Vakuf (Lopare)
| Vakuf | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Boszniai Szerb Köztársaság |
| Régió | Bijeljinai régió |
| község | Lopare |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 55 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 219 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 37,7 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 5,81 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 39′ 59″, k. h. 18° 46′ 44″44.666400°N 18.778900°EKoordináták: é. sz. 44° 39′ 59″, k. h. 18° 46′ 44″44.666400°N 18.778900°E | |
 | |
Vakuf (szerbül: Вакуф) település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése
[szerkesztés]A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 35, közúton 50 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északnyugatra, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 300-500 méteres magasságban fekszik.[3] A falu egy észak-déli irányba lejtő gerincen fekszik, Mačkovectől nyugatra és Jablanicától északra. A házak egymás mellett állnak, de két csoport kiemelkedik: Gavrići és Stanisići. A falu fő vizei: az Istočna voda (korábban Popova vodica), a Rikića voda, a Vakup és a Petrovića voda. A temető a Duga niván található, mely Piperivel közös; mellette található a „magyar” temető a „Mađarsko groblje”. A házak felett egy ősi temető található, amelyet szintén „magyarnak” tartanak, és ahol stećakok vannak. Azt mondják, hogy egykor „magyarok” éltek a faluban, akik elköltöztek, mert több évig tartó hó volt itt. A falu földjein „magyar emlékművek” álltak, ezért az emberek eltakarították azokat a földekről.[4]
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[5] |
Népesség 2013[5] |
|---|---|---|
| Szerb | 311 | 218 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 3 | 0 |
| Jugoszláv | 37 | 1 |
| Egyéb | 0 | 0 |
| Összesen | 351 | 219 |
Története
[szerkesztés]A területén található középkori temetők maradványai azt tanúsítják, hogy a mai falu területén leglább három középkori település létezett, melyet az eretneknek bélyegzett bogumilok laktak. Az ő jellegzetes sírkövei a falu határában több helyen található, jellegzetes, stećaknak nevezett sírkövek.[6]
A falu neve a török „waqf” szóból származik, mely szó azt jelenti, hogy jó, ha valaki (wakif) önként elválik a tulajdonától, átadva azt Allahnak, miközben a waqf bevétele vagy célja az embereket szolgálja. Ezeket a birtokokat nevezték egykori vakufnak. A faluban mit sem tudnak a falu nevének eredetéről, azonban tudható, hogy a falu neve azonban Gazi Tur-Alibeg egykori nagy waqfjának emlékét őrzi.[4] A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 18 háztartása és 100 ortodox lakosa volt.[7] 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 33 háztartást és 167 ortodox lakost találtak.[8]
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Nedelja nagyvértanú tiszteletére szentelt orotdox temploma a piperi ortodox plébánia filiája. A 14x8,5 méteres templom építése 2001-ben kezdődött. Az alapokat Zvornik-Tuzla püspöke, Vasilije szentelte fel 2002. július 27-én. Ugyanez a püspök szentelte fel a templomot 2003. július 27-én. A tölgyfa ikonosztázt a belgrádi Dragan Petrović készítette. Az ikonosztázon található ikonokat a čačaki Goran Pešić festette. Ugyanez az ikonfestő festette ki a templomot 2003 és 2006 között.[9]
- Krčevine – középkori temető maradványai 5 darab fennmaradt, nyugat-keleti tájolású stećakkal.[6]
- Mramorje – középkori temető maradványai 16 darab fennmaradt, nyugat-keleti tájolású stećakkal, az egyiken felirattal és kereszt díszítéssel.[6]
- Pravoslavno groblje - középkori temető maradványai 4 darab fennmaradt, nyugat-keleti tájolású stećakkal.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20320
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20320
- ↑ Topografska karta Tuzla 426-4-1
- 1 2 Lopare i okolna sela. poreklo.rs. (Hozzáférés: 2025. október 16.)
- 1 2 Popis 2013 u BiH – Lopare (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. október 12.)
- 1 2 3 4 Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. január 14.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o.
- ↑ Храм Свете великомученице Недеље у селу Вакуф. eparhijazt.com. (Hozzáférés: 2025. október 15.)
