Valószínűséggeneráló függvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A valószínűséggeneráló függvény a valószínűségszámításban a diszkrét valószínűségi változók eloszlásait jellemző függvény. Minden természetes számokat értékként felvevő eloszláshoz hozzárendelhető valószínűséggeneráló függvény, és minden valószínűséggeneráló függvényhez egyértelműen tartozik természetes számokat értékül adó eloszlás.

A hozzárendelés alapján a valószínűséggeneráló függvény segítségével lehet következtetni a valószínűségi változó tulajdonságaira. A valószínűségi változókon végzett műveleteknek megfelelnek a valószínűséggeneráló függvényeken végzett műveletek. Így kapcsolatban állnak a valószínűséggeneráló függvény deriváltjai és az eloszlás várható értéke, szórásnégyzete és további momentumai. A független változók összeadása az eloszlások konvolúciójának és a valószínűséggeneráló függvények szorzásának. A fontos műveletek egyszerűsítése lehetővé teszi olyan bonyolult sztochasztikus objektumok vizsgálatát, mint a Galton-Watson-folyamat.

Definíció[szerkesztés]

A valószínűséggeneráló függvény kétféleképpen is definiálható, ezek azonban ekvivalensek. Az egyik a valószínűségeloszláson, a másik a valószínűségi változón alapul. Mindkét definícióban teljesül a összefüggés. A továbbiakban jelöli a természetes számokat, beleértve a nullát, avagy a nemnegatív egész számokat.

Valószínűségeloszlásokra[szerkesztés]

Legyen valószínűségeloszlás az halmazon, és valószínűségi függvénye ! Ekkor az függvény, aminek definíciója

, illetve valószínűséggeneráló függvénye.[1]

Valószínűségi változókra[szerkesztés]

Ha az valószínűségi változó értékei -ból valók, akkor a valószínűséggeneráló függvény egy függvény, aminek definíciója

.[2]

Ez , illetve valószínűséggeneráló függvénye.

Ezzel egy valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye megegyezik eloszlásának valószínűséggeneráló függvényével. Alternatívan, a várható érték segítségével is definiálható:

.[2]

Elemi példák[szerkesztés]

Adva legyen egy Bernoulli-eloszlású valószínűségi változó, azaz . Ekkor és . Formálisan, értékeit -ból veszi fel, de minden számra. Ekkor

.

Ha binomiális eloszlású az és paraméterekkel, azaz , akkor esetén a valószínűségek

és , ha . A valószínűséggeneráló függvény a binomiális tétel miatt

.

Tulajdonságai[szerkesztés]

Függvénytulajdonságok[szerkesztés]

A valószínűséggeneráló függvény hatványsor, aminek konvergenciasugara nagyobb, mint 1, azaz konvergens minden esetén. Ehhez szükséges, hogy az együtthatók ne legyenek negatívak, és összegük 1 legyen. Ekkor minden esetén. Ekkor a vizsgált szakaszon is teljesülnek a hatványsorok tulajdonságai: folytonosak, sőt végtelen sokszor differenciálhatók a intervallumon.

Mivel minden monom konvex és monoton növő, és ezek a tulajdonságok kúp kombinációkra is megmaradnak, azért a valószínűséggeneráló függvények is konvexek és monoton növők.

Megfordíthatóság[szerkesztés]

Nemcsak az eloszlásoknak van egyértelműen valószínűséggeneráló függvénye, hanem megfordítva, a valószínűséggeneráló függvény is egyértelműen meghatározza az eloszlást. Formálisan, ha és értékű valószínűségi változók, és minden esetén, ahol , akkor minden esetén.

Ugyanis a Taylor-képlet szerint minden esetén

.

Ez az összefüggés mutatja, hogy generálja a valószínűségeket, és a valószínűségi függvény rekonstruálható a valószínűséggeneráló függvényből.

Valószínűségi változók összege és eloszlások konvolúciója[szerkesztés]

Ha és független valószínűségi változók, melyek értéküket -ból veszik fel, akkor az valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye

,

mivel és függetlensége miatt és is független.

Ez az eredmény általánosítható véges összegre is: Ha független valószínűségi változók, és értékük -beli, akkor az valószínűségi változóra

.

Következik, hogy ha valószínűségi mértékek, akkor konvolúciójuk, valószínűséggeneráló függvénye

.

Példa:

Legyen független Bernoulli-eloszlású valószínűségi változó, ugyanazzal a paraméterrel. Ekkor összegük binomiális eloszlás a és paraméterekkel, tehát . A Bernoulli-eloszlások és a binomiális eloszlás valószínűséggeneráló függvénye

.

Momentumgenerálás[szerkesztés]

Egy értékű valószínűségi változóra és -ra teljesül, hogy

illetve

.

Az egyenlőségek két oldala véges, ha véges.

Eszerint egy értékű valószínűségi változó várható értéke és szórásnégyzete:

,
.

Lényeges, hogy itt a bal oldali határértéket vegyük figyelembe, mivel a hatványsorok nem feltétlenül differenciálhatók a peremen.

