Vakság (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vakság
(Blindness)
2008-as kanadai–brazil–japán film
Rendező Fernando Meirelles
Producer Andrea Barata Ribeiro
Niv Fichman
Sonoko Sakai
Alapmű José Saramago: Vakság (Ensaio sobre a cegueira)
Műfaj
  • filmdráma
  • disztópikus film
  • katasztrófafilm
  • filmadaptáció
Forgatókönyvíró Don McKellar
Főszerepben Julianne Moore
Mark Ruffalo
Alice Braga
Danny Glover
Gael García Bernal
Zene Marco Antônio Guimarães
Operatőr César Charlone
Vágó Daniel Rezende
Jelmeztervező Renée April
Gyártás
Ország  Kanada
 Brazília
 Japán
Nyelv angol, japán
Játékidő 121 perc
Költségvetés 25 millió $ (becsült)[1]
Képarány 1,85:1
Forgalmazás
Forgalmazó Miramax Films
Bemutató Franciaország 2008. május 14. (Cannes)
USA 2008. október 3.
Magyarország 2009. június 11.
Korhatár 16 éven felülieknek
További információk

A Vakság (Blindness) egy 2008-ban bemutatott drámai hangvételű film Fernando Meirelles rendezésében, mely a Nobel-díjas író, José Saramago azonos című regényéből készült. A filmet a 2008-as cannes-i filmfesztiválon mutatták be.

Kiindulópont[szerkesztés]

Az egész város megfertőződik valami ismeretlen ragállyal, amit véletlenül az a férfi terjeszt, aki hazafelé igyekszik a munkahelyéről. Egyik percről a másikra nagy, fényes fehérséget lát, és mind így jár, akivel csak kapcsolatba kerül. Pár nap alatt mindenki megvakul.

Történet[szerkesztés]

Feltarthatatlanul terjed az ismeretlen ragály, mégis egy valakit nem lehet megfertőzni. Ő az egyetlen, aki még mindig lát, de ezt eltitkolja. Azok elől is, akikkel szinte minden percet együtt tölt. Közben olyan információkhoz jut, amiről társai eddig azt hihették, rajtuk kívül más biztosan nem tud meg. Egy börtönszerű épületegyüttesben játszódik szinte mindvégig a történet, miközben a „fehér kór városának” keserves berendezkedési kísérleteit és az egyetlen látó hirtelen megváltozott, nehéz életét mutatja be - elgondolkodtató mélységben.

Szereplők[szerkesztés]

Témaválasztás[szerkesztés]

„Szerintem nem vakulunk meg. Szerintem mindig is vakok voltunk. Vakok, de látók... Látó emberek, akik nem látnak.”
– J. Saramago, író

Saramago csak hosszas unszolás után egyezett bele abba, hogy regényéből (esszéiből) filmet forgassanak: „Mindig is ellenálltam (a szerzői jogok átadásának), mert ez egy kegyetlen könyv a társadalmi hanyatlásról... és nem akartam, hogy rossz kezekbe kerüljön”.[2] Az egyetlen természetfeletti elem a történetben a fenti, különös látásvesztés: a fehérkór fertőző terjedése. A mű arra vállalkozik, hogy ezen keresztül az összetett emberi világ egészét belesűrítse a történetbe. „A Saramago könyvéből készült Vakságot általában illik megdicsérni azért, mert szöveghű maradt, és nem nagyon torzított sem a cselekményen, sem pedig a súlyozáson.”[3]

A film hangulatáról[szerkesztés]

Látványelemekkel, fordulatos cselekménnyel átszőtt, elgondolkodtató, s brutalitástól sem mentes filmdráma. Különösen a tiszta hanghatások kapnak nagy szerepet az alkotásban: mintha minden nesz jelentőséggel bírna…

Apokaliptikus hangulat uralkodik a film ismeretlen nagyvárosában. A névtelen szereplők az életben maradásukért cserébe fájdalommal fogadják el az elhatalmasodó farkastörvényeket. És eközben mintha a thrillerszerű, vad történeten lassan, de egyre erősebben áttörne a reménység.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Blindness - Box office/business. IMdb. (Hozzáférés: 2009. július 5.)
  2. New York Times Magazine, Saramago nyilatkozata 2007-ben
  3. Tejfehér utópia. Index.hu. (Hozzáférés: 2009. június 14.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vakság (film) témájú médiaállományokat.