Vadpulyka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vadpulyka
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád: Pulykaformák (Meleagridinae)
Nemzetség: Meleagrini
Nem: Meleagris
Faj: M. gallopavo
Tudományos név
Meleagris gallopavo
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vadpulyka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vadpulyka témájú médiaállományokat és Vadpulyka témájú kategóriát.

A vadpulyka (Meleagris gallopavo) a madarak (Aves) osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

Eredete[szerkesztés]

A vadpulyka őshazája Közép- és Észak-Amerika, itt a történelmi idők előtt óriási területeken háborítatlan körülmények között szaporodott, természetes elterjedése Mexikóban a Balsas folyó völgyétől (18° sz.) északra, és az Egyesült Államok Sziklás-hegységétől keletre eső egész vidéket magába foglalta az Atlanti-óceánig, valamint egész Dél-Ontariót Kanadában.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

A vadpulyka Kanada déli részén, az Amerikai Egyesült Államok nagy részén és Mexikóban honos. A vadpulykát betelepítették Ausztráliai és Új-Zéland területére, valamint a Hawaii-szigetekre is és Európa egyes részeire.

Alfajai[szerkesztés]

  • Meleagris gallopavo intermedia
  • Meleagris gallopavo merriami
  • Meleagris gallopavo mexicana
  • Meleagris gallopavo onusta
  • Meleagris gallopavo osceola
  • Meleagris gallopavo silvestris
  • Házi pulyka (Meleagris gallopavo domesticus)

Megjelenése[szerkesztés]

Termete a házi pulykáénál kisebb. A hím átlagos testhossza 125 centiméter, a tyúké 91 centiméter. A hím átlagos testtömege 8200 gramm, a tyúké 3200 gramm. Fejét és nyakát csupasz, kék vagy ibolyakék bőr fedi. Mindkét nemnek van toroklebenye, amely a kakasnál sokkal jellegzetesebb. Alatta vastag bőrdudorok vannak, melyek bevörösödnek, illetve a jércénél és a fiatal pulykánál a homlokon előremered, akár egy szarvacska. A sajátos tollecset a kakas mellén a földig is érhet. Lába rózsaszín-ibolyaszkékszürke. A kakasnak rövid, vastag sarkantyúja van.

Életmódja[szerkesztés]

A talajon keresi bogyókból, magvakból és gerinctelenekből álló táplálékát. Az éjszakát fák ágain tölti. Futósebessége a 40, repülősebessége (rövid, 100 m-es távolságokon) a 90 km/órát is elérheti.[2]

Szaporodása[szerkesztés]

A kakas dürgéskor, legyezőszerűen szétterjesztett faroktollakkal udvarol a tojóknak. Alan Krakauer, a Kaliforniai Egyetem kutatója vizsgálta a vadpulykák udvarlási viselkedését, ami a rokonszelekció szép példája. Úgy találta, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy egy tinilány segít nővérének felkészülni az iskolazáró bálra, az alárendelt pulyka beáll pózolni domináns bátyja mellé, bár a hatásos csapat-összkép csak a domináns egyed számára jelent közvetlen előnyt.[3] Fészkét levelekből és gallyakból a földre, aljnövényzet közé készíti. Fészekalja 10–12 tojásból áll, melyen 28 napig kotlik.

Képek[szerkesztés]

Vadpulyka Ontarióban, Kanadában.
Dürgő kakas
Vadpulyka a Zion Nemzeti Parkban. (USA)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]