Valley Parade

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Valley Parade (Utilita Energy Stadion)
Valley Parade, Bradford.jpg
Adatok
Korábbi neve(i) Northern Commercials Stadion
Elhelyezkedés Anglia Bradford, West Yorkshire, Anglia

Építés éve 1886[1]
Megnyitás ideje 1886
Kibővítés éve 1908
Felújítás éve 1986

Méretek 113 yd x 70 yd (103 m x 64 m)[2]
Felület
Befogadóképesség 25 136[2]
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos Gordon Gibb klubelnök[3]
Bérlő Labdarúgás
Bradford City (1903–)[4]
Bradford Park Avenue (1973–1974)[5]
Rögbi
Manningham RFC (1886–1903)
Bradford Bulls (2001–2002)[6]
Az építkezés adatai
Építész Archibald Leitch
Kivitelezők J Wimpenny
Költség 2 600 000 font
Elhelyezkedése
'Valley Parade' (Egyesült Királyság)
'Valley Parade'
'Valley Parade'
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 53° 48′ 15″, ny. h. 1° 45′ 32″Koordináták: é. sz. 53° 48′ 15″, ny. h. 1° 45′ 32″
A(z) Valley Parade weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Valley Parade témájú médiaállományokat.

A Valley Parade, szponzorációs eseményeken Utilita Energy Stadion egy labdarúgó-stadion Bradfordban, West Yorkshire megyében, Angliában. 1886-ban épült és a Manningham rögbicsapatának otthona volt 1903-ig, amikor a rögbiről átálltak a labdarúgásra, így ezt követően a Bradford City pályája lett, mely jelenleg Gordon Gibb klubelnök befektetéseinek a része. Egy idényen át a Bradford Park Avenue-nak, míg két szezonon keresztül a Bradford Bulls rögbiegyesületnek is otthont adott, valamint több angol utánpótlásmérkőzést rendeznek meg itt.

1908-ban, miután a gárda feljutott az első osztályba, Archibald Leitch építészt bízták meg a pálya újjáépítésével. A stadion átesett néhány változáson az 1985. május 11-i tűzkatasztrófáig, ekkor 56 szurkoló vesztette életét és legalább 265 sebesült meg. A tragédia után átépítették, majd 1986 decemberében nyitották meg újra. Az 1990-es és a 2000-es évek elején ismét jelentős változásokon esett át az aréna, amely jelenleg 25 136 férőhellyel rendelkezik. 1911-ben a Burnley elleni FA-kupa mérkőzésen a 39 146 kilátogató nézővel akkori rekordot állított fel a csapat, ez a szám azóta is fennmaradt mérföldkő Angliában, ami a nézőszámokat illeti. Az átépített stadion legnagyobb látogatottsága a 2015-ben zajló Reading elleni FA-kupa negyeddöntőhöz köthető.

Története[szerkesztés]

Az 1876-ban alapított Manningham Rugby Futball Club eredetileg a Cardigan Fieldsen játszotta mérkőzéseit, a bradfordi Carlisle Roadtól nem messze.[1] Amikor a területet eladták, hogy ez által megkönnyítsék a Drummond School megépítését, a klubnak új otthonra volt szüksége. A Valley Parade területének egyharmadát megvették Manninghamben,[4] rövid távon bérelve azt, így lehetőségük volt ott játszaniuk az 1886–1887-es szezonban.[1] Az új terület és az út, amelyre épült, felvették a helyi térség nevét, a Valley Parade-et, mely elnevezés a Manningham alatti meredek domboldalra utal.[1][2][7] A térség korábban kőbányaként üzemelt és többségben a Midland Railway Company tulajdonában volt.[1]

A klub 1400 fontot költött arra, hogy tervezőket alkalmazzon, akiknek feladatuk volt feltárni és felügyelni a pálya talaját, valamint áthelyeztek a Carlisle Roadról egy egyéves lelátót a pálya legmagasabb részére. Az eredeti terület az áthelyezett lelátóból és egy 2000 férőhelyes lépcsőzetes zárt részből állt, ez alatt helyezkedett el a játékosöltöző, a játéktér, egy salakos atlétikai pálya, valamint a kerítés, ezek alapján pedig a teljes kapacitást 18 000 főre korlátozták. A játéktér zúzottkőből, hamuból, termőföldből és fűből készült. 1886. szeptember 27-én nyitották meg az arénát hivatalosan a Wakefield Trinity elleni mérkőzéssel, mely nagyszámú nézőközönséget vonzott, de a gárda az építési munkálatok miatt ezidőtájt idegenben játszotta a legtöbb találkozóját.[1]

1888 karácsonyán a 12 éves Thomas Coyle életét vesztette a nézőtéren, miután a korlát, ami alatt ült, ráomlott és eltört a nyaka. A nyomozás megállapította, hogy halála véletlen volt és a korlátnak támaszkodó nézők a testtömegükkel lenyomva okozták a balesetet. A mérkőzésből származó 115 fontos bevételt a fiú, illetve a balesetben még megsérült gyerekek családja kapta meg.[8]

