Vang Can

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vang Can
Élete
Született 177.
Elhunyt 217.
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Jellemző műfajok költészet
Alkotói évei 2-3. század

Vang Can (kínaiul: 王粲; pinyin: Wang Can; magyar népszerű: Vang Can; más néven: Csung-hszüan 仲宣; 177-217) kínai költő.

Tehetségét Caj Jung hivatala fedezte fel, amikor 14 éves korában a városba érkezett. A 194-ben Jingzhouba ment (ma Hubei és Hunan), hogy a kormányzó, Liu Biao környezetében keressen állást. Liu Biao halála után (208), Vang Csao meggyőzte annak fiát, Liu Csongot hogy lépjen Csao Csao szolgálatába, később ő maga is csatlakozott Csao Csao-hoz későbbi mecénásához és magas rangú tisztviselő lett. 213-ban, amikor Cao Caot kinevezték Vei hercegének, az Vang Csanra bízta, hogy alakítsa ki az új törvények és jogszabályok egy rendszerét, amivel a régi, már használaton kívüli kormányzati struktúrát modernizálni lehet. Vang nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jogszabályok és szabványok intézményrendszere szilárd alapokra került Vei hercegsége – a későbbi Csao Vei dinasztia elődje – alatt, már Csao Csao korában.

Vang Can kiemelkedő költő is volt, és a Csien-an-kor hét költője közé sorolták irodalmi teljesítményeiért. Egyik leghíresebb verse a Hét fájdalom (七哀诗, Qiai Shi), egy soronként öt karakterből álló vers, amelyben a nép a háború évei alatt elszenvedett sorsáról ír. Híres fotografikus memóriával rendelkezett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wang Can című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon XVI. (U–Vidz). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1994. 389. o. ISBN 963-05-6733-4

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]