Példa:

Legyen binomiális eloszlású valószínűségi változó, azaz . Ekkor

Mindkét derivált polinom, így kiértékelhetők a helyen, ami megegyezik a bal határértékkel. Ezzel

.

A fenti eredményekkel

.

Valószínűségi változók lineáris transzformációja[szerkesztés]

A lineáris transzformációk hatása a valószínűséggenerátor függvényre:

. Így több diszkrét valószínűségi változó helyett is vizsgálható egész értékűre transzformált formája.

Példa:

Ha Bernoulli-eloszlású valószínűségi változó, azaz , akkor esetén az valószínűségi változó eloszlása kétpontos, értékkészlete . Valószínűséggeneráló függvénye

.

Konvergencia[szerkesztés]

A valószínűséggeneráló függvény pontonkénti konvergenciája közvetlenül kapcsolatba hozható a valószínűségbeli konvergenciával:

Legyenek valószínűségi változók, és valószínűséggeneráló függvényeik ! Ekkor az -ek pontosan akkor konvergálnak eloszlásban egy valószínűségi változóhoz, ha az valószínűséggeneráló függvények pontonként konvergálnak egy valószínűséggeneráló függvényhez minden esetén, ahol .[3]

Hasonló teljesül a valószínűségeloszlások gyenge konvergenciájára és a valószínűséggeneráló függvények pontonként konvergenciájára.

Véletlen összegek valószínűséggeneráló függvényei[szerkesztés]

Véletlen darabszámú összeg is kiszámítható valószínűséggeneráló függvénnyel. Legyenek független, azonos eloszlású valószínűségi változók értékekkel, és legyen szintén értékű, az valószínűségi változóltól független valószínűségi változó! Ekkor az valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye

.

Ez az összefüggés hasznos például a Galton-Watson-folyamat elemzésére. A fenti összefüggések alapján a várható érték láncszabállyal számítható:

,

ami megfelel a Wald-formulának.

A szórásra teljesül, hogy:

,

ami a Blackwell-Girshick-egyenlőség. A szorzásszabállyal és a fenti eredmények felhasználásával következik.

Magasabb dimenzióban[szerkesztés]

Ha dimenziós valószínűségi vektorváltozó, ami értékeit -ból veszi fel, akkor valószínűséggeneráló függvénye

ahol .

Várható érték, szórásnégyzet, kovariancia[szerkesztés]

Az egydimenziós esethez hasonlóan

és

továbbá

Példák[szerkesztés]

A táblázatban bemutatjuk a leggyakrabban használt diszkrét eloszlások valószínűséggeneráló függvényeit. Jegyezzük meg, hogy a binomiális eloszlás generátorfüggvénye a Bernoulli-eloszlás hatványa, mivel a binomiális eloszlás előáll független Bernoulli-eloszlások összegeként. Ugyanez teljesül a geometriai eloszlásra és a negatív binomiális eloszlásra is.

Eloszlás Valószínűséggeneráló függvény,
Bernoulli-eloszlás
Kétpontos eloszlás
Binomiális eloszlás
Geometriai eloszlás
Negatív binomiális eloszlás
Diszkrét egyenletes eloszlás -en
Logaritmikus eloszlás
Poisson-eloszlás
Általánosított binomiális eloszlás
Többváltozós eloszlás
Multinomiális eloszlás

Kapcsolat más generátorfüggvényekkel[szerkesztés]

A valószínűségi függvényű valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye a generátorfüggvény speciális esete, ahol minden esetén. A valószínűségszámításban további három generátorfüggvényt használnak nemcsak diszkrét valószínűségi változókra.

A momentumgeneráló függvény definíciója . Eszerint .

A karakterisztikus függvényt úgy értelmezik, mint . Eszerint .

A momentumgeneráló függvény logaritmusa a kumulánsgeneráló függvény, amiből a kumuláns fogalmát származtatják.

Források[szerkesztés]

  • Klaus D. Schmidt: Maß und Wahrscheinlichkeit. Springer, Berlin Heidelberg 2009, ISBN 978-3-540-89729-3, S. 370 ff.
  • Achim Klenke. Wahrscheinlichkeitstheorie, 3., Berlin Heidelberg: Springer-Verlag (2013) 
  • Ulrich Krengel. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik. Für Studium, Berufspraxis und Lehramt, 8., Wiesbaden: Vieweg (2005) 
  • Hans-Otto Georgii. Stochastik. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik, 4., Berlin: Walter de Gruyter (2009) 
  • Christian Hesse. Angewandte Wahrscheinlichkeitstheorie, 1., Wiesbaden: Vieweg (2003) 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hans-Otto Georgii. Stochastik. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik, 4., Berlin: Walter de Gruyter (2009). ISBN 978-3-11-021526-7 
  2. a b Hans-Otto Georgii. Stochastik. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik, 4., Berlin: Walter de Gruyter (2009). ISBN 978-3-11-021526-7 
  3. Achim Klenke. Wahrscheinlichkeitstheorie, 3., Berlin Heidelberg: Springer-Verlag (2013). ISBN 978-3-642-36017-6