A stadion fő lelátója napjainkban

A Manningham RFC egészen 1903-ig játszott a stadionban, a századforduló alatti pénzügyi kiesés ugyanis arra késztette a klub vezetőségét,[9] hogy felhagyjanak a rögbivel és átálljanak az egyesületi labdarúgásra. Az első labdarúgó mérkőzés, melyet a Valley Parade-en játszottak, 1903. április 6-án a West Yorkshire-i labdarúgók csapata és a regnáló FA-kupa győztes Sheffield United között zajlott. A meccset, melyet 8000 néző kísért figyelemmel, azért szervezték, hogy felkeltsék az érdeklődést a labdarúgás iránt Bradfordban.[10][11] Az új labdarúgóklubot, a Bradford Cityt pedig beválasztották az English Football League második diviziójába.[12] 1903. szeptember 5-én játszották első meccsüket a Gainsborough Trinity ellen, melyre 11 000 néző látogatott ki.[11][13] Az 1897-ben végzett átalakításoknak köszönhetően a hazai játékosok a pálya egyik vége mögötti épületet, míg a vendégek a Belle Vue Hotel hátsó részének korábbi rögbi öltözőjét használták öltözőnek.[14] 1906. február 10-én, miután a City 5–1-es vereséget szenvedett a Manchester Unitedtől, a vendégek játékosát, Bob Bonthront megtámadták, miközben el akarta hagyni a játékteret. Ennek eredményeként az Angol labdarúgó-szövetség 14 napra bezáratta az arénát, és arra utasította a csapatot, hogy az 1906–1907-es idényben az öltözőit helyezze át a közeli tüzérségi laktanyába. Több szurkoló ellen büntetőeljárás indult az eset miatt.[11]

A Bradford City betonból épített Midland Road lelátója teljes egészében 1908-ban készült el.[15]

Miután a klub a másodosztály bajnoka lett, a legelső első ligás szezonjára felkészülve gyors tempóban átépítette az arénát. Archibald Leitch futballépítészt bízták meg, hogy tervezzen egy új teraszt a kifutókhoz – az 1908-ban épült 5300 férőhelyes fő lelátó előtt álló területen –, és építse meg a stadion északi oldalára a Spion Kop lelátót a Midland Road végén, a fő lelátóval szemben. További munkákat végeztek a rácsok lentebb engedése, a korlátok felállítása, a pálya mozgatása és a több forgókapu beépítése érdekében. Az öltözőket is áthelyezték, melyekhez a Kop alatti szobákból a stadion fő lelátója mentén egy folyosó vezetett.[16] A projekt teljes költsége 9958 font volt,[17] a kapacitás pedig 40 000 férőhelyre nőtt.[18] A munkálatokat csak az 1908–1909-es szezon közepén fejezték be, ezek után az első mérkőzésre 1908 karácsonyán került sor, ekkor 36 000 néző látta a Bristol City elleni találkozót.[9] A fejlesztések lehetővé tették az egyesület számára, hogy 1911. március 11-én 39 146 fős látogatottsági rekordot állítson fel a Burnley elleni FA-kupa-győzelem során. Ez a legrégebbi fennmaradt látogatottsági csúcs Anglia bármely bajnoki kiírását tekintve.[19]

A Midland Road lelátó

1932. március 17-én a klub 3750 fontot fizetett a Midland Railway Companynak a terület további kétharmad részéért, így a 45 éves földterület a teljes tulajdonává vált.[20] 1908 után a stadion változatlan maradt egészen 1952-ig,[9][17] miután az 1946-ban történt Burnden Park katasztrófa után alapos vizsgálatokat követően elrendelték a kapacitás csökkentését. A vizsgálat eredményeként bezárták a Midland Road lelátó felét. Ezt követően az emelvény acélvázát eladták a Berwick Rangers gárdájának, majd 1954-ben építettek egy kisebb lelátót a stadionban,[20] azonban hat évvel később az alapozási problémák miatt másodszor is le kellett bontani azt.[21] Újabb hat év telt el, mire a Valley Parade mind a négy lelátóját sikerült megnyitni. Hogy lehetővé tegyék egy új lelátó megépítését a Midland Road felőli oldalon, a klubigazgatók 3 yarddal (2,7 méterrel) közelebb helyezték a pályát a fő lelátóhoz. Az új lelátó akkor a bajnokság legkisebb emelvényének számított.[21] 1969-ben további fejlesztéseket hajtottak végre rajta, ekkortól fogva pedig 1970. január 3-án a harmadosztályban szereplő Tottenham Hotspurral vívott 2–2-es döntetlent a City 23 000 néző előtt.[21][22] A magas költségek arra kényszerítették a klubot, hogy eladja az arénát a Bradford Corporationnek 35 000 fontért, de 1979-ben ugyanezen az áron visszavásárolta azt.[23]

