Pampabíbic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vanellus chilensis szócikkből átirányítva)
Pampabíbic
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Lilefélék (Charadriidae)
Alcsalád: Bíbicformák (Vanellinae)
Nem: Vanellus
Faj: V. chilensis
Tudományos név
Vanellus chilensis
(Molina, 1782)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pampabíbic témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pampabíbic témájú médiaállományokat és Pampabíbic témájú kategóriát.

A pampabíbic (Vanellus chilensis) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[1]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Juan Ignacio Molina chilei ornitológus írta le 1782-ben, a Parra nembe Parra Chilensis néven.[2] Sorolják a Belonopterus nembe Belonopterus chilensis néven is.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Vanellus chilensis cayennensis (Gmelin, 1789)
  • Vanellus chilensis chilensis (Molina, 1782)
  • Vanellus chilensis fretensis (Brodkorb, 1934)
  • Vanellus chilensis lampronotus (Wagler, 1827)[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Aruba, Bonaire, Curaçao, Panama, Trinidad és Tobago, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos. Kóborlásai során Barbadosra, Costa Ricába, a Falkland-szigetekre és Mexikóba is eljut.

Természetes élőhelyei a mocsarak és szezonálisan elöntött legelők.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 38 centiméter, testtömege 280-425 gramm.[5]

Életmódja[szerkesztés]

Főként rovarokkal táplálkozik, de földigilisztákat, más gerincteleneket, kisebb halakat és rovar lárvákat is fogyaszt.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

Fészekalja 2-3 tojásból áll.

Tojásai
és fiókája

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
  2. Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 14.)
  3. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
  5. a b Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 16.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]