos pályán, de az elővárosi közlekedés sajátosságait figyelembevevő üzemviteli módszerekkel (ütemes menetrend) rövidebb, nagy gyorsítóképességű motorkocsis szerelvények elégítik ki (például: Budapest–Szob-vasútvonal).
  • Elővárosi gyorsvasutak (IV. szint): a városi agglomeráció különböző pontjai és a városok között teremtenek gyorsvasúti jellegű kapcsolatot. A városok területén a nagyvasúttól független üzemben közlekednek. Német nyelvterületen S-Bahn elnevezéssel számos városban üzemel, pl. Bécsben, Berlinben, Zürichben stb. Budapest agglomerációjában az országos vasúthálózattól elkülönülten üzemelő elővárosi vasút a budapesti helyiérdekű vasút (HÉV).

Városi vasutak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi vasutak elsősorban a városok határain belül, de helyenként az agglomerációban is üzemelő vasutak, amelyeknek hagyományosan öt fajtáját különböztetjük meg:

  • Közúti vasút (villamos): általában a városok területén belül, elektromos energiával üzemelnek (550, 600, 750 V egyenfeszültségről, felsővezetékes betáplálásból). Nem függetlenek a közúti forgalomtól. A közúti vasúti szerelvények megengedett legnagyobb sebessége általában 50 km/h, ettől külső városrészeken, burkolat nélküli vonalszakaszokon külön rendelkezés szerint esetenként eltérhetnek (legfeljebb 70 km/h-ig). A közúti villamosvasútra a viszonylag rövid megállóhely-távolság (3–400 m), egy-egy viszonylaton belül a 3–12 perces követési idő jellemző. A közúti vasúti járművek (villamos) a veszélyes közúti kereszteződésekben térközbiztosító berendezés (fedezőjelző) segítségével közlekednek. Ezek a jelzők biztosítják a villamospálya elsőbbségét a közúttal szemben. A közúti vasút két csoportját különböztethetjük meg:[forrás?]
    • Hagyományos közúti vasút
    • Korszerű közúti vasút
  • Városi gyorsvasút (metró): a városok területén belül üzemelő vasutak, amelyek forgalmát gyalogosok, illetve egyéb vasúti vagy közúti járművek nem befolyásolják. A gyorsvasutak környezetüktől elzárt, zárt pályán üzemelnek, forgalmukra a sűrű vonatkövetés (minimálisan 2–5 perc), a szerelvények dinamikus mozgása és nagy végsebessége (80–120 km/h) jellemző. A gyors utascsere általában magas peronon, szintben történik. A gyorsvasutak üzemét jelző- és biztosítóberendezések támogatják.
  • Közúti gyorsvasút (gyorsvillamos): A közúti vasutak, illetve a városi gyorsvasutak a pálya, a jármű és az üzemmód tekintetében jelentős mértékben eltérnek egymástól. Az elmúlt másfél évtizedben e két klasszikus üzemmód határai között kialakult egy új városi vasúti üzem, amelyet az átmenet érzékeltetése miatt nevezünk közúti gyorsvasútnak. A közúti gyorsvasutak közé tartoznak a vasútvillamos jellegű megoldások is.
    Nyugat-európai országokban sok helyen üzemelnek (német nyelvterületen Stadtbahn, angol nyelvterületen általában LRT = „Light Railway Transit” néven).
  • Elővárosi gyorsvasút: a városi agglomeráció különböző pontjai és a városok között teremt gyorsvasúti jellegű kapcsolatot. A nagyvasúttól független üzemben közlekednek, az agglomerációs közlekedés IV. szintje – lásd feljebb.
    A Budapest környékén üzemelő HÉV-vonalak jelenleg az elővárosi gyorsvasút és a közúti gyorsvasút szintje közé helyezhetők. A HÉV-vonalak jövőbeni korszerűsítése után (pályafelújítás, peronok megemelése, modern járművek beszerzése stb.) várhatóan közúti gyorsvasútról beszélhetünk.
  • Különleges városi vasutak: a közlekedés alapelemeiben (pálya, jármű, energiaellátás, állomások), illetve üzemvitelben térnek el a többi városi vasúttól. Számos fajtája létezik, amelyeket nem lehet egyértelműen csoportosítani, leginkább az alábbi csoportokat érdemes megemlíteni:
    • függővasutak: funkciójukban, kapacitásukban sokszor hasonlíthanak a közúti vasúthoz illetve a városi gyorsvasőúthoz, de a pályaszerkezetük alatt közlekednek.
    • nyeregvasutak (monorail, egysínű vasút): azokat a közlekedési eszközöket tekintjük nyeregvasútnak, amelyeknél a jármű határozottan szélesebb, mint az alatta elhelyezkedő pályaszerkezet. Nyeregvasutakat előszeretettel alkalmazzák Délkelet-Ázsiában.
    • gumikerekű vasutak: elsősorban Franciaországban alkalmaznak gumikerekekkel (is) szerelt járműveket, amelyek előnyösek a zaj és a rezgések csökkentésének szempontjából. Több ilyen metróvonal is közlekedik Párizsban, illetve a VAL (Véhicule Automatique Léger = Könnyű, automatikus jármű) rendszer is gumikerekes járműveket alkalmaz.
    • people mover (nincs még egységesen használt magyar megnevezése): teljesen automatikus rendszerek, amelyek zárt pályán, sűrűn közlekedtetett kisméretű járművekkel (kabinokkal) szállítják az utasokat. A pálya kialakítása alapján bármelyik előző csoportba is tartozhatna. Több cég is foglalkozik ezek fejlesztésével. Ezen típus célja olyan hálózat kialakítása, amelyen nincsenek viszonylatok, hanem a kabinok mindig az utasok igényeinek és a pályák terheltségének megfelelő irányban közlekednek. (CableLiner, SIPEM)
    • városi mágnesvasutak: a mágnesvasutak (lásd lejjebb) kis sebességű városi közlekedésre szánt formái (Linimo, az egykori berlini M-Bahn stb.)

