VI. Mehmed oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(VI. Mehmed szultán szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
VI. Mehmed
VI. Mehmed 1918-ban
VI. Mehmed 1918-ban

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1918. július 4.[1] 1922. november 1.[1]
Elődje V. Mehmed
Utódja nem volt
Kalifa
Uralkodási ideje
1918. július 4. 1922. november 1.
Elődje V. Mehmed
Utódja II. Abdul-Medzsid
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1861. január 14.
Isztambul, Oszmán Birodalom
Elhunyt 1926. május 16. (65 évesen)
Sanremo, Olasz Királyság
NyughelyeSzelim-dzsámi, Damaszkusz
Édesapja I. Abdul-Medzsid
Édesanyja Gülüsztü szultána
Testvérei
Házastársa Emine Názikeda szultána
Gyermekei Fenire szultána
Fatma Ulvije szultána
Rukije Szábiha szultána
Mehmed Ertugrul herceg
VI. Mehmed aláírása
VI. Mehmed aláírása
Coat of arms of the Ottoman Empire (1882–1922).svg
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Mehmed témájú médiaállományokat.

VI. Mehmed, Mehmed Vahdettin vagy Vahideddin[2] (Isztambul, 1861. január 14.Sanremo, 1926. május 16.) az Oszmán Birodalom utolsó szultánja és az iszlám utolsó előtti kalifája 1918-tól 1922. november 1-én szultáni, november 19-én kalifai méltóságáról történt lemondatásáig. Egy évvel lemondását követően alakult meg a Török Köztársaság Mustafa Kemal Atatürk pasa vezetésével.

Élete[szerkesztés]

A ravasz és jó ítélőképességű VI. Mehmed 1918. július 4-én került hatalomra és idősebb bátyja, II. Abdul-Hamid példáját követve személyes hatalmat kívánt gyakorolni a kormány felett. Az 1918. október 30-án aláírt mudroszi fegyverletétel és az 1918. december 8-án, az antant által Konstantinápolyban bevezetett katonai közigazgatás megkezdése után a nemzeti liberális Egység és Haladás Mozgalma összeomlott, vezetőik pedig külföldre menekültek. A szultán, aki ellenzett minden nacionalista ideológiát, az Oszmán-ház hatalmának megőrzésére törekedett, ezért engedett az antant követeléseinek. December 21-én feloszlatta a parlamentet és nekilátott a nacionalisták szétzúzásához.[2][3]

Az Anatóliában még aktív nacionalisták Kemal Atatürk vezetése alatt a szultán segítségével akarták megőrizni az ország területi integritását és a nemzeti függetlenség elérését. Tárgyalások után a szultán beleegyezett a választások kiírásába. Erre 1919 végén került sor és ennek következtében a nacionalisták parlamenti többséget szereztek. Az antant a török egységtől megriadva kiterjesztette a Konstantinápolyban megszállt területek nagyságát, a nacionalista vezetőket letartóztatták és száműzetésbe kényszerítették. A szultán 1920. április 11-én feloszlatta a parlamentet és a nacionalisták ideiglenes kormányt alakítottak Ankarában.[2][3]

1920. augusztus 10-én Mehmed aláírta a sèvres-i békeszerződést, amely az ország független területét harmadára csökkentette volna. Ez jelentősen megerősítette a nacionalisták pozícióját. Görögország legyőzése után az ország irányítása gyakorlatilag teljesen a kezükbe került. 1922. november 1-jén a Török Nagy Nemzetgyűlés megszüntette a szultánságot. 1922. november 17-én VI Mehmed egy brit hadihajó segítségével Máltára menekült. Későbbi kísérletei a szaúdi régióban (Hidzsáz) a kalifátus elnyerésére kudarcba fulladtak. 1926. május 16-án hunyt el Sanremóban.[2][3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Terebess Ázsia Lexikon:Az Oszmán birodalom szultánjai. (Hozzáférés: 2008. október 26.)
  2. a b c d Encyclopedia Britannica:Mehmed VI (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 27.)
  3. a b c Who's Who: Sultan Mehmed VI (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 3.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Elődje:
V. Mehmed
Oszmán szultán
19181922
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
nem volt
Elődje:
V. Mehmed
Kalifa
19181922
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
II. Abdul-Medzsid