Vaclav Fomics Nyizsinszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vaclav Nyizsinszkij szócikkből átirányítva)
Vaclav Fomics Nyizsinszkij
1907-ben
1907-ben
Született

Kijev[5]
Elhunyt1950. április 8. (61 évesen)[1][6][7][8][9]
London[5]
Állampolgársága
HázastársaPulszky Romola
GyermekeiKyra Nijinsky
Foglalkozása
  • balett-táncos
  • koreográfus
  • táncművész
  • naplóíró
  • balettmester
  • rajzoló
  • modell
IskoláiAz Orosz Balett Agrippina Jakovlevna Vaganováról elnevezett akadémiája
KitüntetéseiAkadémiai Pálmarend
Halál okaveseelégtelenség
SírhelyeMontmartre-i temető (22)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaclav Fomics Nyizsinszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vaclav Fomics Nyizsinszkij; (oroszul: Вацлав Фомич Нижинский, lengyelül: Wacław Niżyński, ukránul: Вацлав Хомич Ніжинський), Kijev, Orosz Birodalom, 1889. február 28. (március 12.) – London, 1950. április 8.) lengyel származású orosz balett-táncos, minden idők legkiválóbb férfitáncosának tartják.

Karrierje[szerkesztés]

Leon Bakszt festménye: Nyizsinszkij az Egy faun délutánjában[10]

Balett-táncos családba született. Szülei lengyelek voltak, a varsói cári balettban táncoltak. Később apja különböző orosz városokban szerepelt, időnként a fia is fellépett vele.

Nyizsinszkijt 1898-ban beíratták a pétervári színházi főiskolára, Szergej Legat[11] osztályába. Hamar kiderültek rendkívüli képességei.

Már gyermekként is gyakran fellépett. Tizenöt éves korában az Ácis és Galateában (Händel) nyújtott alakítása viharos sikert aratott.

1907-ben, az iskola befejezését követően a Mariinszkij Színházhoz került [2], és azonnal a társulat első táncosa lett, függetlenül a nem is táncosra jellemző külsejétől: alacsony volt, egyáltalán nem karcsú lábú, és túlzottan fejlett volt az izomzata is. De a színpadon teljesen megváltozott, könnyedség, kifinomult kellem és a stílus tökéletes megértése jelent meg az alakításaiban. Elkápráztatta nézőit legendás ugrásaival („grand jeté”), azzal a képességével, hogy elhitette: a levegőben lebeg. Rendkívüli átváltozó képességgel, kiváló mimikával rendelkezett. Miközben a színpadról mágikus hatást árasztott, az életben hallgatag, barátságtalan ember volt.

Karrierje Szergej Gyagilevvel kötött ismeretsége után ívelt igazán fel, rövid ideig Gyagilev szeretője is lett.[12][13] Az 1909 és 1913 közötti évek Nyizsinszkij dicsőséges évei voltak. Oroszország első számú szólistájává vált Mihail Fokin koreográfiáiban, a Karnevál, a Seherezádé, a Petruska, a Nárcisz, a Daphnis és Cloé stb. főszerepeiben.

A Mariinszkij társulatából váratlanul eltávolították, amikor a Giselle előadására egy 14. századi mintára készült, erősen testhezálló kosztümben lépett föl, sokkolva ezzel a nézőket, és megdöbbenést keltve a cári páholyban.

1912-ben színpadra állította és eltáncolta az Egy faun délutánját (Claude Debussy). 1913-ban Gyagilev[14] társulata számára Debussy: Játékok c. művét és Sztravinszkij: Tavaszi áldozatát koreografálta és táncolta el. Ezek az előadások az akadémikus balett szabályait felrúgva a kritika és a közönség jó részének heves ellenállásával találkoztak, ugyanakkor Nyizsinszkij ezekkel rakta le a modern balett alapjait.

Pulszky Romola 1912-ben, tizennyolc évesen ott volt édesanyja, Márkus Emília páholyában, amikor a Cári Orosz Balett fellépett Budapesten, és azonnal úgy döntött, hogy a híres táncos lesz a férje. A cél elérésének érdekében beügyeskedte magát a társulatba, és 1913. szeptember 10-én Buenos Airesban (ahová Gyagilev babonából nem utazott el[15]) Vaclav Nyizsinszkij feleségül vette Pulszky Romolát. Amikor a balettigazgató ennek hírét vette, Nyizsinszkijt eltávolította a társulatból.[16] Nyizsinszkij pályája ekkor lényegében kettétört. Az első világháború alatt Magyarországon – mint az ellenséges Oroszország polgárai – elvileg házi őrizetben élt a házaspár, gyakorlatilag pedig Márkus Emília hűvösvölgyi villájában.

Nyizsinszkij 1914-ben saját társulatot alapított. Londonban különösebb siker nélkül léptek fel. 1916-ban Gyagilev számára koreográfiát készített a Till Eulenspiegel vidám csínyjeihez (Richard Strauss), amivel Amerikában turnéztak.