Az 1908-tól 1985-ig terjedő időszakban számos kisebb munkálatot is végeztek a stadion többi részén.[24] Bevezetésre kerültek a reflektorok az angol labdarúgásban. Az aréna fényforrásai 3000 fontba kerültek, ezeket a mindkét oldalon lévő távíróoszlopokra szerelték fel, 1954. december 20-án a Hull City ellen kerültek használatba.[20] 1960-ban cserélték ki őket, melyeket szintén egy Hull City elleni összecsapáson működtettek első alkalommal, ám 1962-ben, miután az egyik oszlop felborult a Gateshead elleni kupatalálkozón, amely így mindössze három tartószerekezettel zajlott le, a labdarúgó-szövetség vizsgálatot indított.[21] 1985-ben Simon Inglis, aki könyveket írt stadionokról, úgy jellemezte a fő lelátóról a kilátást, hogy még mindig ugyanolyan, mint amikor 1908-ban felépítették, mintha egy Sopwith Camel repülőgép pilótafülkéjéből tekintenénk meg a meccseket az elavult támaszai és rúdjai miatt.[25]

A Valley Parade az 1990-es évek elején, miután a tűzeset után újjépítették, de még az évtized végi további munkálatok előtt

1985. május 11-én az egyik legsúlyosabb sportkatasztrófa történt a létesítményben, mely során 56 ember halt meg és legalább 265 sérült meg, miután a fő lelátón tűz ütött ki. A tűz a csapat Lincoln City elleni, az 1984–1985-ös bajnokság utolsó mérkőzésének 40. percében kezdődött, és mindössze kilenc perc alatt pusztította el a lelátót.[1][26] A következő évadban, és az 1986–1987-es idény első öt hónapjában a Bradford City a Leeds United létesítményében, az Elland Roadon, a Huddersfield Town stadionjában a Leeds Roadon, valamint a Bradford Northern Odsal Stadionjában játszotta hazai mérkőzéseit, míg az arénájukat újjáépítették.[27] A 2,6 millió font értékű munkát a J Wimpenny vállalat végezte, mely magába foglalta a biztosításból származó kifizetéseket, a Football League stadiontámogatásait, a klub költségeit és a két bradfordi parlamenti képviselőtől, Geoffrey Lawlertől és Max Maddentől kapott 1,46 millió fontos állami kölcsönt. Új, 5000 férőhelyes fő lelátó épült, mely hosszabb, mint a leégett szerkezet. A Kopot először lefedték, majd 7000 férőhelyesre bővítették. Újabb kisebb műveleteket végeztek a pálya másik két lelátóján is.[28] 1986. december 14-én, 582 nappal a tűzeset után Sir Oliver Popplewell, aki a tűzkatasztrófát vizsgálta, megnyitotta az új stadiont egy angol válogatott elleni mérkőzéssel.[28][29] A bajnokság során a klub újra a Derby County elleni meccsen lépett pályára, ahol 1–0-s vereséget szenvedett.[30]

Kilátás a fő lelátóra a stadion Bradford End lelátójának végéről

A tűz után nem változtatott két lelátón az 1990-es években javítottak. 1991-ben a Bradford Endet kétszintes lelátóvá alakították át egy új eredménytáblával. 1996-ban a City másodosztályba való feljutása után Geoffrey Richmond klubelnök bejelentette, hogy egy 4500 férőhelyes lelátó fog épülni a Midland Road oldalán.[4] 1996-ban került először használatba a Sheffield United ellen, majd 1997. március 27-én II. Erzsébet királynő hivatalosan is megnyitotta.[4][31] Richmond folytatta terveit a pálya újjáépítésével, miközben csapata további sikereket ért el. A Kop tetejét, mely akkoriban Anglia legnagyobb biztonságban álló terasza volt,[32] a City 1998–1999-es első ligába való feljutásával eltávolították és csökkentették a kapacitást, felkészülve ezzel a 6,5 millió font értékű újjáépítési beruházásra. A Kopot kétszintes, 7500 férőhelyes lelátóvá változtatták.[4] Egy 2300 fős sarokrész is épült, amely a fő lelátó és a Kop közötti sarkot töltötte be. Amikor 2000 decemberében megnyitották, a kapacitás 1970 után először emelkedett 20 000 főre.[33] Ezzel egyidőben létesült egy irodaház és egy bolt.[4] Ezek befejezése után 6,5 millió fontért egy második szint került a fő lelátóra, mely 2001-ben nyílt meg, így a fő lelátó 11 000, míg a stadion összesen 25 000 férőhelyesre bővült.[34][35]

