Pozsonyszőlős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vajnory szócikkből átirányítva)
Pozsonyszőlős (Vajnory)
Pozsonyszőlős címere
Pozsonyszőlős címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásPozsonyi III.
Rangközség
Első írásos említés1237
PolgármesterJán Mrva
Irányítószám831 07
Körzethívószám02
Forgalmi rendszám
  • BA
  • BL
  • BT
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség6079 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség373 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Terület13,53 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
A városrész elhelyezkedése Pozsonyon belül
A városrész elhelyezkedése Pozsonyon belül
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 12′ 11″, k. h. 17° 12′ 19″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 11″, k. h. 17° 12′ 19″
Pozsonyszőlős weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsonyszőlős témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pozsonyszőlős (vagy Prácsa, szlovákul Vajnory, németül Weinern) Pozsony város része Szlovákiában, a Pozsonyi kerület Pozsonyi III. járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsony központjától 10 km-re északkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén a korai vaskorban a La Tène-kultúra települése állt. A korai középkorból mellékletek nélküli avar-szláv csontvázas temető került itt elő. A település Pozsony várának szolgálófalujaként keletkezett, első írásos említése 1237-ben történt. III. András oklevele 1291-ben Zeuleus néven említette. 1297-ig az esztergomi érsek birtokolta, aki ekkor a heiligenkreuzi apátság tulajdonában levő Tardoskeddel elcserélte.[2] Nevét szőlőhegyeiről, borászatáról kapta, ekkor kezdték németül "Weinern" néven említeni. Ebből származik a szlovák Vajnory név is. A 16. században a falut Pozsony város vásárolta meg és három évszázadig a város tulajdona volt. A jobbágyság megszüntetése után, 1851-ben önálló község lett.

Vályi András szerint „PRÁCSA. Tót falu Pozsony Vármegyében, földes Ura Pozsony Városa, lakosai katolikusok, fekszik Pozsonyhoz, ’s Ivánkához nem meszsze, majorja is vagyon, határjának jó termékenységéhez képest, első osztálybéli.”[3]

Fényes Elek szerint „Pracsa, (Weinern), régen Szőlős, tót falu, Poson vmegyében, Posontól 1 1/2 órányira: 1153 kath. lak. Kath. paroch. templom, egy majorral, tehenészettel. A régi oklevelekben Sőlősnek eveztetik. Szántóföldjei jók; rétjei igen szépek, de főgazdasága még is szőlőhegyében áll, melly alkalmasint az egész megyében a legjobb bort termi. Mikor az időjárása ugy hozza magával, aszuszőlőt csinálnak itt, melly a sz. györgyivel jóságára méltán vetélkedhetik, sőt mennyiségével azt jóval felűl haladja. Egyébiránt a posoni polgárok sok szőlőt birnak itt, kiknek csinos mulató présházaik nem kevés diszt adnak ezen szőlőhegynek. F. u. Poson városa.”[4]

1946-ban Pozsony városához csatolták.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1286 lakosából 1180 szlovák és 38 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 1544 lakosából 1456 szlovák és 64 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 1769 lakosából 1637 szlovák és 122 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 1863 lakosából 1759 szlovák és 92 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 1994 lakosából 1913 csehszlovák és 28 magyar volt.

1930-ban 2608 lakosából 2566 csehszlovák és 21 magyar volt.

2011-ben 5053 lakosából 4576 szlovák és 58 magyar volt.[5]

Nevezetességei[szerkesztés]

1992-ben Pozsonyszőlős központját műemléki övezetté nyilvánították.

  • Legrégibb épülete a templom, amely 1270 és 1278 között épült, eredetileg Szűz Mária tiszteletére volt szentelve, majd Szent László király lett a védőszentje. 1968-ban a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelték fel újra. Egyhajós templom volt sokszögzáródású szentéllyel. 1771-ben új hajóval bővítették.
  • Szent Flórián szobra.

Gazdasága[szerkesztés]

Borászatának régi hagyománya van. Az 1980-as évek végén 180 hektárnyi területen termesztettek szőlőt.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony: Kalligram. 2000. ISBN 80-7149-219-1  
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. A 2011-es népszámlálás adatai. [2013. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 7.)

Források[szerkesztés]