Nyizsinszkijt 1917-től kezdve mentális zavarokkal kezelték. Kibontakozó elmebaja is kezdte megakadályozni fellépéseit. 1919-ben megírta Naplóját (minden bizonnyal valójában Pulszky Romola munkája), ami 1958-ban, Párizsban jelent meg. A feleség heroikus küzdelmet folytatott egész közös életükben a táncos talpra állításáért, könyveket írt és adott ki, szervezett, a kor legjobbjaival, például Junggal kezeltette – lényegében eredménytelenül.

Márkus Emília villájában éltek Budapesten 1944-ig. Nem zárkóztak el a világtól, részt vettek a társasági életben. Nyizsinszkij olykor prófétának, olykor magának a Megváltónak képzelte magát. Szerette, ha fotózzák, a sajtóban is rendszeresen szerepelt, de a balettet életében végérvényesen az őrület váltotta fel.

Romola két lányt szült: Kyrát és Tamarát.

1944-ben a család a bombázások elől Sopronba költözött, ahol a pestinél is borzalmasabb bombázásokat éltek át. A háború után Svájcba emigráltak. 1948-ban a berkshire-i Sunningdale-be költöztek, ahol Romola brit állampolgárságért folyamodott. A táncos 1950-ben hunyt el egy londoni kórházban. 1953-ban a holttestét újratemették a párizsi Montmartre-i temetőban.

Művészete alapjaiban újította meg a balettet. Emléke a színpadi művészetek egyik örök legendájaként él tovább.

Idézet[szerkesztés]

„ Nyizsinszkijről, amikor éppen nem a színpadon állt, senki nem mondta volna meg, hogy tehetséges balett-táncos: alacsony, ám kifejezetten izmos volt, a lábai vastagok, mindemellett pedig hallgatag, barátságtalan ember hírében állott. A színpadon azonban teljesen megváltozott, tökéletes ugrásokkal nyűgözte le a közönséget, és híres volt arról, hogy mozdulatai már-már azt az illúziót keltették, mintha súlytalanul lebegne a deszkák fölött. ”
– http://balett.info/vaclav-nyizsinszkij-minden-idok-egyik-legkivalobb-ferfitancosa/
  • Márkus Emília Villája a Hűvösvölgyben, itt élt Nyizsinszkij 1918-1944 között
    Márkus Emília Villája a Hűvösvölgyben, itt élt Nyizsinszkij 1918-1944 között
  • Nyizsinszkij és Pulszky Romola
    Nyizsinszkij és Pulszky Romola
  • Nyizsinszkij és Bronislava a varsói Nagyszínházban. Gennagyij Jersov szobra
    Nyizsinszkij és Bronislava a varsói Nagyszínházban. Gennagyij Jersov szobra
  • Nyizsinszkij síremléke a párizsi Montmartre-i temetőben
    Nyizsinszkij síremléke a párizsi Montmartre-i temetőben

Magyarul[szerkesztés]

  • Harc Istenért. Nizsinszkij naplója; sajtó alá rend., ford. Nizsinszkij Romola, utóhang Paul Claudel; Grill, Bp., 1942
  • Füzetek. Az érzés; ford., jegyz. Szántó Judit, versford. N. Kiss Zsuzsa, előszó Cenner Mihály; Európa, Bp., 1997

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ https://www.mariinskiy.com/index.html?lang=eng&page=catalog&person=432
  4. ↑ https://www.bolshoi.ru/en/persons/people/2511/
  5. ↑ a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  6. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ Roglo
  10. ↑ Bakszt készítette az Egy faun délutánja színpadtervét is.
  11. ↑ Szergej Legat (1875–1905)
  12. ↑ Selby Wynn Schwartz. „The Politics of Dancing: Les Ballets Trockadero de Monte Carlo”. Forum.  ]
  13. ↑ Nijinsky, Vaslav (1890-1950). Glbtq.com. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
  14. ↑ [1]
  15. ↑ Ugyanis babonás volt. Egy cigányasszony azt jósolta neki, hogy tengeren fog meghalni.
  16. ↑ TAAVIRAT. A CAARI OROSZ BALETT A JOEVOEBEN NEM TART IGEENYT AZ OEN SZOLGÁLATAIRA. STOP. NE CSATLAKOZZEEK HOZZAANK. STOP. SZERGEJ GYAGILEV.

További információk[szerkesztés]

  • belcanto.ru: Nyizsinszkij életrajza (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2016. november 27.)
  • liilliil.tumblr.com: Nizsinszkij Bécsben (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2016. november 27.)
  • Cenner Mihály: Nizsinszkij Budapesten; Polgári Tanácsadó Szolgálat–OSZMI, Bp., 1993 (Budai séták)
  • Nizsinszkijné Pulszky Romola: Nizsinszkij; ford. Lengyel Lydia, bev. Lengyel Menyhért; Nyugat, Bp., 1935
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vaclav_Fomics_Nyizsinszkij&oldid=26926619”