Richmond tervei között szerepelt az is, hogy a fő lelátó kapacitását 1800 ülőhellyel növeli új öltözők és irodaházak építésével, és egy második szinttel bővíti a Midland Road lelátót, ezzel a létesítmény teljes kapacitását több mint 35 000-re növelve.[35] 2002 decemberében a klub azonban csődeljárás alá került, ekkor Richmond helyére új társtulajdonosok, Julian Rhodes és Gordon Gibbs kerültek.[36][37] A következő évben az arénát eladták Gibbs nyugdíjpénztárának 5 millió fontért, míg a klub irodáit, boltját és parkolóját 2,5 millióért a londoni székhelyű Developmens Securitiesnek.[38] 2011-ben a csapat éves bérleti díja a nyugdíjpénztár felé 370 000 font volt. Ebben az évben a teljes költségvetés, beleértve az egyéb bérleti díjakat, az adókat, a karbantartási és közüzemi számlákat összesen 1,25 millió font.[39]

A stadiont szponzorációs okokból többször átnevezték. A támogatói közé tartozik a The Pulse rádióállomás,[40] a Bradford & Bingley, az Intersonic,[41] valamint a Coral Windows.[42] Az arénát a szponzorálás miatt 2016 júliusában Northern Commercials Stadion névre keresztelték át, de a labdarúgásban továbbra is Valley Parade néven említik.[2][41][42][43] 2019 júliusában az újabb szponzor miatt átnevezték Utilita Energy Stadionnak.[44]

Jellemzői[szerkesztés]

A Kop, melyet korábban Carlsberg lelátónak neveztek

A stadion öt lelátóval rendelkezik: a JCT600 Standdal, a Koppal, a Midland Road Standdal, a North West Cornerrel és a TL Dallas Standdal.[2][45] Mind az öt fedett, kivéve a fő lelátó egy kis részét,[46] és a Midland Road Stand kivételével mindegyik kétszintes. A legtöbb emelvény konzolos tartójú, és a domboldalon elhelyezkedő talaj miatt a Midland Road Stand túlnyúlik az úttesten.[47][48]

A legtöbb lelátó hagyományos elnevezésű, de a szponzori szerződések miatt átnevezték őket. A JTC600 Stand a stadion fő lelátója, utóbbiként hívják a szurkolók, de a szponzoráció miatt Sunwin lelátóként ismert. A Kop volt az egyetlen, ahol nem voltak ülőhelyek, és a nevét, mint sok stadion országszerte, a Spion Kop-i csatáról kapta.[45] A Northern Commersials által támogatott East Standot Midland Road lelátónak is nevezik a pálya oldalán lévő út miatt, mivel az áll legközelebb a városközponthoz.[4]

Az aréna teljes kapacitása 25 136 fő. A legnagyobb lelátó a JTC600 Stand, amely 9004 szurkoló befogadására alkalmas, ezt követi a Kop, mely 7492 férőhelyes. A Midland Road Standban 4500, a North West Cornerben pedig 2300 fő fér el. A TL Dallas az öt lelátó közül a legkisebb, 1840 férőhelyes.[2] A stadionban 134 ülőhely található a média képviselői számára.[49]

A Sunwin Standot van lehetőség bővíteni,[35] elhelyezkedése az átlagostól azért eltérő, mert csak a pálya hosszának háromnegyedén fut. Ennek az oldalnak a többi részét egy téglaépület foglalja el, mely a létesítmény délnyugati sarkában található, és amelyben a kluböltözők és a biztonsági irodák vannak.[4] A Sunwind Stand a 17 vezetői páholyt és a konferenciatermeket is magába foglalja, melyek akár 700 fő befogadására is alkalmasak.[50] Egy másik rendezvényterem a Kopban, a Bantams bár további 300 fő befogadására alkalmas.[51] A Kop mögötti parkolóban több irodahelyiség, klubbolt, jegyiroda és múzeum is található.[4][52] 2010 elejétől a bolt melletti területen van egy fogorvosi rendelő, melyet az Országos Egészségügyi Szolgálat Bradford and Airedale kórháza üzemeltet a futballklubbal együttműködve.[53]

A vendégcsapatok szurkolói 1995 és 2008 között a TL Dallas lelátón ültek,[54] de jelentősebb mérkőzéseken máshol is helyet kaptak.[55][56] 2008 májusában a klub bejelentette, hogy a TL Dallas Stand a 2008–2009-es szezonban elérhetővé válik a hazai szurkolók számára. A döntés azután született, hogy a klub drukkerei elsöprően pozitívan szavaztak SMS üzenetben a Bradford End lelátó használati jogáról. A 2008–2009-es idény kezdete óta a vendégcsapatok szurkolói az East Stand hátsó tömbjeiben kapnak helyet.[54]

A tűzkatasztrófa[szerkesztés]

A klub fő lelátóján állított emlékmű a tűz áldozatainak
Emlékmű Bradford városközpontjában

