Vadas Sára
| Vadas Sára | |
| Született | 1903. november 30.[1] Torda |
| Elhunyt | 1975. november 17. (71 évesen)[1] Budapest XII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Vas Zoltán |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | kórházigazgató (1955–1956) |
| Iskolái | Moscow Medical and Surgical Academy (–1937) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vadas Sára, férjezett Vas Zoltánné (Torda, 1903. november 30. – Budapest, 1975. november 18.)[2][3] orvos, miniszteri osztálytanácsos. Vadas Márton és Andor pártmunkások nővére, Vas Zoltán kommunista politikus első felesége.
Élete[szerkesztés]
Szülei Révész József[4] és Goldstein Mária voltak, akiket fiatalon elvesztett.[2] 1920-tól vett részt a munkásmozgalomban. Két bátyja kivégzése után Bécsbe emigrált, ahol a magyar emigráns ifjúmunkáscsoport tagja lett.[5] Belépett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe, technikai munkatársa volt a Kommunisták Magyarországi Pártja ideiglenes központi bizottsága hetilapjának, a bécsi Proletárnak (1920–22) és más magyar nyelvű kommunista lapoknak. 1923-ban a Szovjetunióba ment, Moszkvában a Komszomolban és a magyar emigráns klubban dolgozott. Két évvel később Magyarországon maradt férjét letartóztatták és tizenöt évi fegyházra ítélték. A Komszomol területi vezetőségi tagja lett. 1931-től a moszkvai orvostudományi egyetemen tanult, ahol 1937-ben orvosi diplomát szerzett. 1937 és 1941 között Moszkvában dolgozott körzeti orvosként, 1941–42-ben Ufában belgyógyászként, majd orvosszázadosként a Vörös Hadseregben szolgált. A második világháború alatt felderítő volt a voronyezsi fronton, utóbb politikai tiszt. 1945-ben hazatért, belépett a Magyar Kommunista Pártba, s ugyanezen évben kinevezték a Népjóléti Minisztérium miniszteri osztálytanácsosának.[6] A Nemzeti Segélyben a gyermekek megmentésével foglalkozott, és szervezte az alakuló nőmozgalmat. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) országos vezetőségének tagja lett, és az egészségügyi kultúra terjesztésével, a gyermekegészségügy fejlesztésével foglalkozott. Társadalmi munkatárs volt a Magyar Vöröskereszt Országos Központjában, 1968-tól a Családi Lap szerkesztő bizottságának tagja. 1950–55-ben az Magyar Dolgozók Pártja agitációs és propagandaosztályának munkatársa, 1955-56-ban a Budapest VIII. kerületi Vas utcai Balassa János Kórház igazgató főorvosa volt. 1957-től 1968-ig, nyugdíjazásáig a budapesti Közegészség- és Járványügyi Állomás higiénikusa, csoportvezető főorvosa volt. Halálát keringési elégtelenség okozta.
A Fiumei Úti Sírkertben helyezték végső nyugalomra.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Magyar Szabadságrend Érdemrend ezüst fokozata (1947)
- Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozata (1948)
- Munka Érdemrend (1955)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1970; 1973)
- Szocialista Hazáért Érdemrend
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16256.htm, Vadas Sára, 2017. október 9.
- ↑ a b Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 3742/1976. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
- ↑ „Elhunyt Vadas Sára”, Népszabadság, 1975. november 22., 9. oldal (Hozzáférés: 2020. december 31.)
- ↑ Vadas Sára halotti akv-i bejegyzése alapján.
- ↑ „Vasné dr. Vadas Éva”, Uj Szó, 1946. március 8. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
- ↑ Magyar Közlöny (1945. február 27.) 7. szám
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3