Hegyi vasutak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Fogaskerekű: A fogaskerekű vasutaknál a vonóerő átadása elsősorban nem a kerék és a sínszál között fellépő súrlódás segítségével történik, hanem a sínszálak között elhelyezett fogaslécen vagy fogasrúdon gördülő fogaskerék segítségével. Ennek köszönhetően a fogaskerekű vasutak sokkal meredekebb emelkedőn is képesek közlekedni, mint a hagyományos, adhéziós vasutak.
  • Sikló: a hagyományos vasúti pályához hasonló pályaszerkezten közlekedő, de drótkötéllel vontatott kötöttpályás közlekedési eszköz. A legtöbb sikló két kocsival ingaforgalomban közlekedik, de léteznek bonyolultabb rendszerek is, mint például a híres San Franciscó-i kábelvasút, amely valójában burkolt pályájú sikló.
  • Kötélpályák: Kötélpályák közé soroljuk az összes olyan közlekedési eszközt, amelynél a járművek kötélre függesztve közlekednek. A kötélpályák között számos csoportot különböztethetünk meg (a működés elve szerint: inga vagy körforgalom; a kötelek száma szerint: egy-, kettő-, többköteles; a kabinok rögzítése szerint: állandó vagy oldható rögzítés).

Különleges vasutak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Mágnesvasút: A jármű vezetését és/vagy meghajtását mágneses mező segítségével oldják meg. Fejlesztése elsősorban Németországban (Transrapid) és Japánban folyik (Maglev).

Az első kereskedelmi mágnesvasút a Shanghai Transrapid. A mágneslebegtetésű vonat 2004. január 1-jén kezdte meg a működését 30 kilométeres szakaszon a Shanghai Pudong Nemzetközi Repülőtér és a Longyang Road metróállomás között.

Irodalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vasúti_közlekedési_módok&oldid=28926024”