1985. május 11-én 11 076 fős közönség vett részt a Bradford City utolsó bajnoki meccsén a harmadosztályban az 1984–1985-ös szezonban a Lincoln City ellen.[57] A bradfordi csapat egy héttel korábban már megszerezte a bajnoki címet, miután 2–0-ra legyőzte a Bolton Wandererst. A bajnoki trófeát a csapatkapitány, Peter Jackson vette át a Lincoln elleni meccs előtt.[58] Az összecsapás 40. percében az eredmény 0–0 volt,[58] ekkor a fő lelátó egyik vége közelében három sorral hátrébb kisebb tüzet észleltek. A lángok perceken belül felerősödtek, a rendőrség pedig kevesebb, mint hat perccel később megkezdte a lelátón lévő emberek kimenekítését.[26][59] Stafford Heginbotham akkori klubelnök, aki a fő lelátón volt, így jellemezte a tragédiát: „A tűz másodpercek alatt szétterjedt a lelátón. Fulladoztunk a füsttől. Nem tudtunk levegőt venni, ilyen volt a mi napunk."[60] A játékot leállították, a fatető pedig kigyulladt. A tűz az állvány hosszában szétterjedt, így a fa és a tető elkezdett a tömegre zuhanni. Fekete füst borította be a hátsó átjárókat, ahonnan a szurkolók próbáltak menekülni.[59] A tűz végül 56 nézőt ölt meg a 11 éves gyerekektől kezdve a klub egykori 86 éves elnökéig, Sam Firthig.[1][26][61] Legalább még 265 szurkoló megsérült.[62] A kevés meglévő szűk menekülési útvonal egyes esetekben zárt ajtókhoz vezetett, ez által a legtöbb néző számára az egyetlen menekülési lehetőség közvetlenül a pálya volt.[59] A mérkőzést félbeszakították és soha nem játszották újra, ugyanis az English Football League elrendelte, hogy ne tekintsék hivatalosnak.[58]

Egyszer csak egy láng csapott fel a tetőre és az állványra teljes hosszában. A kezdéstől számított öt percen belül az egész lelátó leégett. Azt hiszem, valójában 4 perc 35 másodperc volt pontosan. Az erős szél attól a végétől kezdte el fújni, ahol a lángok kitörtek.

Steve Smith, a klub volt tisztviselője[63]

Sir Oliver Popplewell 1986-ban tette közé a tűzzel kapcsolatos vizsgálatát, mely által új biztonsági jogszabályokat vezettek be a sportpályákon.[26] David Woolley törvényszéki tudós úgy vélte, hogy a tüzet egy eldobott cigaretta vagy gyufa okozta, amely az ülések közötti réseken keresztül az állvány alatti üregbe esett, ahol szemét halmozódott fel.[59][62] Később számos nézőt és 22 rendőrt bátorságdíjjal jutalmaztak aznapi tetteikért.[26]

A lelátó régi fatetejét a Lincoln elleni találkozó másnapján ki kellett cserélni, mert nem felelt meg a másodosztály biztonsági előírásainak, ahol a következő idényben lépett pályára a csapat.[64] 1986 júliusáig azonban az újjépítési munkák megkezdése elhúzódott.[29] A pályát 1985 szeptemberétől az utánpótlás csapatok mérkőzéseihez használták, de csak az újságírók és a klubtisztviselők tekinthették meg azokat.[4] A Bradford City profi gárdája más West Yorkshire-i stadionokban játszott meccseket, amíg saját arénájukat újjáépítették.[27] A pálya felújítása 2,6 millió (ma 7,7 millió) fontba került, és 1986 decemberében nyitották meg újra.[29]

Több mint 3,5 millió font (ma 10,7 millió) adomány gyűlt össze a tűzben elesett áldozatok családtagjai számára a Bradfordi Katasztrófa-fellebbezési Alapon keresztül.[26] Emlékműveket állítottak fel a stadionban és a városházán, utóbbiról Bradford testvérvárosa, a németországi Hamm gondoskodott.[62] A katasztrófáról a bradfordi városházán május 11-én évente egy ünnepséggel emlékeznek meg,[65] és egy húsvéti ifjúsági tornát rendeznek meg ennek tiszteletére, melyen a Bradford és a Lincoln City, illetve más csapatok is részt vesznek Európából.[66]

Használata[szerkesztés]

