Vajda Ernő (fotóművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Vajda Ernő, 1905-ig Weisz (Budapest, 1889. december 28.[1] – Budapest, 1980. február 25.) ügyvéd, botanikus, fotóművész, érdemes művész (1980), Reismann Marian férje.

Életrajza[szerkesztés]

1889-ben született Budapesten Weisz Adolf (1857–1939)[2] enyingi származású hivatalnok és Vajda Regina (1863–1944)[3] fiaként. Weisz családi nevét 1905-ben Vajdára változtatta.[4] Egyetemi tanulmányait 1908-1912 között párhuzamosan végezte a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Jogi, illetve Bölcsészkarán. Mint jogász sikeresen képviselte a család és az állam érdekeit Bartók Béla hagyatéki eljárása során. 1918. augusztus 30-án Budapesten feleségül vette Benjovics Klárát (1898–1960)[5], Benjovics Adolf Leó és Dick Irén leányát.[6]

1918-1977 között folytatott ügyvédi gyakorlata mellett a Magyar Tudományos Akadémia Botanikai Kutató Intézetének is dolgozott a természettudományos fotódokumentációt nemzetközileg elismert művészi fokra fejlesztette.

91 évesen hunyt el Budapesten, 1980. február 25-én.

Munkássága[szerkesztés]

Publikációs tevékenységet folytatott mind a botanika, mind a fotográfia területén. Alapító tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, melynek 1963-1968 között elnöke is volt.

Munkásságát 1965-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség EFIAP kitüntetéssel ismerte el.

Fotókiállításai[szerkesztés]

  • "Virágok, fák, tájak" (Budapest, 1964)
  • "Öreg fák" (Budapest, 1969)
  • "Sziklákon, kövek között" (Budapest, 1976)
  • "Változatok öt témára" (Budapest, 1960)
  • Fák, ligetek, erdők (Budapest, 1962)
  • Visionen eines Botanikers (Drezda, 1971)
  • Sziklákon, kövek között (Budapest, 1977)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]