Vajta (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vajta
Vajta légifotója
Vajta légifotója
Vajta címere
Vajta címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeFejér
JárásSárbogárdi
Jogállás község
Polgármester Térmeg György (független)[1]
Irányítószám 7041
Körzethívószám 25
Népesség
Teljes népesség 966 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség38,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság154[3] m
Terület23,43 km²
Földrajzi nagytájAlföld[4][5]
Földrajzi középtájMezőföld[4][5]
Földrajzi kistájDél-Mezőföld[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vajta (Magyarország)
Vajta
Vajta
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 43′ 04″, k. h. 18° 39′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 43′ 04″, k. h. 18° 39′ 53″
Vajta (Fejér megye)
Vajta
Vajta
Pozíció Fejér megye térképén
Vajta weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajta témájú médiaállományokat.

Vajta község Fejér megyében, a Sárbogárdi járásban. A megye és az egész Közép-Dunántúl régió legdélebbi települése.

Fekvése[szerkesztés]

Fejér megye és az egész Közép-Dunántúl legdélebbi települése,[6] Cecétől délre található. Cece 6,5 km, Bikács 5,5 km, Sárbogárd 16 km, Németkér 7 km, Simontornya 13 km távolságra található.

Megközelíthetősége[szerkesztés]

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét feltehetően attól a Vajta besenyő vezértől kapta, aki a Gesta Hungarorum szerint még Kijev alatt csatlakozott a magyarokhoz. Vajta, nemzetsége egy részével a Sárvíz mellékén "számtalan néppel" letelepszik. (Anonymus: Gesta Hungarorum) Más források szerint a Vojta szláv személynévből ered.[7]

Története[szerkesztés]

A település és környéke már ősidők óta lakott hely: A falu melletti Kisvajta-dűlőben bronzkori, a főút körül a kelta "kocsitemetkezés", a Kisbasaréti-dűlőben római kor leletei kerültek felszínre.

A település első említése a Gesta Hungarorumban volt a 13. század fordulóján,[8] A falu azon részét, amely a 14. század elején Sándor-fia Ivánka birtoka volt, Károly Róbert király a Ják nemzetség-beli Sitkei Lőrinc fiainak (Kopasz, Leukus, Imre) adta, de már ezt megelőzően telepítési szabadságot adott a Sitkeieknek Vajtára azzal, hogy szabad állapotú emberek (libere conditionis ho-es) szabadon költözhetnek ide,[9] s 5 évi adómentességet élvezhetnek. A település másik részét, rajta a Szent-Lénárd templommal, mint Simontornya tartozékát Károly Róbert király 1324-ben Henc fia, János budavári bírónak adta. Ez az első okleveles bizonyíték Vajtáról.[6] A település harmadik részét Hardi Dezső bírta, aki vajtai jobbágyaival 1325-ben a kurdiak (Tolna vmegye) termését elhordatta.

1343-ban Sitkei Lőrinc fia Leukus vajtai birtokát a Szent Lénárd templommal együtt betelepítés végett átadta Ugali Pál országbírói ítélőmesternek.

1397-1425 között Simontornya vár tartozéka volt. Ekkor Ozorai Pipo (Filippo Scolari) a székesfehérvári Boldogasszony templomnak és káptalannak ajándékozta.[6] A 16. században a káptalan irattárában tűzvész pusztított, így 1425 és a 16. század második fele között nincsen semmilyen információ Vajtáról. A székesfehérvári Boldogasszony-templom török kézre kerülésekor, 1543-ban elpusztult. Vajta is ekkor lett az Oszmán Birodalom része.[6]

A török uralom idején a Szekszárdi szandzsákhoz tartozott, és végig lakott volt. 1572-73. évi adófizetők összeírásakor ismét említik Vajtát.[6] 1566-os irat szerint nem csak a török, hanem a magyar várőrség adóztatta, amely Palota várának eleste után szűnt meg. A településről ezután csak 1617-ben tesznek említést, amikor pusztaként írják le.[6]

1650-ben Palota várát és tartozékait Zichy István kapta meg a királytól. A törökök elűzése után délszlávok lakták a falut, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak. Egy 1702-es irat szerint pusztaként említik a települést.

1715-ben letelepítési programba kezdett a család Zichy János vezetésével. Az első letelepítésre 1720-ban került sor.[10] Később református és evangélikus magyar családok telepedtek itt le,[6] de 1743-ban elvették a protestánsoktól a vallásszabadságot, és a lakosok elköltöztek. A lakosság száma ebben az időben 229 fő volt, ebből csak néhányan voltak reformátusok vagy evangélikusok.[6]

1762-ben a lakosság egy része átköltözik Kalocsa mellé, Foktőre, ezért Zichy Jánosnak nógrádi és más észak-magyarországi jobbágyakat kellett betelepítenie.[6][11]

A község népessége1785-ben 571 fő volt, a lakosság túlnyomó része katolikus volt. Helyzetüket 1945-ig a Zichy-féle nagybirtok határozta meg, amelyen intenzív majorsági gazdálkodás folyt. Ennek következtében több majorság jött létre (Belmajor, Tüskésmajor, stb.).

A kommunizmus alatt a Cecei közös tanácshoz tartzott. A tsz-ek megalakulásakor a faluban a Petőfi Tsz-t hozták létre.[12]

A település lakossága főként állattenyésztésből, növénytermesztésből és szőlőművelésből él.

A községben 1994-ben gázvezetéket, 1997-ben telefonvezetéket építettek ki.[12]

Oktatás[szerkesztés]

Felsőoktatás[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,9%-a magyarnak, 5,1% cigánynak, 0,2% horvátnak, 1% németnek, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (15% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,5%, református 7%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 8,6% (24% nem nyilatkozott).[13]

Források[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres szülötte[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Vajta, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
  4. a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  6. a b c d e f g h i Vajta. [2012. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  7. Benkő Loránd: Anonymus kunjairól. In Koszta László (szerk.): Kelet és nyugat között, történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, 1995, 40. p.
  8. Anonymus: Gesta Hungarorum. Ford. Pais Dezső. Budapest, 1975, 121. o.
  9. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a 14. század közepéig. I., Budapest, 1900, 701. o.
  10. Erdős Ferenc (szerk.): Fejér vármegye nemesi közgyűlésének regesztái (1692-1711). Fejér Megyei Történeti Évkönyv. 25. Székesfehérvár, 1997, 81. o.
  11. Nagy Lajos: Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történetéhez (1543-1768). In Fitz Jenő (szerk.): Alba Regia. I. Székesfehérvár, 1960, 89. o.
  12. a b Település történelme
  13. Vajta Helységnévtár

Külső hivatkozások[szerkesztés]