A Valley Parade adott otthont az első angol válogatott mérkőzésnek, mindössze két hónap után a legelső Football League meccs megrendezését követően. A játékot irányító testület szerette volna népszerűsíteni a sportot West Riding of Yorkshire területén, ezért a stadiont választotta helyszínnek az ír és az angol liga csapata közötti találkozónak, annak ellenére, hogy pályája nem volt megfelelő állapotban. 1903. október 10-én becslések szerint 20 000 néző tekintette meg az összecsapást, melyet az angol liga 2–1-re nyert meg. Az ezt követő 20 évben több nevezetesebb tornának adott otthont az aréna, köztük a Nemzetközi Angol Próbajátékoknak, az 1904-es amatőr FA-kupa döntőjének, továbbá az Anglia–Skócia U15-ös iskolások közötti ütközetnek. Ezek után 1987. április 6-án rendeztek újra válogatott mérkőzést a stadionban, ekkor Anglia U18-as csapata 1–1-es döntetlent játszott Svájc ellen.[5] Azóta több U18-as mérkőzést is játszottak a pályán, a legutolsó ilyen alkalom a 2000 novemberi Belgium elleni ütközet volt.[67][68] A létesítmény két U21-es barátságos meccsnek is otthont adott. 1999. október 8-án az elsőt Anglia Dánia ellen vívta, mely során 4–1-re győzött,[69] majd 2002. március 26-án a második 1–1-re végződött 21 642 néző előtt Olaszország ellen.[70] Hét évvel később újabb válogatott mérkőzés került megrendezésre, az U19-es Európa-bajnokság selejtezői során a háromoroszlánosok 4–1-es győzelmet arattak Szlovákia ellen.[71] Anglia női válogatottja is többször játszott az arénában, beleértve az első megmérettetésüket 1994-ben Spanyolország ellen.[72]

A Bradford Park Avenue 29 alkalommal mérkőzött meg a stadionban, ide tartozik a svájci Lugano elleni győzelem 1962-ben egy barátságos meccsen, és az összes találkozójuk az 1973–1974-es szezonból, még az utolsó idényükben felbomlásuk előtt.[5][73] A bradfordi ligarögbiben szereplő Bradford Northern 1920 és 1937 között számos tétmérkőzést játszott a Valley Parade-en, valamint háromszor még pályára lépett az 1980-as és az 1990-es években is.[74][75] A Bradford Northern a Super League megalakulásával Bradford Bulls néven szerepelt tovább, és két szezonon át, 2001-ben és 2002-ben játszott az arénában, míg otthonukat, az Odsal Stadiont átépítették.[6]

Rekordok[szerkesztés]

A Bradford City átlagos és legmagasabb látogatottsága a bajnokságokban a Valley Parade-en egy adott teljes szezonjukat tekintve az 1986-ban történő újranyitás után

A Valley Parade legnagyobb nézőszáma 39 146 fő, 1911. március 11-én látogatott ki ekkora számú közönség a Bradford City mérkőzésére a Burnley elleni FA-kupa negyeddöntő során.[19] 1927. szeptember 17-én a bajnokságban a legmagasabb látogatottság 37 059 néző volt a Bradford Park Avenue elleni derbin a harmadosztály északi divíziójában.[76] Az 1986-ban történő átépítés után 2015. március 27-én a látogatottsági rekord 24 321 fő volt a Reading elleni FA-kupa negyeddöntőben,[77] mely felülmúlta a korábbi, 23 971 fős csúcsot, ekkor 2012. december 10-én a Ligakupában aratott győzelmet a gárda az Arsenal ellen.[78] 1981. május 15-én a legalacsonyabb látogatottság 1249 fő volt a Hereford Uniteddel vívott negyedosztályú mérkőzésen.[76] 2001. január 13-án az első osztályban a Manchester United ellen rekord mennyiségű, 181 990 fontos bevétel gyűlt össze.[19]

A bajnoki találkozók hivatalos látogatottsági adatait a Football League 1925-től teszi közé. A City hivatalos átlagnézőszáma az 1928–1929-es osztályt lépő szezonjukban, a harmadik liga északi divíziójában volt a legmagasabb,[79] bár a klub arról számolt be, hogy mindez 1920–1921-ben 22 585 volt.[80] Miután a City feljutott a Premier League-be, az átlagos látogatottság ismét meghaladta a 18 000-et. A csapat az 1999–2000-es idényben átlagosan 18 030 nézőt, míg a következő évadban 18 511 szurkolót regisztrált.[81]

2001. március 4-én a Valley Parade-en eltöltött két éve alatt a Bradford Bulls a St. Helens ellen érte el a legmagasabb nézőszámot a 16 572 fős közönséggel.[82] 2002-ben a Super League VII-ben 11 488 fős átlagot ért el.[83] 1926. február 13-án a Bradford Northern Keighley Cougars elleni Challenge Cup meccsén volt a legtöbb néző, szám szerint 20 973, ekkor a csapatok 2–2-es döntetlent játszottak.[74]

Közlekedés[szerkesztés]

Bradfordban két vasútállomás található.[84] Az egyik a Bradford Interchange, mely egyúttal a város fő buszvégállomása is,[85] 1 mérföldnyire (2 km-re) van a stadiontól,[86] a másik pedig a Bradford Forster Square,[84] ez 0,6 mérföld (1 km) távolságra van az arénától.[86] A Bradford Interchange csatlakozik a Leedsi vasútállomáshoz a London North Eastern Raliway és a CrossCountry vasúti szolgáltatásokon keresztül, a Grand Central Railway pedig közvetlen járatot biztosít Londonba, és a First Bradford, valamint a Keighley Bus Company buszait indítja a létesítmény felé. A Northern Trains által üzemeltetett vonatközlekedést biztosító Forster Square szintén csatlakozik a Leedsi állomáshoz. A stadion nem biztosít parkolóhelyet a szurkolók számára meccsnapokon.[2] 2000-ben a Valley Parade bővítésének részeként a klub zöld közlekedési tervet dolgozott ki, hogy ez által csökkentse az aréna körüli forgalmi torlódásokat. A tervek között szerepelt egy új vasútállomás a Leeds és a Bradford Forster Square közötti vonalon, valamint egy kedvezményes buszjárat is.[87] Az állomás soha nem épült meg, a buszjáratot pedig az alacsony kihasználás miatt megszüntették.[88]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h Frost, Terry. Bradford City A Complete Record 1903–1988. Breedon Books Sport, 53. o. (1988). ISBN 0-907969-38-0 
  2. a b c d e f g VISIT US. Bradford City official website. [2013. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  3. Parker, Simon. „City back on an even keel”, Telegraph & Argus, 2008. április 1. (Hozzáférés ideje: 2008. április 2.) 
  4. a b c d e f g h i j Transformation of Valley Parade. Bradford City official website. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  5. a b c Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 62. o. 
  6. a b Bulls' big price rises”, Telegraph & Argus, 2000. november 11. (Hozzáférés ideje: 2016. december 4.) 
  7. Pendleton, David: The Origins of Bradford City—Chapter Three: Valley Parade's first season. A History of Bradford City Football Club. [2007. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 8.)
  8. The fatal occurrence in a football field in Bradford”, Leeds Mercury, 1888. december 29., 9. oldal 
  9. a b c Dewhirst, John. chapter 1, City Memories – An Illustrated Record of Bradford City A.F.C.. True North Books (1998). ISBN 1-900463-57-1 
  10. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 12. o. 
  11. a b c Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 54. o. 
  12. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 13. o. 
  13. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 170. o. 
  14. A History of Bradford City – Valley Parade. A History of Bradford City Football Club. [2009. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 28.)
  15. "Reinforced Concrete Football Stand at Bradford", Concrete and Constructional Engineering, Vol. V., No. 1, January 1910, pp. 16-22.
  16. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 54–55. o. 
  17. a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 55. o. 
  18. Inglis, Simon. The football grounds of Great Britain. Willow Books, 117. o. (1987). ISBN 0-00-218249-1 
  19. a b c Club Facts. Bradford City official website. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  20. a b c Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 56. o. 
  21. a b c d Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 57. o. 
  22. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 280. o. 
  23. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 57–58. o. 
  24. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 55–58. o. 
  25. Inglis. The football grounds of Great Britain, 118. o. 
  26. a b c d e f BBC On this day – 1985: Fans killed in Bradford stadium fire”, BBC Sport, 1985. május 11. (Hozzáférés ideje: 2008. március 16.) 
  27. a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 60–61. o. 
  28. a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 59–60. o. 
  29. a b c Inglis. The football grounds of Great Britain, 121. o. 
  30. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 314. o. 
  31. The Royal Maundy Service”, BBC Bradford and West Yorkshire, 2005. március 24. (Hozzáférés ideje: 2008. március 16.) 
  32. City get apology over 'sick' chants”, Telegraph & Argus, 1998. április 2. (Hozzáférés ideje: 2016. december 4.) 
  33. City to break crowd record”, Telegraph & Argus, 2000. december 16.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. március 16.) 
  34. Common sense urged in row over Kop stand”, Telegraph & Argus, 1999. december 18. (Hozzáférés ideje: 2016. december 4.) 
  35. a b c Valley set for 27,000”, Telegraph & Argus, 2000. február 22. (Hozzáférés ideje: 2016. december 4.) 
  36. May, John. „The price of ambition”, BBC Sport, 2002. május 17. (Hozzáférés ideje: 2008. március 16.) 
  37. Bradford to play on”, BBC Sport, 2002. augusztus 6. (Hozzáférés ideje: 2008. március 16.) 
  38. Valley Parade sold for £5m”, BBC Sport, 2003. augusztus 8. (Hozzáférés ideje: 2008. március 16.) 
  39. Sutcliffe, Richard. „Exclusive: Bradford City could quit Valley Parade over rent costs”, 2011. április 14. (Hozzáférés ideje: 2011. április 24.) 
  40. Bantams' big leap”, Telegraph & Argus, 1999. október 29. (Hozzáférés ideje: 2016. december 4.) 
  41. a b Parker, Simon. „Another name for Valley Parade!”, Telegraph & Argus, 2007. július 26. (Hozzáférés ideje: 2008. március 24.) 
  42. a b Parker, Simon. „The Coral Windows Stadium”, Telegraph & Argus, 2007. július 29. (Hozzáférés ideje: 2008. március 24.) 
  43. Wigan's JJB Stadium to be renamed”, BBC Sport, 2009. március 25. (Hozzáférés ideje: 2009. március 25.) 
  44. Valley Parade becomes Utilita Energy Stadium with new power partnership. Bradford Telegraph and Argus
  45. a b Bradford City. Internet Football Ground Guide. [2008. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 24.)
  46. Match Home Tickets. Bradford City official website. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  47. Bantams Special: The man with a vision”, Telegraph & Argus, 1999. május 13. (Hozzáférés ideje: 2016. december 4.) 
  48. City aim to raise the roof”, Telegraph & Argus, 1999. augusztus 26. (Hozzáférés ideje: 2016. december 4.) 
  49. PRESS/MEDIA. Bradford City official website. [2013. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  50. Conference & Banqueting. Bradford City official website. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  51. Bantams Bar. Bradford City official website. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  52. Casci, Mark. „Bantams museum reopens”, Telegraph & Argus, 2007. augusztus 10. (Hozzáférés ideje: 2008. március 24.) 
  53. Baker, Hannah. „Dental surgery to open at Valley Parade”, Telegraph & Argus, 2009. szeptember 18. (Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 18.) 
  54. a b Parker, Simon. „Fans get behind City!”, Telegraph & Argus, 2008. március 6. (Hozzáférés ideje: 2008. március 6.) 
  55. Police fear fan 'disaster'”, Telegraph & Argus, 2001. február 7. (Hozzáférés ideje: 2016. december 4.) 
  56. City take stand to maximise revenue”, Telegraph & Argus, 2005. január 26. (Hozzáférés ideje: 2016. december 4.) 
  57. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 310. o. 
  58. a b c Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 37. o. 
  59. a b c d Inglis. The football grounds of Great Britain, 361. o. 
  60. Pithers, Malcolm. „Hideous images linger after carnage of 'celebration' day”, The Guardian, 1985. május 13. (Hozzáférés ideje: 2008. április 5.) 
  61. In memoriam. Bradford City official website. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  62. a b c Valley Parade fire disaster. Bradford City official website. [2015. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  63. Hayward, Paul. „Bradford fire: forgotten tragedy of the Eighties”, Daily Telegraph, 2005. május 10.. [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. április 5.) 
  64. Inglis. The football grounds of Great Britain, 120. o. 
  65. Scrivener, Peter. „Bradford remembers fire disaster”, BBC Sport, 2005. május 11. (Hozzáférés ideje: 2008. március 25.) 
  66. Fairhurst, Mel. „Tournament tribute to fire victims”, Telegraph & Argus, 2008. március 24. (Hozzáférés ideje: 2008. március 25.) 
  67. Tickets go on sale for youth international”, Telegraph & Argus, 2000. március 25.. [2017. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2021. november 3.) 
  68. Rain fails to spoil England parade”, The Football Association, 2000. november 6.. [2004. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. március 16.) 
  69. Bradford will get a big boost says boss Wilkinson”, Telegraph & Argus, 1999. szeptember 30. (Hozzáférés ideje: 2013. február 4.) 
  70. England U21s draw with Italy”, BBC Sport, 2002. március 26. (Hozzáférés ideje: 2008. március 16.) 
  71. Parker, Simon. „England hit form at Valley Parade”, Telegraph & Argus, 2009. május 29. (Hozzáférés ideje: 2009. június 4.) 
  72. England Statistics. The Football Association, 2002. december 3. [2013. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  73. Inglis. The football grounds of Great Britain, 356. o. 
  74. a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 64. o. 
  75. Rugby League at Valley Parade. A History of Bradford City Football Club. [2008. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 16.)
  76. a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 374. o. 
  77. Bradford City 0-0 Reading”, BBC Sport, 2015. március 7. (Hozzáférés ideje: 2018. november 13.) 
  78. Bradford 3-1 Aston Villa”, BBC Sport, 2018. november 13. (Hozzáférés ideje: 2018. november 13.) 
  79. Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 372–373. o. 
  80. Dewhirst. chapter 2, City Memories – An Illustrated History of Bradford City A.F.C. 
  81. Statistics. Premier League. [2010. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 26.)
  82. Records Board. Bradford Bulls official website. [2008. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 26.)
  83. Super League Crowd Boost”, Bradford Bulls official website, 2002. szeptember 25.. [2006. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. március 26.) 
  84. a b How to get to Bradford – Road and Railway information. Visit Bradford. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  85. Metro: Bradford Interchange. West Yorkshire Metro. [2010. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 24.)
  86. a b Bradford City FC. Raileasy. [2011. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 9.)
  87. City quiz their fans”, Telegraph & Argus, 2002. február 19. (Hozzáférés ideje: 2013. február 4.) 
  88. Bantams bus route kicked into touch”, Telegraph & Argus, 2000. január 28. (Hozzáférés ideje: 2013. február 4.) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Valley Parade című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]